Egy értékes ígéret: Isten Lelkének kiáradása

A Gospel Translations Hungarian wikiből

---

A lap jelenlegi, 2009. augusztus 24., 16:31-kori változata

Ézsaiás könyve 44, 1-5

Tudod, hogy miért könnyebb az emberekhez kedvesnek lenni pénteken, mint hétfőn? Nem azért, mert a remény olyan, mint a folyó, mely egy szebb jövőből ered, mely boldogságunkkal feltölti fel a vízgyűjtőmedencét, majd pedig túlcsordul a mások felé irányuló kedvességünkkel. Pénteken a pihenés és szórakozás lehetősége egy karnyújtásnyira van, olyannyira, hogy már-már a bőrünkön tapasztaljuk. Reménnyel várjuk az elkövetkezendő hétvégét. Jókedvünk apró tározója kezd megtelni. S, ha a hétvége elég jónak ígérkezik, akkor az örömünk tározója csordultig megtelik és elkezd csordogálni. Más emberek iránt érzett túláradó örömöt szeretetnek nevezzük. Tehát mindig kedvesen viszonyulsz az emberekhez, amikor elégedett vagy a jövőddel. A remény örömmel tölt el, a túláradó öröm mosolyokban, kedves szavakban és jótettekben nyilvánul meg. Ez történik nyaralás, születésnap és karácsony előtt, illetve a legtöbb ember így van ezzel pénteken – Hál’ Istennek péntek van!

Egy hétvége sem tökéletes

Nem lesz nehéz tehát megvilágítani az emberek előtt, hogy a kereszténység örömhíre tökéletesen kielégíti az igényeinket. A legtöbb ember nemcsak örömre vágyik, hanem a teljesség nagyszerű szabadságára is, amellyel másokért élhetünk. Semmi sem jellemezheti jobban az emberi lélek szabadságának teljességét, mint a szeretet. Ezért legbelül az emberek szeretni akarnak. Elmondhatod hány ember csodálja Teréz anyát. A szívünk mélyén azt kívánjuk, hogy az életünk bárcsak egy ki nem apadó forrás lenne, amelyből az élet-vize fakad, mely kielégítené a rászorultakat. Ehelyett, szembesülünk aggódó, és mohó szívünk sivár valóságával. Legtöbbször az emberek akadályozzák meg örömünket, és veszélyt jelentenek törékeny lelki békénkre. Ritkán veszik észre elégedettségünket, bár túláradó örömünkből ők is részesülhetnének.
Miért van ez így? Mert egy hétvége sem tökéletes. A nyaralások pénzbe kerülnek és egyszer véget érnek. A születésnapokkal együtt járnak az ajándékok… és az öregedés is. A karácsonyfák kiszáradnak. Megint egy évig nem hallasz a barátaid felől. Mindannyiunk számára az a probléma, hogy az öröm teljessége és a szeretet szabadsága, ami után sóvárgunk, nem fog beteljesülni addig, amíg teljesen meg nem bizonyosodunk afelől, hogy a legjobb, a legboldogabb jövő elképzelhető és garantált számunkra. Hadd ismételjem el újra: amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a lehető legboldogabb jövő vár ránk, addig az életünk gyerekes sóvárgások és önközpontú csalódások folytonos sorozata lesz.

