Gospel Translations Hungarian - Szerkesztő közreműködései [hu]

Miért kell újjászületnünk?

2019-09-05T19:08:00Z

Pcain: Miért kell újjászületnünk? lapot átneveztem Miért kell újjászületnünk? 1. rész névre

#ÁTIRÁNYÍTÁS [[Miért kell újjászületnünk? 1. rész]]

Miért kell újjászületnünk? 1. rész

2019-09-05T19:08:00Z

Pcain: Miért kell újjászületnünk? lapot átneveztem Miért kell újjászületnünk? 1. rész névre

{{info|Why Do We Need to Be Born Again?}} 

<blockquote>Efézus 2:1–10 “Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” </blockquote>
A leghatalmasabb könyvek egyike Istenről, amit valaha írtak a Kálvin János Institutes című könyve, ami ezzel a mondattal kezdődik: “Szűkebb értelemben véve minden igazi és a tiszta bölcsesség, amivel rendelkezhetünk, tulajdonképpen két részre osztható: Isten és magunk ismerete.” Amire napjainkban emlékeztetnünk kell magunkat az nem az, hogy Isten megismerése nehéz lenne és nehéz lenne elfogadni Őt — az többé kevésbé nyilvánvaló — hanem az, hogy önmagunkat éppen olyan nehéz megismerni és elfogadni. Valójában ez azért nehéz, mert önmagunk igazi megismerése először is feltételez egy igaz Isten ismeretet, másrész hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük magunkat, holott az állapotunk mély megismerése Isten segítsége nélkül valójában meghaladja a felfogóképességünket.

<h4>Ki ismerheti az emberi szívet?</h4>
Jeremiás próféta a következőt írta: “Csalárdabb a szív minennél, reménytelenül beteg; ki értheti meg azt?” (Jeremiás 17:9). Dávid mondja a Zsoltár 19.13-ban: “Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Más szavakkal: mi sohasem juthatunk a bűneink megismerésének végére. Ha a bűneink bocsánata a bűneink teljes megismerésén múlna, mindannyian elpusztulnánk. Senki sem ismeri a bűneinek sokaságát. Több az, minthogy bárki megismerhetné.
A Biblia azonban nem hagy bennünket kétségek között, hanem segít, hogy megismerhessük magunkat. Az a tény azonban, hogy nem ismerhetjük meg teljesen magunkat, hogy mennyire vagyunk bűnösök, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk, hogy milyen mélyen bűnösök vagyunk. A Bibliának van egy világos és megsemmisítő üzenete a saját állapotunkra vonatkozóan. Ennek az az értelme, hogy meg fogjuk tudni, amit meg kell ismernünk és örömmel fogunk ujjongani, amikor Isten megadja azt nekünk.

<h4>Miért kell újjászületnünk?</h4>
Egy komoly dilemma számunkra az újjászületés kérdése. Hallottuk, hogy Jézus azt mondta a János 3:7-ben: “Újjá kell születnetek.” A János 3:3-ban pedig a következőt mondta: “Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Más szavakkal: rendkívül fontos, hogy újjászületettek legyünk. Ezen múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk. Nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk újjá. Ezért a kérdés ma az: miért szükséges ez? Miért nem elegendő valami más megoldás, mint például: egy új életet kezdeni, erkölcsileg megjavulni vagy önfegyelmet gyakorolni? Miért van szükség erre a radikális, szellemi, természetfeletti dologra, amit újjászületésnek hívnak? Ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni most.

<h4>Kórmeghatározás: halottak vagyunk</h4>
Az Efézus 2-ben Pál kétszer beszél az újjászületésünkről az 1. és az 5. versben, amikor azt mondja, hogy halottak vagyunk a vétkeink miatt. Az 1. vers: “Halottak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt . . .” 4-5 versek: “Azonban Isten gazdag lévén kegyelemben, az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket már akkor szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal — kegyelemből tartattunk meg.” Pál kétszer írja nekünk, hogy “halottak” voltunk.

<h4>Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket”</h4>
A gyógymód a halálra az 5. versben található: “Isten megelevenített bennünket.” Sosem fogod megtapasztalni Isten óriási szeretetének teljességét magadra nézve, ha nem látod az Ő szeretetét a korábbi halott (érzéketlen) állapotoddal kapcsolatban. A 4. vers azt mondja, hogy az Ő mérhetetlenül nagy szeretete pontosan abban mutatkozik meg, hogy akkkor elevenít meg bennünket, amikor még halottak voltunk. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megeleventett bennünket együtt a Krisztussal.” Az irántunk való nagy szeretete miatt elevenített meg bennünket. Ha nem tudod, hogy halott voltál, nem fogod megismerni Isten szeretetének teljességét.
Ragadjuk meg ezt a csodát: “Ő megelevenített bennünket”, hogy valóban olyanok legyünk, mint akit Jézus újjászült. Korábban nem volt szellemi életünk, de Isten felébresztett bennünket a szellemi halál állapotából és most élünk. Ez ugyanaz, amit Jézus mond, hogy újjá kell születnünk a Szellem által (János 3:5) és “A Szellem az, Aki életet ad” (János 6:63).

<h4>Új szövetségi szeretet</h4>
Azt mondhatjuk tehát, hogy a megelevenítő újjáteremtés munkája Isten nagy kegyelméből és szeretetéből fakad. “De Isten (1) gazdag lévén kegyelemben, (2) az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket szeretett, amikor mi még halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Ez az újszövetségi szeretet. Ez Isten szeretete, ahogyan a Menyasszonyát szereti. Halott állapotban találja őt (Ezékiel 16:4-8), halálra adja a Fiát érte és megeleveníti és megtartja őt örökre. “Örök életet adok nekik” - mondta Jézus “és ők sosem halnak meg, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).

<h4>Miért kell újjászületni?</h4>
A kérdés tehát így hangzik: mit jelent ez a halott állapot, érzéketlenség? Legalább tíz válasz van erre az Újszövetségben. Ha becsületesen és imádkozó szívvel végiggondoljuk azokat, akkor mélységes alázatra int bennünket és meglepetést okoz nekünk az újjászületés ajándéka. Ezért azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az első hét válaszról beszéljek most és a további háromról azt követően feltéve a nagy kérdést, hogy “Valóban szükséges újjászületni?” Csak akkor nyerhetjük el a bűnbocsánatot és a megigazulást? Különben nem juthatunk a mennybe? De félretesszük ezt a kérdést kicsit későbbre.
A következőkben hét bibliai magyarázatot találunk a halott állapotunkról, ami elválaszt bennünket az újjászületéstől, ezért van szükségünk arra.
1. Újjászületés nélkül meghalunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:1-2).
A halál az élet hiányát jelenti. Nem fizikai vagy erkölcsi élet hiányát. Az 1. vers azt monja: Mi “jártunk” a világ “folyása” szerint. A 2. vers pedig a következőt: A test “kívánságai” vezéreltek minket és “a test és a gondolatunk akaratát vittük véghez”. Nem vagyunk halottak abban az értelemben, hogy nem tudunk vétkezni. Halottak vagyunk azonban olyan értelemben, hogy nem láthatjuk és nem érzékelhetjük Krisztus dicsőségét. Szellemileg vagyunk halottak. Nem vagyunk érzékenyek Istenre, Krisztusra és az ő szavára. A további kilenc leírásban nyilvánvalóvá tesszük, hogy mik szükségesek az újjászületéshez.
2. Újjászületés nélkül, természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
A 3. vers mondja: “természet szerint a harag fiai vagyunk, mint egyebek is.” Ez a pont világossá teszi, hogy a problémánk nem csupán abban van, amit teszünk, hanem az amilyen állapotban vagyunk. Újjászületés nélkül én magam vagyok a probléma. Nem te vagy a fő problémám. Nem a szüleim voltak a fő problémám. Nem az ellenségeim a fő problémám. A saját magam állapota a fő probléma számomra. Nem a tetteim, nem a körülményeim és nem az emberek az életemben, hanem a saját természetem a legmélyebb személyes problémám.
Nekem alapvetően nem volt jó természetem és rossz dolgokat tettem, mert rossz természetet kaptam. “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsoltár 51:5). Ez vagyok én. A saját természetem önző, egocentrikus, követelőző és nagyon képzett annak megcselekvésében, amit úgy érzel, minha a te problémád lenne. Ha az első válaszod erre az állításra az, hogy én megismertem az embereket olyanoknak amilyenek, akkor teljesen vak lehetsz a saját szíved csalárdságát illetően.
Pál olyannak írja le az újjászületés előtti természetünket, mint a “harag gyermekei.” Más szavakkal Isten haragja van rajtunk olyan módon, ahogyan egy szülő viszonyul a gyermekéhez. A természetünk annyira lázadó, önző és szeretetlen Isten felsége iránt, hogy az Ő szent haragja természetes és jogos válasz ránk nézve.
3. Újjászületés nélkül a sötétséget szeretjük és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).

