Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

A Gospel Translations Hungarian wikiből

A lap 2019. szeptember 5., 14:02-kori változata

János 3.1-10.

“Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”

Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.

Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

Az újjászületés kérdése felkavaró dolog

A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

1) Reménytelen állapotunk

Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, szellemileg halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten törvénye szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket=

Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hansúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hansúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem eredményez újjászületést, nem hoz létre újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.

Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémísztő.

3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk

A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára - legalábbis először - ez riasztó.

Reménységem: nem csupán a rémísztgetés, hanem a megerősítés és megmentés

Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémísztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

Mi történik az újjászületéskor?

Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később. 1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk. 2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt. 3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki. Vegyük most ezeket egyenként.

1) Új élet, nem új vallás

Az ujjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét: “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”

János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémus egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.” A 7. versben még inkább hansúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémus féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.

Amire Nikodémusnak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémus is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémusban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselkedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.

Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg halott emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24). Nikodémusnak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban

Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémus azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémus meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”

Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémus, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hansúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.

Ezért Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.

Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

Jézus az élet

Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természtfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”

A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az élet kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.”

Nincs élet Jézus nélkül

Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.

Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitban, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől

Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.

Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A Szellem ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.

Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).