Kereszténység és a szeretet utáni vágyakozás

Az a tény, hogy boldogabbak és kedvesebbek vagyunk pénteken arra kellene, hogy tanítson mindannyiunkat, hogy az öröm és a szeretet lehetetlen remény nélkül. Valamint az a tény, hogy minden hétvége kimerül hétfőre, kereszténnyé kellene, hogy változtasson bennünket. A keresztény evangélium szívhez szóló lenyűgöző üzenete, ami majdnem túl szép, hogy igaz legyen, az, hogy a mindenható Isten, aki megalkotta a mennyet és a földet, azt mondja azoknak, akik hisznek benne: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás könyve 29, 11). Az evangélium központi mondanivalója az, hogy saját Fiát kereszthalálra adva, Isten legígéretesebb jövőt szerez és biztosít mindazoknak, akik hisznek benne. Pál apostol azt mondja a római gyülekezetnek: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozva vele együtt mindent?”
Hogyan lehet egy szeretetteljes személynek mérhetetlen öröme, dicsőséges szabadsága, amikor magányosan telik a hétvége, vagy nyaraláskor lerobban az autó, és a születésnap is megmásíthatatlanul az élet vége felé mutat? A válasz: Légy kereszténnyé és higgy Istennek, amikor azt mondja: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Pál levele a rómaiakhoz 8, 28). „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Pál levele a rómaiakhoz 5, 3-5). A keresztények egy szuverén Istenben hisznek, aki sohasem mondja, hogy „Hoppá!”. Hisszük, hogy a hét minden egyes napja – hétfőtől péntekig! – a Festőművész isteni ecsetvonása életünk festővásznán, aki már bebizonyította tehetségét, hatalmát és szeretetét a Golgota című remekművével. A Szentlélek már betöltötte a szívünket megbizonyosítva bennünket arról, hogy ha Isten nem nélkülözte volna Fiát, akkor nem fektetne bele energiát, és nem garantálná számunkra a legjobb és legboldogabb jövőt sem. Tehát a remény nem okoz csalódást. Emiatt az öröm nem ismer félelmet a szenvedéssel szemben. Ennélfogva a szeretethez vezető szabadság lehetséges ebben az erkölcstelen világban. Így, lehetséges azok számára, akik a viharban vannak, akik követik Jézust, és igazán hiszik, hogy a legmegfelelőbb időben azt tudja és fogja mondani a szélnek és a hullámoknak, hogy: „Hallgass el, némulj meg!” Amit a víz a halak kopoltyúi, a szél a madarak szárnyai hasznára van, ennélfogva Krisztus evangéliuma az emberi lélekért van. Ez adja meg a remény teljes bizonyosságát (A zsidókhoz írt levél 6, 11), és ebből ered a mérhetetlen öröm (Pál levele a rómaiakhoz 5, 2), és ebből származik a szeretethez vezető szabadság (Pál levele a kolosséiakhoz 1, 4-5). S mindebből az következik, hogy az Isten, aki mindezeket biztosította, megdicsőült (Péter első levele 4, 11). Mi mást kérdezhetne, vagy képzelhetne bárki?

Remény, Öröm, Szeretet, és betöltekezés a Szentlélekkel

Ha egy pillanatra megállunk és megkérdezzük, hogy mit lehet kezdeni a Szentlélek munkájával, akkor a válasz nagyon egyszerű. Örömmel telve a remény folyója által, amelyik túlcsordul a szeretethez vezető szabadságban, s mindez Isten dicsőségére történik, – ez az, amivel az Újszövetség céloz a Szentlélekkel való betöltekezésre (Pál levele az efezusiakhoz, 5, 18). Vannak olyan szakaszok, melyek nagyon egyszerűen írnak ennek a menetéről. Például: Pál levele a rómaiakhoz 15, 13 azt mondja: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Hogyan bővölködhetünk a reménységben? A válasz: a Szentlélek ereje által. Amikor Pál azt mondja a római levél 5, 5-ben: „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.”, akkor utal a Szentlélek munkájára azért, hogy nyissuk fel a szemünket Isten szeretetének megdöbbentő jelentőségére, ami a jövőnkért van, és ezért tölt el bennünket a remény. Mivel az öröm (Pál levele a rómaiakhoz 15, 13) és a szeretet (Pál levele a kolosséiakhoz 1, 4-5) a reményből fakad, mely a Szentlélek erejében bővölködik, ezért nem lepődünk meg, amikor Pál azt mondja (a galatákhoz írt levél 5, 22-ben), hogy a szeretet és az öröm a Lélek gyümölcse. Tulajdonképpen két módon jellemezhetnénk a keresztény élet kincseihez vezető utat. Az első lehetőség szerint a reménységben való bővölködés a kulcs, amely mérhetetlen örömöt ad, mely túlcsordul a szeretethez vezető szabadságban, Isten dicsőségére. A másik nyitja a Szentlélekkel való betöltekezés.

Hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel?

Amikor felismerjük azt a kapcsolatot –, hogy a remény, az öröm, és a szeretet bősége megegyezik a Szentlélek teljességével, –, akkor egy nagyon kézzelfogható válasz bontakozik ki arra az égető kérdésre: „Hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel?”, amelyik manapság Betlehemben vetődött fel. Hogyan tapasztalhatjuk meg a gyülekezetünkre kiáradó Szentlelket, amely hajthatatlan örömmel tölt fel, amelyik felszabadít és felhatalmaz bennünket, hogy sokféleképpen szeressük a körülöttünk élőket, oly hitelesen, hogy megnyerjük őket Krisztusnak? A válasz: éjjel-nappal elmélkedj Isten összehasonlíthatatlan, reménytadó ígéretén. Pál ekképpen őrizhette meg szívében a remény, az öröm és a szeretet teljességét. Azt mondja a (rómaiakhoz írt levél 15, 4-ben): „Mert amit korában megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” A remény teljes bizonyossága a Szentírás ígéretein való elmélkedésből ered. S ez mondat nem kerül ellentmondásba azzal a nyolc verssel későbbi gondolattal, amikor azt mondja, hogy a Szentlélek ad reményt. A múlt héten megtanultuk, hogy a Szentlélek az isteni szerzője a Szentírásnak. Nincs ellentmondás aközött, amint megtölt minket reménnyel és saját ígérete szavaival. A remény nem valami bizonytalan érzelem, ami a semmiből csak úgy előbukkan, mint egy hasfájás. A remény egy olyan bizonyosság, mely fényes jövőt ígér számunkra a Szentlélek szaván keresztül, melyről tudjuk, hogy tényleg valóra fog válni. Ezért csak úgy töltekezhetünk be a Szentlélekkel, ha betöltekezünk a szavával is. Akkor birtokolhatjuk a Szentlélek erejét, ha hiszünk a Biblia ígéreteiben. A bibliai ígéret tölt meg reménnyel, ami örömmel tölt el bennünket, ami erővel és szabadsággal áraszt el bennünket, hogy szeressük a felebarátainkat. Mindez a Szentlélek teljessége.

Isten ígérete Ézsaiás könyve 44: 1–5-ben

Amiről eddig beszéltem, tulajdonképpen egy rövid bevezetőül szolgált az Ézsaiás könyve 44: 1-5 hosszú magyarázatához. Eltávolodtam a témától, mivel egy hosszú bevezetésnek kellene lennie egy rövid magyarázathoz.
Ézsaiás könyve 44: 1-5 egy ígéret, aminek fel kellene minket töltenie reménnyel és a Szentlélekkel. Tegyünk fel két rövid kérdést a szöveggel kapcsolatban.
1. Kinek szól az ígéret? 2. Mi az ígéret?