<blockquote>“Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;”. (János 3:19-20)</blockquote>
Ebben az igében Jézus világosan megmagyarázza, hogy a természetünk ki akarja kerülni az újjászületést. Nem vagyunk semlegesek, amikor szellemi világosság közeledik, mert ellene állunk annak. Nem vagyunk közömbösek, mikor a szellemi sötétség elborít bennünket, mert elfogadjuk azt. Az újjászületés nélküli szeretet és a gyűlölet munkálkodnak a szívünkben. Ezek pontosan az ellenkező módon hatnak, mint kellene: gyűlölet az iránt, amit szeretnünk kellene és annak szeretete, amit gyűlölni kellene.
4. Újjászületés nélkül a szívünk kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
Láthatjuk az Ezékiel 36:26–ból, ahol Isten azt mondja: “És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Az Efézus 4:18-ban Pál bemutatja az újjászületés előtti sötét állapotunkat: elidegenedés, tudatlanság, a szív megkeményedése. “Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” A problémánk hátterében nem tudatlanság van. Valami mélyebb dologról van szó: “a tudatlanság a szívünk keménysége miatt van bennünk.” A tudatlanság bűnös tudatlanság, és nem ártatlan tudatlanság, mert az a szív keménységében és ellenállásában gyökerezik. Pál azt mondja a Róma 1:18-ban, hogy mi feltartóztatjuk az igazságot hamissággal. Nem a tudatlanság a legnagyobb problémánk, hanem a keménység és az ellenállás.
5. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy örömöt okozni Istennek (Róma 8:7-8).
A Róma 8:7-8-ban Pál azt mondja: “A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A következő versről azt mondhatjuk, amit Pál mond a “test gondolatáról” és a “testben” való életről. Azt mondja a 9. versben: “De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.” Más szavakkal; azok akik nem születtek újjá és ezért nincs bennük a Szent Szellem, hanem csak “testben” vannak, ellenállnak azoknak, akik újjászülettek és bennük van a Szent Szellem. “Ami Szellemtől születik szellem az és ami testtől születik, test az” (János 3:5).
Ez az a pont, ahol a Szent Szellem nélkül, a gondolataink annyira ellenállnak Isten hatalmának, hogy nem fogunk és nem is engedelmeskedünk neki. “A test gondolata ellenségeskedés Istennel, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Ha pedig nem tudunk engedelmeskedni neki, akkor nem is lehetünk kedvesek Ő előtte. “Azok, akik testben vannak nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A halál, a sötétség, a keménység távol tart minket Istentől mindaddig, míg Isten véghezviszi az újjászületésünket.
6. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál egy további bepillantást enged nekünk ebbe a sötét és kemény állapotba, ami miatt képtelenek vagyunk engedelmeskedni. Pál a következőt mondja: “A természetes személy (az újjá nem született személy természeténél fogva) nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert számára azok bolondságok és képtelen megérteni azokat, mert azok szellemileg érzékelhetők.” A probléma nem az tehát, hogy Isten dolgai meghaladják az ember elmebeli felfogóképességét. A probléma az, hogy azokat az ember eredeti természete szerint ostobaságnak tartja. “Nem fogadják el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok számukra.” Valójában azok ostobaságok számukra, és ezért nem képesek megragadni azokat.
Azt gondolod, hogy ez egy erkölcsi “lehetetlenség”, de nem, ez egy fizikai “lehetetlenség.” Pál később a következőt mondja: “A természetes személy . . .nem képes megérteni azokat,” ami azt jelenti, hogy a szíve annyira ellenáll azok elfogadásának, hogy az elme a szív lázadását igazolja ostobaságoknak látva Isten dolgait. Az ellenállás annyira erőteljes, hogy a szív egyszerűen nem tudja befogadni a Szellem dolgait. Ez valójában egy képesség hiányát jelenti. Azonban az nem egy kierőszakolt képesség hiány, mert az újjászületés nélkül a személy egyszerűen nem képes arra és ezért nem akara azt. A természeti személy (testi ember) számára a bűn előnyben részesítése annyira erős, hogy egyszerűen nem képes a jót választani. Ez egy valós és szörnyű rabszolgaság, de nem ártatlan rabszolgaság.
7. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk Jézushoz jönni és elfogadni mint Urat (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).
Az 1 Korinthus 12:3-ban Pál azt mondja: “Senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Úr’ csak a Szent Szellem által.” Ez nem jelenti azt, hogy egy színész a színpadon vagy egy képmutató ember a gyülekezetben - a Szent Szellem nélkül - ne tudná kimondani a következő szavakat: “Jézus Úr”. Ez nem jelenti tehát azt, hogy valaki nem tudná kimondani azt a Szellem által való újjászületés nélkül. Erkölcsileg lehetetlen, hogy a halál, a sötétség, a keménység és az ellenálló szív ünnepelje Jézust uralmát az ő élete felett, anélkül, hogy újjá lenne születve.
Vagy, ahogyan Jézus mondja háromszor a János 6-ban, hogy senki sem tud Ő hozzá jönni, csak ha az Atya vonzza őt. Amikor ez a vonzás elvisz egy személyt a Jézussal való élő kapcsolatra, azt hívjuk újjászületésnek. A 37. vers mondja: “Mindenki, akit nekem ad az Atya, én hozzám jön;” A 44. vers mondja: “Senki sem jöhet én hozzám, csak ha az Atya vonzza őt;.” A 65. vers mondja: “senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól megadatott neki.” Mindezek a csodálatos munkák: a vonzza, a megadatott és a megadja - Isten újjáteremtő munkája. Ezek nélkül nem vagyunk képesek Krisztushoz jönni, mert nem akarunk hozzá jönni. Ez az, aminek meg kell változnia az újjászületéskor.

<h4>Egy személyes és sürgős válasz </h4>
Lehetne többet is mondani arról, hogy miért szükséges az újjászületés, de elég ennyi mára. Befejezésként menjünk vissza az Efézus 2:4-5 csodálatos, reményt keltő szavaihoz: “de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!.”
Két mód van arra, hogy ezt megválaszoljuk: Az egyik teológiai és személytelen; a másik személyes és sürgős. Az egyik azt mondja: hogyan lehetséges ez és hogyan lehetségez az? A másik azt mondja: Isten adott egy lehetőséget számomra itt és ma. Isten szól hozzánk ezen az íráson keresztül ma. Isten kegyelme és szeretete, de különösen a kegyelem látszik reménytelenül szükségesnek és csodálatosnak számomra ma. Ó Isten, engedelmeskedem a te csodálatos kegyelmednek ma, ami elérkezett számomra, felébresztett, meglágyított és nyitottá tett engem. Hála legyen Istennek kegyelme gazdagságáért, nagy szeretetéért és az Ő kegyelme erejéért.

Miért kell újjászületnünk? 2. rész

2019-09-05T19:07:21Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|Free at Last: The Miracle of New Birth}} <blockquote>'''1 János 1:1–10''' “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, a...”

{{info|Free at Last: The Miracle of New Birth}} 

<blockquote>'''1 János 1:1–10''' “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”</blockquote>

Az Efézus 2:4-5 alapján elkezdtük megválaszolni a kérdést: ''Miért kell újjászületnünk?'' “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Azt mondtam, hogy az “Isten megelevenített bennünket” valójában ugyanaz, mint az újjászületés. A miért kérdésnek az oka pedig az, hogy azért van szükségünk újjászületésre, mert halottak voltunk. “Amikor még halottak voltunk a vétkeink miatt, Isten megelevenített bennünket.” Ez az amire szükségünk van: a szellemi élet csodájának látrehozására a szívünkben. Az ok pedig, amiért szükségünk van arra az, hogy szellemileg halottak vagyunk: azaz képtelenek vagyunk meglátni, érezni vagy megragadni Krisztus szépségét és értékét olyannak, amilyen Ő valójában. Akik nincsenek újjászületve, nem mondhatják Pállal együtt, hogy “Mindent kárnak ítéltem a megismert Krisztus Jézus Uram mindent felül múló értéke miatt.”

Az előzőekben elkezdtük leírni azt az állapotot, amit halálnak hívunk. Beszéltem róla, hogy tízféle módon írnám le ezt az állapotot az Újszövetségből. Az előzőekben a következőkről beszéltük:

#Halottak vagyunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:5).
#Természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
#Szeretjük a sötétséget és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).
#A szívünk olyan kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
#Képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy tetszeni Istennek (Róma 8:7-8).
#Képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
#Képtelenek vagyunk Krisztushoz jönni és elfogadni Őt Urunknak (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

====Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől.====

Most térjünk rá állapotunknak arra az utolsó három leírására, amik elválasztanak bennünket az újjászületéstől.

'''8) Újjászületés nélkül a bűn szolgái vagyunk (Róma 6:17).'''

Pál a bűn szolgaságából való megszabadulásunkat ünnepli, Istennek adva ezért hálát. A Róma 6:17-ben ezt mondja: “''De hála legyen az Istennek'', hogy jóllehet ''a bűn szolgái voltatok'', szívből engedelmeskedtetek azoknak a tanításoknak, amik eljutottak hozzátok.” Korábban szerettük a bűnt, amit nem voltunk képesek elhagyni vagy háttérbe szorítani. Azután történt valami. Megtörtént az újjászületés. Isten adott nekünk egy új szellemi életet, egy új természetet, ami gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Pál ezért ad hálát Istennek, és nem embereknek, ezért a hatalmas szabadulásért: “''Hála legyen az Istennek'', hogy jóllehet a ''bűn szolgái'' voltatok, szívből engedelmeskedtetek.” Mindaddig, amíg Isten fel nem ébreszt bennünket a szellemi halál állapotából és nem ad nekünk egy új életet, hogy örömöt találjunk a bűn elhagyásában és a szent életben, addig a bűn szolgái voltunk és nem voltunk képesek elnyerni a szabadságot. Ez az, amiért szükséges újjászületni.

'''9. Újjászületés nélkül a Sátán szolgái vagyunk (Efézus 2;1-2; 2 Timótheus 2:24-26).'''

Ez az egyik óriási dolog a szellemi halállal kapcsolatban. A halott állapotunk érzékeny a gonosz dolgaira. Tökéletesen összhangban van a gonosszal. Figyeljünk arra, hogy mit írt Pál a halott állapotunkról az Efézus 2:1-2-ben: “''Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a '''levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint''', ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;''” Más szavakkal: az újjá nem született személyt az jellemzi, hogy vágyai és döntései a levegőbeli hatalmasság fejedelmével “összhangban” vannak. Az újjá nem született személy legfeljebb kigúnyolhatja a gonoszról szóló elképzelést. Természetesen, semmi sem jellemző jobban a hazugság atyjára, minthogy letagadja saját létezését. A gonosznak való szolgaság állapotát legvilágosabban a 2 Timótheus 2:24-26 írja le. Ez egy figyelmeztetés a szolgálók számára arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadítsák meg az embereket a gonosz (rab)szolgaságából: “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha ''talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.''”

Amikor Pál arról beszél, hogy “talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére”, ez az, ami tulajdonképpen az újjászületéskor megtörténik. Ez a kulcsa az embereknek a gonosz fogságából való kiszabadulásának. Isten megadja a bűnbánat érzését, azaz felébreszti az életet, ami megláttatja a bűnt, annak pusztító hatásával együtt, valamint Krisztus szépségét és értékét, és ez az igazság szabaddá teszi a foglyot. Ez valami olyasmi, mint ami akkor történik, amikor egy személy a sötétben megsimogat egy nyakában lógó ebonit rudat, és akkor szellemi világosság támad és ő ugyan nem látja az ebonit rudat, de meglát egy svábbogarat és messzire elhajítja azt. Ez az, ahogyan az ember szabaddá válik az ördögtől. Mindaddig, amíg Isten nem cselekszi meg velünk az újjászületés csodáját, a hazugság atyjának a rabságában éljük az életünket, mivel azt szeretjük, ha megmondhatjuk magunknak mi való a kedvünkre.

'''10. Újjászületés nélkül, nincs semmi jó bennünk (Róma 7:18).'''

Nos ez egy érthetetlen állítás az újjá nem született hitetlen emberek számára, akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudják mi a jó és ők sok jó dolgot tesznek és tehetnének sokkal több gonosz dolgot is, mint amit tesznek. Ennek az állításnak így nincs semmi értelme, ugyanis semmi jó nincs bennünk a bűntudatra ébredésünk előtt. Ha nem győződünk meg arról, hogy amit Isten tett az mind jó és amitől Isten szenved az mind elpusztul, akkor nem Isten kegyelmére támaszkodva, hanem Isten kegyelmének hajszolása érdekében cselekszünk valamit. Bizonyos értelemben, természetesen az ember (lélek, értelem, szív, agy, szem, kéz) és az emberi társadalom szerkezete (házasság, család, kormány, üzleti élet) mind jó dolgok. Isten hozta létre és tartja fenn azokat. Jó, hogy ezek léteznek. Azonban ezek mind Isten dicsőségére léteznek. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljes szívvel és lélekkel szeressük Őt. (Máté 22:37). Megparancsolta nekünk, hogy az Ő kegyelmére támaszkodva használjuk mindazt, amit elkészített annak érdekében, hogy megmutassuk az Ő értékét. (1 Péter 4:11). Ha az emberek cselekszik mindezeket, amiket Ő elkészített anélkül, hogy az Ő kegyelmére támaszkodnának, és anélkül, hogy megmutatnák az Ő értékét, akkor ők árúba bocsátják Isten munkáját. A hitetlenség eszközeivel teszik ezt és ezért tönkre is teszik azt.

Ezért, amikor Pál a Róma 7.18-ban azt mondja, hogy “''Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz '''a testemben''' jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom,''” ennek az oka, ami miatt hozzátesz egy minősítést, hogy “azaz a testemben.” ''Vannak'' azonban jó dolgok Pál életében az újjászületés után. Jó a hit. Jó a Szent Szellem. Jó az új szellemi természet. Jó a szellemben való növekedés. Azonban az ő ''testében'', azaz az ő újjá nem született természetes személyében, nincs semmi jó. Minden, ami a teremtéskor jó volt megromlott az ember-centrikus és nem az Isten-centrikus szolgai kapcsolat kialakulása által.

Ez a mi 10 ponttal jellemzett állapotunk újjászületés nélkül. Újjászületés nélkül Pál Efézus 2.12-ben mondott szavai érvényesek ránk: “''Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;''” Ez az, amiért újjá kell születnünk. Újjászületés nélkül reménytelen állapotban vagyunk. Nem lehet azt megjavítani az erkölcs megjobbításával. A halott emberek nem képesek megjavulni. A halott embereknek egy dologra van szükségük, mielőtt bármi is történhetne velük: Élővé kell válniuk. Újjá kell születniük.

====A kérdés másik fele====

Mostanáig csak a ''miért'' kérdés egyik felével foglalkoztam: ''Miért kell újjászületnünk''? Valójában ennek két jelentése van. Az egyiket már megválaszoltuk: miért nincs szellemi életem és miért nem vagyok képes megszerezni azt a magam számára? Megválaszoltuk ezt a kérdést, hogy azért nem, mert lázadók, önzők, követelőzők, kemények és ellenállók vagyunk a szellemi dolgokkal szemben és ezért képtelenek vagyunk meglátni Krisztus szépségét és értékét, és ezért képtelenek vagyunk hozzá jönni, hogy új életet kapjunk – újjá szülessünk. Ez azért van így, mert Isten természetfeletti mukájára van szükségünk ahhoz, hogy újjá tudjunk születni. Az első kérdés tehát az volt: ''Miért kell újjászületnünk?''

Ez a kérdés azonban egy másik kérdést is magában foglal: mi szükséges az újjászületéshez? Mi jön létre újjászületéskor, amire szükségünk van? Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? Az első kérdés visszamutat arra a kérdésre, hogy milyen az állapotunk, ami miatt újjá kell születnünk. A második kérdés előre mutat és azt kérdezi, hogy mi válik valóra, amit csak az újjászületés hozhat létre? Ezzel fogunk most foglalkozni.

====Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül?====

Miért szükséges egy új szellemi élet a Jézussal való kapcsolat által? Az egyik válasz az, hogy mert ''halottak vagyunk''. A másik válasz pedig az, hogy ''ezen élet nélkül, nem fogunk rendelkezni … Mivel''? Ez a kérdés most. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni ezen új szellemi élet nélkül?

Megpróbálom megmagyarázni ezt röviden most és annak gyakorlati részleteit a későbbiekben munkáljuk ki. Az ige amire most gondolok a János 3.8b: “Azért jelent meg Istennek fia, hogy az ördög munkáját lerontsa.” Ez az oka Jézus megtestesülésének — gondoljunk a Karácsonyra — , hogy rombolja az ördög munkáját. Meg fogjátok látni a kapcsolatot ebban az összefüggésben a megtestesülés és az újjászületés, vagyis a mi újjászületésünk és Jézus születése között.

====A Menny Királysága====

Engedjétek meg nekem, hogy egy összefoglaló választ adjak erre. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Jézus válasza egyszerű, elsöprő és megsemmisítő: “Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Újjászületés nélkül, ''nem láthatjuk meg Isten királyságát''. Azaz, nem fogunk a mennybe menni. Örök pusztulás vár ránk. Mivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Nem fogunk rendelkezni semmi jóval. Örökös szenvedés lesz csupán a részünk.

Fontos azonban, hogy meglássuk miért van ez. Szabadságot kell adnunk Istennek, hogy az újjászületés által megmentsen bennünket. Az utat Ő készíti el számunkra a királyságba. Meg kell látnunk a kapcsolatot az újjászületés és a között, amit Isten elvégzett, hogy megmentsen minket Jézus halála és feltámadása által. Ezért öt egymással kölcsönösen kapcsolatban lévő választ fogok adni a kérdésre, először negatív formában, és végezetül pozitív formában. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? A válaszok a következők:

#Újjászületés nélkül nem fogunk egy megmentő hittel rendelkezni, hanem csak hitetlenkedéssel (János 1:11-13; 1 János 5:1; Efézus 2:8-9; Filip. 1:29; 1 Timótheus 1:14; 2 Timótheus 1:3).
#Újjászületés nélkül nem leszünk megigazultak, hanem elkárhozottak (Róma 8:1; 2 Korinthus 5:21; Galata 2:17; Fil. 3:9).
#Újjászületés nélkül nem leszük Isten gyermekei, hanem az ördög gyermekei (1 János 3:9-10).
#Újjászületés nélkül nem fogjuk megteremni a szeretet gyümölcsét a Szent Szellem által, hanem csak a halál gyümölcsét (Róma 6:20-21; 7:4-6; 15:16; 1 Korinthus 1:2; 2 Korinthus 5:17; Efézus 2:10; Galata 5:6; 2 Thessz. 2:13; 1 Péter 1:2; 1 János 3:14).
#Újjászületés nélkül, nem lesz örökös örömünk az Istennel való közösségben, hanem csak örök szenvedés az ördöggel és az ő angyalaival (Máté 25:41; János 3:3; Róma 6:23; Jelenések 2:11; 20:15).

Ahhoz, hogy megismerjük magunkat és Krisztus nagyszerűségét és a megváltásunkat, meg kell ismernünk, hogy az újjászületés öt dologról szól. Ez az, ahonnan legközelebb folytatni fogjuk, azonban végezetül engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal pozitív módon Isten szavával fejezzem be.

#Amikor Isten kezdeményezi az újjászületésünket, a megmentő hit felébresztésre kerül, és egyesülünk Krisztussal. 1 János 5:1: “Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” Nem Istentől született “lesz”, hanem már “most” Istentől született. Az első a hitünk, az élet pislákolása az újjászületés által.
#Amikor az újjászületés felébreszti a hitet és egyesít minket Krisztussal, akkor megigazulttá válunk — azaz igaznak tulajdoníttatunk — hit által. Róma 5:1: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Az újjászületés felébreszti a hitet és a hit Krisztusra tekint megigazulásért, és Isten megelőlegezi a megigazulást számunkra, egyedül Krisztus miatt, és egyedül hit által.
#Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és egyesít bennünket Krisztussal, akkor minden - a törvény által támasztott - akadály, hogy elfogadjuk Istent, elmozdításra kerül a megigazulás által. Így Isten befogad bennünket az Ő családjába, és az Ő fia képére formál minket. A János 1:12-13 szerint: “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Isten akaratából születünk ujjá és nem ember akaratából. Mi hiszünk Krisztusban és elfogadjuk Őt, és Isten tesz bennünket a törvényes örökösévé és szellemi gyerekekké.
#Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és mi eggyé válunk Krisztussal és minden kárhoztatást megigazulás helyettesít. A szellemi örökbefogadás az életünk részévé válik, és megteremjük a szeretet gyümölcsét. Galata 5:6: “Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” 1 János 3:14: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”
#Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a testvéreinket.” Ahol újjászületés van, ott szeretet van. Végezetül, amikor az újjászületés felébreszti a hitet és összekapcsol bennünket Krisztussal, megigazulunk és felszabadul a Szent Szellem megszentelő ereje, rálépünk a keskeny útra, ami a mennybe vezet. És a mennyei öröm csúcspontja az Istennel való közösség lesz. “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3). Az új életünk örömének csúcspontja Isten maga.

“Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát. . . . Ne csodálkozzatok, hogy ezt mondom nektek: “Újjá kell születnetek” (János 3:3, 7).

Miért kell újjászületnünk? 1. rész

2019-09-05T18:22:21Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|Why Do We Need to Be Born Again?}} <blockquote>Efézus 2:1–10 “Titeket is megelevenített, ...”

Mi történik az újjászületéskor? 2. rész

2019-09-05T14:36:31Z

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 2}} 
<blockquote>János 3.1-10. “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.’ Monda neki Nikodémus. ’Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?’ Felel Jézus. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született’. Felel Nikodémus és monda neki. ’Mimódon lehetnek ezek?’ Felel Jézus és monda neki. ’Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?’”
</blockquote>Most befejezzük a “Mi történik az újjászületéskor” témáról szóló tanítássorozatot. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3:7-ben: “Ne csodálkozz, hogy azt mondom neked - ‘Újjá kell születned.’” A 3. versben pedig ezt mondja Nikodémusnak - és nekünk — hogy az örök életünk attól függ, hogy újjá vagyunk-e születve: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Ezért nem valami olyan dologgal foglalkozunk, ami lényegtelen, szabadon választható vagy egy szépítgetése a keresztyén életnek. Az újjászületés, nem olyan valami, amit a temetkezési vállakozó tesz, hogy megpróbálja a holttesteket olyannak feltüntetni, minha azok élnének. Az újjászületés egy új szellemi élet keletkezése és nem az élet utánzása.
Két állítással kezdjük megválaszolni a feltett kérdést: Mi történik az újjászületéskor? 1) Újjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet 2) Újjászületéskor nem csupán bizonyossságot kapunk a Jézusban való természetfelettiről, hanem magunkban tapasztaljuk meg a természetfelettit

<h4>Új élet a Szent Szellem által</h4>
Nikodémus farizeus volt sok vallásossággal, de nem volt szellemi élete. Meglátta Isten természetfeletti munkáját Jézusban, de nem tapasztalta meg azt saját magában. Ezért a két pontot egybefoglalva, amire Jézus szava alapján Nikodémusnak szüksége volt; új szellemi életben részesülni a Szent Szellem által, természtfeletti módon. Ami új életet hoz létre szellemileg és ami természetfelettivé teszi azt, az Isten Szellemének munkája. A fizikai szívünk és elménk természetes életén túl van valami több.
A 6. versben Jézus azt mondja: “Ami testtől születik test az, és ami Szellemtől születik szellem az.” A testnek van valamilyen élete. Minden ember élő testben létezik. Azonban nem minden emberi lénynek van élő szelleme. Ahhoz, hogy élő szelleme legyen vagy rendelkezzen szellemi élettel, Jézus azt mondja, hogy “Szellemtől kell születnünk”. A test éli a maga egyfajta életét, de a Szellem egy másfajta életet hoz létre. Ha nem rendelkezünk ezzel a másik fajtával, akkor nem fogjuk meglátni Isten királyságát.

<h4>A Szellem által Jézusban</h4>
Amikor befejeztük az előző részt, két fontos dolgot űllapítottunk meg: kapcsolat van az újjászületés és Jézus között, és kapcsolat van az újjászületés és a hit között is. Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). János apostol azt mondta: “Isten ad nekünk örök életet és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 János 5:11-12). Ezért egyrészt az új élet, amire szükségünk van az a“Fiúban” van, mert Jézus az élet. Ha Ő benned van, akkor neked új szellemi, örök életed van. Másrészt a János 6:63-ban azt mondja Jézus: “A Szellem az, aki életet ad.” Ezért amíg nem születtek Szellemtől, nem mehettek be Isten királyságába. (János 3:5).
Ezért ha kapcsolatban vagyunk az Isten Fiával, aki a mi életünk, akkor az élet bennünk van, és rendelkezünk azzal az élettel a Szellem munkája által. Ezért az a következtetésünk, hogy a Szellem munkája újjászületéskor egy új életet hoz létre, egyesítve bennünket Krisztussal. Kálvin János erről a következőt mondja: “A Szellem a szolga, aki által Krisztus hatékonyan egyesít minket magával” (Institutes, III, 1, 1).

<h4>Egyé válás Jézussal - hit által</h4>
Ezt követően – ehhez hasonlóan – kapcsolatot hoztunk létre a hittel. A János 20:31 azt mondja: “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” Az 1 János 5:4 pedig azt mondja: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés a győzelem kulcsa. A hit a kulcs a győzelemhez. A hit által tapasztaljuk meg az Istentől való születést. A teljes üzenetet a következőképpen foglaltuk össze: Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet hoz létre hit által összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal.

<h4>Az újjászületés egy új teremtést jelent, nem a régi megjavítását</h4>
Ez elvezet bennünket egy harmadik dolog megállapításához, ami újjászületéskor történik. Ami újjászületéskor történik, az nem a régi - óemberi - természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet létrehozása, ami valóban te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva; és ez a természet valóban új, amit Isten Szelleme formál ki benned.
Elviszlek benneteket egy rövid utazásra, ahol megosztok veletek egy felfedezést. A János 3:5-ben Jézus azt mondja Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten királyságába.” Mit akar Jézus mondani ezzel a két kifejezéssel: “víztől és Szellemtől”? Néhány felekezet úgy gondolja, hogy ez egy utalás a vízbe való bemerítésra, mint a Krisztussal Szellemben való egyesülés. Egy honlap például ilyen módon magyarázza azt:

<blockquote>A Bemerítkezés Szentsége az alapja az egész keresztyén életnek, a kapu a Szellemben való élethez, egy olyan ajtó, ami bejárást ad más szentségekhez. A Bemerítkezés által szabaddá válunk a bűntől és újjászületünk, Isten fiakként; keresztyénné válunk, beépülve az Egyházba és felkészülve arra, hogy részesei legyünk a gyülekezet küldetésének: “Az igében a bemerítkezés az újjáteremtés szentsége - víz által.”</blockquote>
Emberek millióinak tanították azt, hogy a vízbe való bemerítkezésük újjászületést hozott létre bennük. Ha ez nem igaz, akkor ez egy óriási, az egész világra kiterjedő tragédia. Én pedig nem hiszem, hogy ez igaz. Mire gondol valójában Jézus?

<h4>Miért van “Víz” és nem egy bemerítésre való utalás a János 3-ban</h4>
Különböző okai vannak annak, ami miatt azt gondolom, hogy itt vízről van szó és nem keresztyén bemerítkezésről. Meg fogjuk látni, hogy a szövegösszefüggés hová vezet bennünket.
1) Nincs bemerítésra való utalás a fejezet további részében
Először: Ha ez egy keresztyén bemerítésre való utalás, ami annyira fontos az újjászületés szempontjából, úgy különösnek tűnik, hogy a fejezet további részében, amikor az örök életről van szó, Jézus miért nem említi ezt az örök élettel kapcsolatban. A 15. vers azt mondja: “Aki hisz Őbenne örök élete van.” A 16. vers mondja: “Valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A 18. vers mondja: “Aki hisz Őbenne el nem kárhozik.” Különös, hogy ha a bemerítés olyan lényeges lenne, akkor miért nincs megemlítve a hittel együtt?
2) A bemerítés nincs összahangban a szél analógiájával
Másodszor: a 8. versben a szélhez való hasonlítás különösnek tűnhet, ha az újjászületés annyira erősen a vízbe való bemerítéshez kapcsolódna. Jézus azt mondja: “A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” Ez úgy tűnik mintha azt mondaná, hogy Isten olyan szabad mint a szél az újjászületés előidézésében. Azonban, ha ez történik minden esetben egy csecsemő megkeresztelésekor, ez nem tűnnne igaznak, mert ebben az esetben a szél, nagyon korlátozva lenne a szentség által.
3) A bemerítkezés nincs összhangban azzal, ami miatt Jézus megdorgálta Nikodémust
Harmadszor: Ha Jézus a keresztyén bemerítésről beszél, különösnek tűnik, hogy miért mondaná Nikodémusnak, a farizeusnak a 10. versben: “Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?” Ez azt érzékelteti, mintha Jézus valamelyik tanításra hivatkozna az Ószövetségben. Azonban, ha egy később – Jézus élete és halála által értelmet nyerő - bemerítésre utal, amiatt nem fedheti meg Nikodémust, mint Izrael tanítóját, hogy miért nem érti, hogy mit mond neki.
4) A Víz és a Szellem az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódnak
Végezetül: ugyanezen állítás a 10. versben visszautal valamilyen ószövetségi részhez, és ott azt találjuk, hogy a víz és a Szellem közvetlenül az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódik, különösen az Ezékiel 36-ban. Ezért most menjünk oda együtt, mert ez a szövegrész az alap az üzenet további részéhez.