1. Kinek szól az ígéret?

Az első kérdésre adott válaszunkban nem az összes Izraelitának, és nem csak az Izraelitáknak szólt az ígéret. Az igeverset közvetlenül megelőző fejezetben (43, 28) Isten elénk tárja, hogy mit cselekszik a dacos, bűneit meg nem bánó Izraellel: „hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izraelt.” Amint Izrael visszautasítja Isten szolgálatát, büntetésben részesül. Ennek ellenére Ézsaiás könyvének 44, 1-5 versei áldást ígérnek, nem büntetést. Ezért Isten „szolgámként” szólítja meg Izraelt az első és a második igeversben. „De most hallgass rám, szolgám, Jákób” (v. 1). „Ne félj szolgám, Jákób” (v. 2). Amennyiben Izrael Istent szolgálja, ígéretben és nem káromlásban részesül. Nem csak ebben részesül. A második versben található Jesúrún név („Jesúrún, akit kiválasztottam”) bizonyára a „becsületest” is jelentheti. Isten ígérete nem minden Izraelinek adatott meg, csak a „becsületesnek”. Annak az Izraelnek, aki „Isten szolgája”. Az ígéret nem minden izraelitákra vonatkozik.
Sőt nem csak az izraelitákra vonatkozik. Az ötödik vers valószínűleg a megtért, de nem zsidó népre vonatkozik, amikor azt mondja: „Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik kezébe írja: Az Úré vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét.” (Hasonlítsuk össze a Zsoltárok könyve 87, 4-5 verseivel.) Az ígéret nem fogja korlátozni Izrael fizikai határait, mert sokan lesznek, akik elfogadják Izrael Istenét, akik Isten népébe tartozónak vallják magukat, akik odaszentelik életüket Istennek. Ebbe te és én is beleszámítunk, ha Krisztushoz tartozunk (Pál levele a galatákhoz 3, 29). Igaz zsidók, Ábrahám leszármazottjai és az ígéret örökösei vagyunk.
Tehát az első kérdésre a következő a válasz: az ígéret csak abban az esetben vonatkozik minden izraelitára, ha Istennek szolgálnak, és ha becsületesek. Valamint az ígéret azokra a nem zsidó népekre kiterjed, akik vallani fogják, hogy „Az Úré vagyok”, és akik alávetik magukat Izrael Istenének, akit manapság mi Úr Jézus Krisztus Atyjaként ismerünk. Az ígéret a miénk.

2. Mi az ígéret?

A második kérdés: Mi az ígéret? A harmadik versben található ígéret szerint Isten kiárasztja ránk Lelkét: „Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra”. Isten megígérte a Kr.e. VIII. században, hogy el fog jönni az a nap, amikor őszinte követőit önmagával tölti meg. A kiáradás eszméje megegyezik a bővelkedés, gazdagság gondolatával. Amikor azt mondjuk, hogy „Ömlik kinn az eső,” akkor nem csak arra gondolunk, hogy „Szitál az eső”, vagy „Csepereg”. Arra gondolunk, hogy „Ha kimész, bőrig fogsz ázni”. Tehát Isten kiáradása hasonlatos ahhoz, amikor bőrigázunk, vagy megtelünk valamivel. Más szóval, Isten megígérte azt a napot, amikor a szolgáló népe a Lélekkel lesz átitatva. Kiállnék amellett, hogy Pünkösd óta, amikor ez a megjövendölt prófécia beteljesedett (úgy, mint Jóel 3, 1, Ezékiel 29, 29, Zakariás 12, 10) a keresztényeknek az a feladata, hogy örömmel keressék és fenntartsák Isten Lelkének teljességét.

Mit valósít meg a kiárasztott Lélek?
Mit fog ez jelenteni Ézsaiás szerint?

1. Félelmeink elvétettek

Először is, azt fogja jelenteni, hogy a félelmeinket el fogják venni. A második vers: „Ne félj szolgám, Jákób.” Isten Lelke az Isten. Amikor kiárasztja rád magát, akkor biztonságban vagy. Nem vagy mentes a problémáktól, de biztonságban vagy mindattól, amiről a Mindenható Isten tudja, hogy nem jó neked. Amint átitatódunk a Lélek által, megbizonyosodhatunk afelől, hogy a hétfők a mennyből származnak, csakúgy, mint a péntekek. Bármi is legyen rettentő a holnapban, nem lehet annyira félelmetes, ha be vagy töltekezve a Szentlélekkel. Az otthoni kapcsolataid lehet, hogy feszültek; romolhat az egészséged; meglehet, hogy a főnököd a kirúgásodat fontolgatja; a jövő hozhat egy nagyon ijesztő konfliktust. Bármi is legyen az, amiért aggódsz a jövőddel kapcsolatba, tárd ki a szíved a kiárasztott Léleknek; elmélkedj az ígéretein, ami meg fog tölteni reménnyel és legyőzi a félelmeidet.