<h4>A Víz és a Szellem az Ezékiel 36-ban</h4>
Ezékiel arról prófétál, hogy mit fog Isten tenni az Ő népével, amikor visszahozza őket a babiloni fogságból. A következtetés sokkal messzebbre ható, mint hogy az csupán Izrael népére vonatkozna, mert Jézus kiterjeszti azt az Újszövetségben az Ő vére által mindazokra, akik hinni fognak benne (Lukács 22:20). És ez az egyik verziója az Újszövetségi ígéreteknek, ami megegyezik a Jeremiás 31:31-ben írtakkal. Olvassuk el együtt. Ezékiel 36:24-28:

<blockquote>“És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”</blockquote>
Azt gondolom ez az igaszakasz szolgált alapul Jézus szavaihoz: “Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől nem mehet be Isten királyságába.” Azt mondja nekik: “És lesztek nékem népem és Én leszek nektek Istenetek” (28. vers)? A 25. vers azt ugyanazoknak mondja: “hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól.” A 26. vers pedig azt mondja nekik: “adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek.” Más szavakkal, azok fognak bemenni Isten kriályságába, akik újjászülettek, ami magába foglalja a régi megtisztítását és egy új létrehozását.
Ezért arra következtetek, hogy a “víz és Szellem” az újjászületett állapotunk két jellemző dolgára vonatkozik. Az ok, ami miatt mindkettő fontos, a következő: Amikor azt mondjuk, hogy egy új szellemet és egy új szívet kapunk, akkor nem arra gondolunk, hogy megszűnünk erkölcsileg felősségre vonható emberi lény lenni, ami mindig is vagyunk. Én, John Piper emberi lény voltam mielőtt újjászülettem és John Piper emberi lény vagyok az újjászületésem után is. Van egy folytonosság. Ezért kell megtisztulnom. Ha John Piper, a régi emberi lényem teljesen megszűnne, akkor az egész bűnbocsánatról és megtisztításról szóló elképzelés feleslegessé válna. Semmi sem maradna a múlt megbocsátásából és megtisztításából.
Tudjuk, hogy a Biblia azt mondja nekünk, hogy a régi természetünk keresztre lett feszítve (Róma 6:6), és meghaltunk együtt a Krisztussal (Kolossé 3:3), és ezért “halottként kell gondolni magunkra” (Róma 6:11), és “megtagadni a régi önmagunkat” (Efézus 4:22). Azonban ezek egyike sem jelenti ugyanazt az emberi lényt végigtekintve az életünket, hanem azt jelenti, hogy ez által a régi természet, a régi jellem, régi gondolkozásmód vagy hajlam meg kellett, hogy szűnjön.
Ezért amikor egy új szívre, új szellemre és új természetre gondolunk, ahhoz, hogy békességünk legyen, szükségünk van bűnbocsánatra és megtisztulásra. Ez az a pont, ami a vízzel kapcsolatos. A bűneimtől örökre meg kell, hogy tisztuljak. A vízzel való megtisztítás ennek a képe. Jeremiás 33:8 így fogalmazza ezt meg: “És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.” Maga a személy, akik vagyunk - folyamatosan kell, hogy létezzen - , de bűnbocsánatot kell nyernünk és a bűnöktől megtisztulni.

<h4>Újjá kell válni</h4>
A bűnbocsánat és a megtisztítás azonban nem elegendő. Újjá kell válni. Át kell alakulni. Szükségem van egy új életre. Szükségem van arra, hogy új módon lássak dolgokat, új módon gondolkozzam és új értékrendem alakuljon ki. Emiatt beszél Ezékial egy új szívről, egy új szellemről a 26. és 27. versekben:

<blockquote>“És adok néktek új szívet, és egy új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”</blockquote>
Ez ad magyarázat arra, hogy megérsük azokat a verseket: Bizonyosak lehetünk, hogy a kő szív “halott” szívet jelent, ami érzéketlen volt és nem tudott reagálni a szellemi valóságra. Az újjászületésünk előtt a szívünk érzékeny lehetett sokféle szenvedélyre és vágyra, de olyan volt, mint egy kő a szellemi igazságokat, Jézus Krisztus szépségét, Isten dicsőségét és a szentség útját tekintve. Ezért kell megváltozni, ha meg akarjuk látni Isten királyságát. Ezért Isten az újjászületéskor elveszi a kő szívet és egy hús szívet ad helyette. A hús szó nem “pusztán emberit” jelent a János 3.6-hoz hasonlóan, hanem egy lágy, élő és érzékeny szívet az élettelen kő szívvel szemben. Az újjászületéskor a Krisztus felé való halott, érzéketlen állapotunk miatt, a kő szív helyett egy olyan új szívet kapunk, ami szellemileg érzékeli Jézus értékrendjét.
Amikor az Ezékiel 26. és a 27. vers azt mondja, hogy “egy új szellemet adok belétek….És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok...”, azt gondolom, hogy az újjászületéskor Isten egy élő, természetfeletti életet helyez bele a szívünkbe és ez az új élet — ez az új szellem — magának a Szent Szellemnek a munkája, hogy kiformálja az alakját és jellemét az új szívünknek.
Az a kép van a gondolatomban, hogy ez az új meleg, kitapintható, érzékeny, élő szív, olyan mint egy lágy agyagdarab és a Szent Szellem belepréseli magát és szellemileg, erkölcsileg a saját képére formálja. Az által, hogy Ő bennünk van, a szívünk és az elménk az Ő jellemére, az Ő szelleme szerint formálódik át (vesd össze Efézus 4:23).

<h4>Befogadni Őt, mint a te kincsedet </h4>
Most menjünk vissza és foglaljuk össze a korábbiakat. Mi történik az újjászületéskor? Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet ad nakünk összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal, hit által. Más szavakkal mondva a Szellem egyesít minket Krisztussal és megtisztít a bűneinktől, kicserélve az érzéketlen szívünket egy lágy szívvel, ami mindennél többre értékeli Jézust. A Szent Szellem jelenléte által átformált szív egy olyan szív, ami szereti megcselekedni Isten akaratát (Ezékiel 36:27).
Az által, hogy valami módon megtapasztalod mindezeket hit által, hívlak most téged a Jézus nevében és az Ő Szellemének ereje által, hogy fogadd be Őt, hogy bűneid meg legynek bocsátva és az életed értékessé váljon.

Mi történik az újjászületéskor? 2. rész

2019-09-05T14:36:01Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|What Happens in the New Birth? Part 2}} '''János 3.1-10.''' “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jéz...”

{{info|What Happens in the New Birth? Part 2}} 

'''János 3.1-10.''' “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.’ Monda neki Nikodémus. ’Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?’ Felel Jézus. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született’. Felel Nikodémus és monda neki. ’Mimódon lehetnek ezek?’ Felel Jézus és monda neki. ’Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?’”

Most befejezzük a “Mi történik az újjászületéskor” témáról szóló tanítássorozatot. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3:7-ben: “Ne csodálkozz, hogy azt mondom neked - ‘Újjá kell születned.’” A 3. versben pedig ezt mondja Nikodémusnak - és nekünk — hogy az örök életünk attól függ, hogy újjá vagyunk-e születve: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Ezért nem valami olyan dologgal foglalkozunk, ami lényegtelen, szabadon választható vagy egy szépítgetése a keresztyén életnek. Az újjászületés, nem olyan valami, amit a temetkezési vállakozó tesz, hogy megpróbálja a holttesteket olyannak feltüntetni, minha azok élnének. Az újjászületés egy új szellemi élet keletkezése és nem az élet utánzása.

Két állítással kezdjük megválaszolni a feltett kérdést: ''Mi történik az újjászületéskor?'' 1) Újjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet 2) Újjászületéskor nem csupán bizonyossságot kapunk a Jézusban való természetfelettiről, hanem magunkban tapasztaljuk meg a természetfelettit

====Új élet a Szent Szellem által====

Nikodémus farizeus volt sok vallásossággal, de nem volt szellemi élete. Meglátta Isten természetfeletti munkáját Jézusban, de nem tapasztalta meg azt saját magában. Ezért a két pontot egybefoglalva, amire Jézus szava alapján Nikodémusnak szüksége volt; új szellemi életben részesülni a Szent Szellem által, természtfeletti módon. Ami új életet hoz létre ''szellemileg'' és ami ''természetfelettivé'' teszi azt, az Isten Szellemének munkája. A fizikai szívünk és elménk természetes életén túl van valami több.

A 6. versben Jézus azt mondja: “Ami testtől születik test az, és ami Szellemtől születik szellem az.” A testnek van valamilyen élete. Minden ember élő testben létezik. Azonban nem minden emberi lénynek van élő szelleme. Ahhoz, hogy élő szelleme legyen vagy rendelkezzen szellemi élettel, Jézus azt mondja, hogy “Szellemtől kell születnünk”. A test éli a maga egyfajta életét, de a Szellem egy másfajta életet hoz létre. Ha nem rendelkezünk ezzel a másik fajtával, akkor nem fogjuk meglátni Isten királyságát.

====A Szellem által Jézusban====

Amikor befejeztük az előző részt, két fontos dolgot űllapítottunk meg: kapcsolat van az újjászületés és Jézus között, és kapcsolat van az újjászületés és a hit között is. Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). János apostol azt mondta: “Isten ad nekünk örök életet és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 János 5:11-12). Ezért egyrészt az új élet, amire szükségünk van az a“Fiúban” van, mert Jézus az élet. Ha Ő benned van, akkor neked új szellemi, örök életed van. Másrészt a János 6:63-ban azt mondja Jézus: “A ''Szellem'' az, aki életet ad.” Ezért amíg nem születtek ''Szellemtől'', nem mehettek be Isten királyságába. (János 3:5).

Ezért ha kapcsolatban vagyunk az Isten Fiával, aki a mi életünk, akkor az élet bennünk van, és rendelkezünk azzal az élettel a Szellem munkája által. Ezért az a következtetésünk, hogy a Szellem munkája újjászületéskor egy új életet hoz létre, egyesítve bennünket Krisztussal. Kálvin János erről a következőt mondja: “A Szellem a szolga, aki által Krisztus hatékonyan egyesít minket magával” (''Institutes'', III, 1, 1).

====Egyé válás Jézussal - hit által====

Ezt követően – ehhez hasonlóan – kapcsolatot hoztunk létre a hittel. A János 20:31 azt mondja: “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt ''hívén, életetek legyen'' az ő nevében.” Az 1 János 5:4 pedig azt mondja: “Mert mindaz, ami az ''Istentől született'', legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a ''mi hitünk''.” Az Istentől való születés a győzelem kulcsa. A hit a kulcs a győzelemhez. A hit által tapasztaljuk meg az Istentől való születést. A teljes üzenetet a következőképpen foglaltuk össze: ''Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet hoz létre hit által összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal.''

====Az újjászületés egy új teremtést jelent, nem a régi megjavítását====

Ez elvezet bennünket egy harmadik dolog megállapításához, ami újjászületéskor történik. Ami újjászületéskor történik, az nem a régi - óemberi - természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet létrehozása, ami valóban te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva; és ez a természet valóban ''új'', amit Isten Szelleme formál ki benned.

Elviszlek benneteket egy rövid utazásra, ahol megosztok veletek egy felfedezést. A János 3:5-ben Jézus azt mondja Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten királyságába.” Mit akar Jézus mondani ezzel a két kifejezéssel: “víztől és Szellemtől”? Néhány felekezet úgy gondolja, hogy ez egy utalás a vízbe való bemerítésra, mint a Krisztussal Szellemben való egyesülés. Egy honlap például ilyen módon magyarázza azt:

<blockquote>A Bemerítkezés Szentsége az alapja az egész keresztyén életnek, a kapu a Szellemben való élethez, egy olyan ajtó, ami bejárást ad más szentségekhez. A Bemerítkezés által szabaddá válunk a bűntől és újjászületünk, Isten fiakként; keresztyénné válunk, beépülve az Egyházba és felkészülve arra, hogy részesei legyünk a gyülekezet küldetésének: “Az igében a bemerítkezés az újjáteremtés szentsége - víz által.”</blockquote>

Emberek millióinak tanították azt, hogy a vízbe való bemerítkezésük újjászületést hozott létre bennük. Ha ez nem igaz, akkor ez egy óriási, az egész világra kiterjedő tragédia. Én pedig nem hiszem, hogy ez igaz. Mire gondol valójában Jézus?

====Miért van “Víz” és nem egy bemerítésre való utalás a János 3-ban====

Különböző okai vannak annak, ami miatt azt gondolom, hogy itt vízről van szó és nem keresztyén bemerítkezésről. Meg fogjuk látni, hogy a szövegösszefüggés hová vezet bennünket.

'''1) Nincs bemerítésra való utalás a fejezet további részében'''

Először: Ha ez egy keresztyén bemerítésre való utalás, ami annyira fontos az újjászületés szempontjából, úgy különösnek tűnik, hogy a fejezet további részében, amikor az örök életről van szó, Jézus miért nem említi ezt az örök élettel kapcsolatban. A 15. vers azt mondja: “Aki ''hisz'' Őbenne örök élete van.” A 16. vers mondja: “Valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A 18. vers mondja: “Aki hisz Őbenne el nem kárhozik.” Különös, hogy ha a bemerítés olyan lényeges lenne, akkor miért nincs megemlítve a hittel együtt?

'''2) A bemerítés nincs összahangban a szél analógiájával'''

Másodszor: a 8. versben a szélhez való hasonlítás különösnek tűnhet, ha az újjászületés annyira erősen a vízbe való bemerítéshez kapcsolódna. Jézus azt mondja: “A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” Ez úgy tűnik mintha azt mondaná, hogy Isten olyan szabad mint a szél az újjászületés előidézésében. Azonban, ha ez történik minden esetben egy csecsemő megkeresztelésekor, ez nem tűnnne igaznak, mert ebben az esetben a szél, nagyon korlátozva lenne a szentség által.

'''3) A bemerítkezés nincs összhangban azzal, ami miatt Jézus megdorgálta Nikodémust'''

Harmadszor: Ha Jézus a keresztyén bemerítésről beszél, különösnek tűnik, hogy miért mondaná Nikodémusnak, a farizeusnak a 10. versben: “Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?” Ez azt érzékelteti, mintha Jézus valamelyik tanításra hivatkozna az Ószövetségben. Azonban, ha egy később – Jézus élete és halála által értelmet nyerő - bemerítésre utal, amiatt nem fedheti meg Nikodémust, mint Izrael tanítóját, hogy miért nem érti, hogy mit mond neki.

'''4) A Víz és a Szellem az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódnak'''

Végezetül: ugyanezen állítás a 10. versben visszautal valamilyen ószövetségi részhez, és ott azt találjuk, hogy a víz és a Szellem közvetlenül az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódik, különösen az Ezékiel 36-ban. Ezért most menjünk oda együtt, mert ez a szövegrész az alap az üzenet további részéhez.

====A Víz és a Szellem az Ezékiel 36-ban====

Ezékiel arról prófétál, hogy mit fog Isten tenni az Ő népével, amikor visszahozza őket a babiloni fogságból. A következtetés sokkal messzebbre ható, mint hogy az csupán Izrael népére vonatkozna, mert Jézus kiterjeszti azt az Újszövetségben az Ő vére által mindazokra, akik hinni fognak benne (Lukács 22:20). És ez az egyik verziója az Újszövetségi ígéreteknek, ami megegyezik a Jeremiás 31:31-ben írtakkal. Olvassuk el együtt. Ezékiel 36:24-28:

<blockquote>'''“És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”'''</blockquote>

Azt gondolom ez az igaszakasz szolgált alapul Jézus szavaihoz: “Ha valaki nem születik ''víztől és Szellemtől'' nem mehet be Isten királyságába.” Azt mondja nekik: “És lesztek nékem népem és Én leszek nektek Istenetek” (28. vers)? A 25. vers azt ugyanazoknak mondja: “hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól.” A 26. vers pedig azt mondja nekik: “adok néktek új szívet, és új ''szellemet'' adok belétek.” Más szavakkal, azok fognak bemenni Isten kriályságába, akik újjászülettek, ami magába foglalja a régi megtisztítását és egy új létrehozását.

Ezért arra következtetek, hogy a “víz és Szellem” az újjászületett állapotunk két jellemző dolgára vonatkozik. Az ok, ami miatt mindkettő fontos, a következő: Amikor azt mondjuk, hogy egy új szellemet és egy új szívet kapunk, akkor nem arra gondolunk, hogy megszűnünk erkölcsileg felősségre vonható emberi lény lenni, ami mindig is vagyunk. Én, John Piper emberi lény voltam mielőtt újjászülettem és John Piper emberi lény vagyok az újjászületésem után is. Van egy folytonosság. Ezért kell megtisztulnom. Ha John Piper, a régi emberi lényem teljesen megszűnne, akkor az egész bűnbocsánatról és megtisztításról szóló elképzelés feleslegessé válna. Semmi sem maradna a múlt megbocsátásából és megtisztításából.

Tudjuk, hogy a Biblia azt mondja nekünk, hogy a régi természetünk keresztre lett feszítve (Róma 6:6), és meghaltunk együtt a Krisztussal (Kolossé 3:3), és ezért “halottként kell gondolni magunkra” (Róma 6:11), és “megtagadni a régi önmagunkat” (Efézus 4:22). Azonban ezek egyike sem jelenti ugyanazt az emberi lényt végigtekintve az életünket, hanem azt jelenti, hogy ez által a régi természet, a régi jellem, régi gondolkozásmód vagy hajlam meg kellett, hogy szűnjön.

Ezért amikor egy új szívre, új szellemre és új természetre gondolunk, ahhoz, hogy békességünk legyen, szükségünk van bűnbocsánatra és megtisztulásra. Ez az a pont, ami a vízzel kapcsolatos. A bűneimtől örökre meg kell, hogy tisztuljak. A vízzel való megtisztítás ennek a képe. Jeremiás 33:8 így fogalmazza ezt meg: “És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.” Maga a személy, akik vagyunk - folyamatosan kell, hogy létezzen - , de bűnbocsánatot kell nyernünk és a bűnöktől megtisztulni.

====Újjá kell válni====

A bűnbocsánat és a megtisztítás azonban nem elegendő. Újjá kell válni. Át kell alakulni. Szükségem van egy új életre. Szükségem van arra, hogy új módon lássak dolgokat, új módon gondolkozzam és új értékrendem alakuljon ki. Emiatt beszél Ezékial egy új szívről, egy új szellemről a 26. és 27. versekben:

<blockquote>''“És adok néktek új szívet, és egy új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”''</blockquote>

Ez ad magyarázat arra, hogy megérsük azokat a verseket: Bizonyosak lehetünk, hogy a ''kő'' szív “halott” szívet jelent, ami érzéketlen volt és nem tudott reagálni a szellemi valóságra. Az újjászületésünk előtt a szívünk érzékeny lehetett sokféle szenvedélyre és vágyra, de olyan volt, mint egy kő a szellemi igazságokat, Jézus Krisztus szépségét, Isten dicsőségét és a szentség útját tekintve. Ezért kell megváltozni, ha meg akarjuk látni Isten királyságát. Ezért Isten az újjászületéskor elveszi a kő szívet és egy hús szívet ad helyette. A hús szó nem “pusztán emberit” jelent a János 3.6-hoz hasonlóan, hanem egy lágy, élő és érzékeny szívet az élettelen kő szívvel szemben. Az újjászületéskor a Krisztus felé való halott, érzéketlen állapotunk miatt, a kő szív helyett egy olyan új szívet kapunk, ami szellemileg érzékeli Jézus értékrendjét.

Amikor az Ezékiel 26. és a 27. vers azt mondja, hogy “egy új ''szellemet'' adok belétek….És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok...”, azt gondolom, hogy az újjászületéskor Isten egy élő, természetfeletti életet helyez bele a szívünkbe és ez az új élet — ez az új szellem — magának a Szent Szellemnek a munkája, hogy kiformálja az alakját és jellemét az új szívünknek.