2. Isten iránti vágyakozásunk kielégül

A harmadik vers a kiáradás más hatásáról ír. „Mert vizet árasztok a szomjas (földre).” A „föld” szó nincs az eredeti szövegben (KJV, „Mert vizet árasztok a szomjasnak”). Úgy értem, amikor a Szentlélek kiárad, nemcsak a félelmek tűnnek el, de a vágyaink is kielégülnek. Isten iránt szomjazó lelkünk lecsillapodik, vagy legalább annyi elégedettséget érezünk, amivel ráébredünk arra, hol szeretnénk életünk szomját oltani.
Jövőnk két okból is zordnak tűnhet: az egyik kilátás szerint a szenvedés közeleg, a másik alapján nem talál ránk a boldogság. És az emberi szív nem ezért e két dologért dobog (a jövőbeli szenvedéstől való félelem, valamint vágyakozás az eljövendő boldogságra)? Ha igen, akkor éppen Ézsaiás ígérete az, amire szükségünk van. Amikor a Lélek betölti szívünket, félelmünk elmúlik; szomjúságunk kielégül. Másképpen megfogalmazva, ha a Lélek elveszi a jövőnkkel kapcsolatos félelmeket, majd egy megnyugtató jövőképet biztosít, a remény teljes bizonyosságát adva. Ettől kezdve megértjük a római levél 15, 13 ősi mondanivalóját: „a reménységben a Szentlélek ereje által”.

3. Mindig virulni fogunk

A negyedik vers a Lélek kiáradásának egy másik hatásáról ír. Akik megtapasztalják: „Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák”. Ez nem azt sugallja, hogy a Szentlélek kiáradása feltételezhetően nem egyszeri alkalom, hanem ennek folyamatosnak kellene lennie? Oly módon kellene innunk a Szentlélekből, amint a fa gyökere folyamatosan vizet vesz magához. Ha az életedben épp most sivatag vesz körül, de a gyökereid a Lélek forrásába hatolnak be, akkor mindig virulni fogsz. Ha az életéből merítesz, sohasem fogsz szomjazni. A remény bizonyossága felébreszti benned a mérhetetlen, virágzó örömet.

4. Túlcsordulunk szeretettel

Mi a helyzet a túláradó szeretettel? Ézsaiás ezt is ígéri? Ézsaiás 58, 11 megmutatja: „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” Ez az. A végső ígéret szerint források és nem szivacsok leszünk. Az emberi szív nem elégedhet meg mindaddig, amíg nem válunk forrássá, amiből mások is ihatnak. Reményünk kell, hogy legyen! Örömünk kell, hogy legyen! A küldetésünk célját csak akkor érjük el, amikor Istenben lévő örömünk mások iránt tanúsított szeretetben csordul túl Isten dicsőségére.
Vésd az Igét az elmédbe és a szívedbe

Nem véletlen, hogy az első zsoltárban a víz mellé ültetett fa gyümölcsöt termett másoknak, annak az embernek a portréját tárja elénk, aki Isten igéjéről elmélkedik éjjel-nappal, míg Ézsaiás 44-ben a folyó mellé ültetett fa azt az embert ábrázolja, aki megtapasztalta a Szentlélek kiáradását. Ez nem véletlen, ugyanis Isten Lelke nem terem reményt Isten Igéje nélkül; és Isten Igéje nem terem reményt a Szentlélek nélkül. A Lélek az Igén keresztül, az Ige a Lélek által elveszi félelmeinket, reményt táplál, örömmel tölt meg, csordultig tölt szeretettel, és dicsőíti Istent. Ezt jelenti a Szentlélekkel való betöltekezés. Ahhoz, hogy megtapasztald a Szentlélek kiáradását, vésd a Lélek Igéjét az elmédbe és a szívedbe minden nap, és higgy benne.
Jézus Krisztus nevében arra buzdítalak, ha vágysz arra, hogy életedben megérintsd Isten Lelkét, akkor fordítsd éjjeledet és nappalodat a Szentírás tanulmányozására.