Az a kép van a gondolatomban, hogy ez az új meleg, kitapintható, érzékeny, élő szív, olyan mint egy lágy agyagdarab és a Szent Szellem belepréseli magát és szellemileg, erkölcsileg a saját képére formálja. Az által, hogy Ő bennünk van, a szívünk és az elménk az Ő jellemére, az Ő szelleme szerint formálódik át (vesd össze Efézus 4:23).

====Befogadni Őt, mint a te kincsedet ====

Most menjünk vissza és foglaljuk össze a korábbiakat. Mi történik az újjászületéskor? Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet ad nakünk összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal, hit által. Más szavakkal mondva a Szellem egyesít minket Krisztussal és megtisztít a bűneinktől, kicserélve az érzéketlen szívünket egy lágy szívvel, ami mindennél többre értékeli Jézust. A Szent Szellem jelenléte által átformált szív egy olyan szív, ami szereti megcselekedni Isten akaratát (Ezékiel 36:27).

Az által, hogy valami módon megtapasztalod mindezeket hit által, hívlak most téged a Jézus nevében és az Ő Szellemének ereje által, hogy fogadd be Őt, hogy bűneid meg legynek bocsátva és az életed értékessé váljon.

Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

2019-09-05T14:14:47Z

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}}

<blockquote>János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”</blockquote>
Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.
Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

<h4>Az újjászületés kérdése felkavaró dolog </h4>
A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

<h4>1) Reménytelen állapotunk </h4>
Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, szellemileg halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten törvénye szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

<h4>2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket=</h4>
Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hansúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hansúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem eredményez újjászületést, nem hoz létre újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.
Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémísztő.

<h4>3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk</h4>
A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára - legalábbis először - ez riasztó.

<h4>Reménységem: nem csupán a rémísztgetés, hanem a megerősítés és megmentés</h4>
Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémísztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

<h4>Mi történik az újjászületéskor?</h4>
Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később. 1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk. 2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt. 3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki. Vegyük most ezeket egyenként.

<h4>1) Új élet, nem új vallás </h4>
Az ujjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét: “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”
János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémus egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.” A 7. versben még inkább hansúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémus féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.
Amire Nikodémusnak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémus is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémusban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselkedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.
Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg halott emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24).
 Nikodémusnak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

<h4>2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban</h4>
Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémus azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémus meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”
Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémus, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”
Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hansúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.
Ezért Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.
Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

<h4>Jézus az élet</h4>
Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természtfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”
A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az élet kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.”

<h4>Nincs élet Jézus nélkül</h4>
Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.
Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitban, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

<h4>Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől</h4>
Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.
Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A Szellem ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.
Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).

Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

2019-09-05T14:02:49Z

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}}

<blockquote>János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”</blockquote>
Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.
Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

<h4>Az újjászületés kérdése felkavaró dolog </h4>
A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

<h4>1) Reménytelen állapotunk </h4>
Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, szellemileg halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten törvénye szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

<h4>2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket=</h4>
Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hansúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hansúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem eredményez újjászületést, nem hoz létre újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.
Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémísztő.

<h4>3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk</h4>
A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára - legalábbis először - ez riasztó.

<h4>Reménységem: nem csupán a rémísztgetés, hanem a megerősítés és megmentés</h4>
Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémísztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

<h4>Mi történik az újjászületéskor?</h4>
Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később. 1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk. 2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt. 3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki. Vegyük most ezeket egyenként.

<h4>1) Új élet, nem új vallás </h4>
Az ujjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét: “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”
János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémus egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.” A 7. versben még inkább hansúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémus féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.
Amire Nikodémusnak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémus is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémusban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselkedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.
Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg halott emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24). Nikodémusnak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

<h4>2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban</h4>
Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémus azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémus meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”
Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémus, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”
Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hansúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.
Ezért Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.
Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

<h4>Jézus az élet</h4>
Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természtfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”
A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az élet kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.”

<h4>Nincs élet Jézus nélkül</h4>
Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.
Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitban, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

<h4>Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől</h4>
Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.
Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A Szellem ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.
Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).

Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

2019-09-05T14:02:18Z

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}} 
<blockquote>János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”</blockquote>
Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.
Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

<h4>Az újjászületés kérdése felkavaró dolog </h4>
A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

<h4>1) Reménytelen állapotunk </h4>

Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, ''szellemileg'' halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten ''törvénye'' szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

====2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket=====

Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hansúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hansúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint ''újonnan szült minket''…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem ''eredményez'' újjászületést, nem ''hoz létre'' újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.

Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémísztő.

====3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk====

A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára - legalábbis először - ez riasztó.

====Reménységem: nem csupán a rémísztgetés, hanem a megerősítés és megmentés====

Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémísztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

====Mi történik az újjászületéskor?====

Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később. 1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk. 2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt. 3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki. Vegyük most ezeket egyenként.

====1) Új élet, nem új vallás ====

Az ujjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét: ''“Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”''

János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémus egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “''Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.''” A 7. versben még inkább hansúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémus féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.

Amire Nikodémusnak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémus is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémusban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselkedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.

Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg ''halott'' emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24). Nikodémusnak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

====2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban====

Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémus azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémus meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”

Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémus, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hansúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.

Ezért Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.

Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

====Jézus az élet====

Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természtfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”

A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az ''élet''. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az ''élet'' kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, ''életetek legyen az ő nevében.''”

====Nincs élet Jézus nélkül====

Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.

Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitban, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

====Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől====

Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.

Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A ''Szellem'' ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.

Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).

Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

2019-09-05T13:52:05Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}} János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, ...”

{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}} 
János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”
Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.
Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

<h4>Az újjászületés kérdése felkavaró dolog </h4>
A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

<h4>1) Reménytelen állapotunk </h4>

Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani az én beszédemet

2019-09-03T19:47:30Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|If Anyone Loves Me, He Will Keep My Word}} '''János 14:15–24''' “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyá...”

{{info|If Anyone Loves Me, He Will Keep My Word}} 

'''János 14:15–24''' “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskariótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’ Felel Jézus és monda néki: ’Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.’”

A mai prédikációm és a személyes megtapasztalásom Bukarestben, Genovában és Hamburgban azt bizonyítják, hogy Jézus Krisztus veletek van, kijelenti magát nektek, bárhol is vagytok.

====Örvendezzünk a feltámadt Krisztusnak====

<blockquote>Egy feltámadt Megmentőt szolgálok, 
Ő a világban van ma, 
Tudom, hogy Ő él, 
Bármit mondhatnak az emberek; 
Én látom az Ő könyörületes keze munkáját, 
Hallom az Ő bátorító hangját, 
És éppen most van szükségem Rá 
Ő mindig közel van hozzánk. 
Ő él, Ő él, Jézus Krisztus ma is él! 
Velem jár és beszélget velem 
Végig az élet keskeny útján. 
Ő él, Ő él,és üdvösséget ad! 
Azt kérdezed tőlem honnan tudom, hogy Ő él? 
Ő a szívemben él.</blockquote>

Azért imádkozom, hogy az üzenet befejezése után több meggyőződéssel, több örömmel és a feltámadt Krisztusban még jobb illatú közösség megtapasztalásával tudjuk elénekelni ezt a dalt, és akkor mindig ismertek lesztek Őelőtte.

====A tanítványoknak bátorításra van szüksége====

A János 14:15–24-ben leírt szavakat Jézus a világ történelmének legnagyobb eseménye — a világtörténelem legnagyobb szeretet cselekedete — előtt néhány órával mondta. Itt arról beszél, hogy Isten Fiának meg kell halni a bűnösök helyett és feltámadni, és aki hisz Őbenne és befogadja Őt, azt bűnbocsánatban részesíti és igaznak tekinti egy örömteli örök életre. Amit Jézus itt mond, az feltételezhetően ugyanaz, amit a János 10:15-ben is mond, hogy Ő letette az életét a nyájért.

És ez a nyáj — ez a tizenegy korábbi barát, apostol — nagyon össze volt zavarodva, féltek és sok bátorításra volt szükségük a miatt, mert Jézus elvesztésének néztek elébe. És ez az, amit Jézus értük, de nemcsak értük, hanem mindenkiért tett, aki hisz az Ő nevében.

Ez az üzenet pedig, hogy Ő meghalt, de ismét élni fog, nemcsak nekik, hanem nekünk is szól. Ő, az Atya és a Szent Szellem fognak hozzánk jönni és örökké velünk lesznek, és sosem hagynak el minket, nem számít, hol vagyunk, és mi történik velünk.

====Isten különleges szeretete az Övéi számára====

Hadd tegyek két bevezető felfedezést azzal kapcsolatban, amit Jézus itt mond. ''Először'': Egyértelművé teszi, hogy azok az ajándékok, amiket itt megígért nekünk, azokat nem a világnak adta. Másképpen fogalmazva, az a szeretet, amit nekünk itt ígér, az nem olyan szeretet, ami a világ számára adatott. Arról a szeretetről a János 3:16-ban beszél: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Itt azonban egy olyan szeretetről beszél, ami egy ajándék, amit Isten az Övéinek tartogat. Nézzük meg a 16–17. verseket:

:“És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, '''akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt''', mert nálatok lakik, és bennetek marad.”

A 19. versben pedig ezt mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.” A 22. versben pedig: “Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’”

A 17, 19, és 22. versekből egyértelmű, hogy egy bensőséges kapcsolat, egy támogatás és egy olyan szeretet ajándék van megígérve ezekben a versekben, amit a világ nem láthat, nem ismerhet meg és nem adatott meg a számára, hogy megtapasztalja azt. Ez az ígéret annyira személyes, bensőséges, kölcsönösségen és kapcsolaton alapuló, hogy azt a világ nem tudja befogadni.

Ez az első bevezető felfedezés.

====Az Ő szeretett népének az Ő Fia felé megnyilvánuló szeretete====

''Másodszor'': Mindazok, akik elfogadják ezeket az ajándékokat — ezeket az ígéreteket, ezt a szeretetet — őket nem egyszerűen keresztyéneknek, hívőknek hívják, ők ugyanis - négyszer megismételve - úgy vannak leírva, mint akik szeretik Jézust.

A 15. és 16. vers mondja: “Ha engem ''szerettek'', az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az ''szeret'' engem, aki pedig engem ''szeret'', azt szereti az én Atyám”. Ez Istennek nem a világ felé megnyilvánuló szeretete. Ez egy személyes, bizalmas, szoros kapcsolaton alapuló, gyöngéd, elkötelezett szeretet az Atyától, kizárólag azok felé, akik szeretik Jézust.

A 23. vers mondja: “Felel Jézus és mondja neki: Ha valaki ''szeret'' engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt”. Ismerjük a Róma 5:8-ból, hogy “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Isten nem várt ránk, hogy szeressük Őt, Ő előbb szeretett minket. Tudjuk, hogy ez az, amiben János is hitt, mert az 1 János 4:19-ben azt mondja: “Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” Nem kétség, nagyszerű igazság.

Most pedig itt van egy ''másik'' nagyszerű igazság. A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az ''szeret'' engem, aki pedig engem ''szeret'', azt szereti az én Atyám.” A 23. versben ismét azt mondja: “Ha valaki ''szeret'' engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt.” Más szavakkal: Isten szeretete megelőzi és lehetővé teszi a mi szeretetünket (Róma 5:8; 1 János 4:19), és Isten egyedülálló, személyes, bensőséges, gyöngéd, gondoskodó, odaadó szeretettel válaszol a mi szeretetünkre, amiben csak azok részesülhetnek, akik szeretik az Ő Fiát.

Itt két bevezető felfedezés kell tennünk. Ezeknek a verseknek az ígérete nem a világ számár adatott. Ők nem láthatják meg, nem ismerhetik meg és nem tapasztalhatják meg azokat. Ez a szeretet azokra vonatkozik, akik ''szeretik'' Jézust.

Most adódik egy újabb kérdés. Mit jelent az, hogy szeretni Jézust? És mi az ígéret számunkra, ha úgy cselekszünk?

====1. Mit jelent szeretni Jézust?====

Jézus négyszer mondja nekünk, hogy ez egy olyanfajta szeretet, ami az Ő “parancsolatainak” - vagy általánosabb értelemben, az Ő “beszédének” - a megtartását eredményezi.

*15. vers: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
*21. vers: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem;”
*23. vers: “Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet.”
*24. vers: “Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet.”

Az első dolog, amit észre kell venni, hogy Jézust szeretni nem azonos az Ő parancsolatainak a megtartásával, hanem megelőzi azt és lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Az Ő szavának megtartása az Ő szeretetének az ''eredménye'', ami ''nem ugyanaz'', mint szeretni Őt.

*15. vers: “Ha engem szerettek [annak az lesz az eredménye], hogy az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
*23. vers: “Ha valaki szeret engem, [annak az lesz az eredménye], hogy megtartja az én beszédemet.”

A Jézus felé irányuló szeretetünk tehát lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Jézusban nincs semmi hiányosság, Ő bűntelen volt. Ezért, nem tudjuk és nem merjük Őt szeretni olyan dicsőséges módon, ahogyan Isten szeret minket. Nem merjük szeretni Őt egy olyan szeretettel, ami legyőz mindenféle hiányosságot, rútságot vagy bűnt, hogy képesek legyünk jól viszonyulni Hozzá. Nem. Jézus valóban megérdemli a szeretetet. Ő nagyon megérdemli, hogy szeressük Őt. Teljes egészében méltó a szeretetre. Őt nem annak ''ellenére'' kell szeretni, ami Ő, hanem mind''azért'', ami Ő.

Őt szeretni azt jelenti, hogy az nem egy szükségre, egy gyengeségre vagy egy hiányosságra adott válasz, hanem egy válasz a gyönyörködésre, a nagyszerűségre és a dicsőségre. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Jézus felé irányuló szeretetünk kellemes. Vágyunk rá, mert végtelenül kívánatos. Csodáljuk Őt, mert végtelenül csodálatra méltó. Nagyra becsüljük Őt, mert végtelenül értékes. Örvendezünk benne, mert Ő végtelenül örvendetes. Elégedettek vagyunk mindazzal, ami Ő, mert Ő végtelen megelégedettséggel tölt el bennünket. Mindez egy felébredt, újjászületett emberi lélek reagálása mindarra, ami igaz, jó és csodálatos a testté lett Jézusban.

Röviden fogalmazva: Jézust szeretni nem nagyszerű dolgok megcselekvését jelenti, hanem egy gyönyörködést a tökéletes Megmentőben. Jézus nagyszerű dolgok megcselekvéséről beszél — megtartva az Ő beszédét — azonban az a tökéletes Megmentőben való gyönyörködésnek az eredménye. “Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani a beszédemet.”

====Szeretet: Akarás, vágy, gyönyörködés, előnyben részesítés====

Két megerősítés arra, hogy jó úton járunk. A ''szeretet'' szó a János evangéliumban hasonló tartalmat takar. Például a János 3:19 azt mondja: “Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” Ez az, amit akarnak. Erre vágynak. Ezt élvezik. Ezt szeretik jobban. Nem engedelmességből szeretik a sötétséget, hanem vágyakozásból.

Ugyanerről a szeretetről van szó a János 12:43-ban: “Inkább szerették az emberek dicsőségét, mint Istennek dicsőségét.” Ők akarták azt. Ezt jelenti a szeretet. Ők vágyódtak rá. Ők vágytak az emberek dicséretére. Ez az, amit “szerettek”.

Vagy nézzük meg a János 3:35-ben az Atya szeretetét a Fiú felé: “Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.” Emlékezzünk az Atya szavára Jézus bemerítkezésekor és az átváltozáskor: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:17). “Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Lukács 3:22).

Ez az egyedüli mód arra, hogy szeresse a Fiút: hogy meg legyen elégedve vele. Megelégedettséget érezzen benne. Becsülje, bámulja, gyönyörködjön benne, értékelje Őt, részese legyen a félelmének, örömteli áhítattal legyen felé.

Ez egy megerősítés. A “''szeretet''” szót ilyen értelemben kell használni. Amit még meg kell kérdeznünk ezek után, hogy milyen parancsolatokra gondol Jézus, amikor a János 14.15-ben ezt mondja: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

====A “Parancsolatok” Jézus gondolkodásában====

Amikor valami különleges erkölcsi-magaviseleti parancsolatok után kutatva végigolvassuk a János evangéliumát, mi az, amit találunk? Két világos parancsolatot találhatunk, amit hívhatunk erkölcsi-magaviseleti parancsolatoknak: az új parancsolat, hogy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket (János 13:34–35), és a parancsolat Péter felé: “Őrizd az én juhaimat” (János 21:16).

Jézus nem azt mondta: “Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani az én erkölcsi magaviseletre vonatkozó parancsolataimat.” Ő azt mondta: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.” (15. vers). Ha azonban ismét végigolvassuk az evangéliumot, sok ehhez hasonló parancsolatot fogunk találni: “Fogadjatok be engem” (1:12). “Kövess engem” (1:43). Kelj fel – a nyomorék ember felé. (5:8). Támadj fel a halálból – Lázár felé! (11:43). “Higgyetek a világosságban” (12:36). “Higgyetek Istenben” (14:1). “Higgyetek énbennem” (14:11). “Maradjatok énbennem” (15:4). “Kérjetek, amit csak akartok.” (15:7). “Maradjatok az én szeretetemben” (15:9). “Fogadjátok be a Szent Szellemet” (20:22). Ezek azok a parancsolatok, amivel tele van a János evangélium.

Milyen megerősítést kaptunk tehát arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmeznünk a Jézus felé megnyilvánuló szeretetet a János 14:15-ben: “Ha engem szerettek a parancsolataimat meg fogjátok tartani”. Ha a János evangéliumban felfedezett parancsolatok: befogadni, hinni, kérni, megmaradni, elsöprő erejűek, akkor az tökéletesen érzékelteti, hogy Jézus mit szeretne mondani: “Ha szeretsz engem — vágysz rám, örömödet leled bennem és kincs vagyok a számodra — akkor befogadsz engem, hiszel bennem és megmaradsz bennem.”

Más szavakkal: ha újjászülettél, akkor mindennél többre értékeled azt a Jézust, Aki azt parancsolja neked, hogy “Fogadj be engem”, “Ragadj meg engem,” “Legyek kincs a számodra” és mi így fogunk viszonyulni Őhozzá. Ha újjászülettél, akkor a legkiválóbbnak, a legcsodálatosabbnak, a legnagyobb értéknek fogod tartani Őt, Ő pedig azt parancsolja neked: “Bízz bennem,” “Higgy nekem,” és te meg fogod azt tenni. Ha újjászülettél, akkor vágysz rá, hogy vele legyél, és Ő azt parancsolja neked: “Maradj énbennem”, te pedig engedelmeskedsz Neki.

Ezért az első kérdésre, hogy mit jelent a János 14:15, 21, és 23-ban Jézust szeretni, a válasz az, hogy mindennél többre értékelni Őt, vágyni rá, sóvárogni rá, örülni neki, megelégedve lenni mindazzal, ami Ő Maga.

====2. Mi az ígéret számunkra, ha szeretjük őt?====

Az utolsó kérdés most az, hogy mit ígér Jézus az ilyen embereknek, néhány órával az előtt, hogy a halálba ment értük?

Az ígéret összefoglalva ez: ''az Atya, a Szent Szellem és Én örökké veletek leszünk. Sosem fogunk elhagyni titeket, nem számít, hogy hol vagytok.'' Meg kell azonban mondani, hogy Jézus meglepetések hosszú sorát szolgáltatja számunkra. Járjatok vele és megismeritek azokat.

A 16. vers a következőről beszél: “És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.” Amikor “''más'' Vigasztalónak” hívja, az azt jelenti, hogy ez a Vigasztaló nem az Atya és nem Ő maga, mert Ő az első számú segítő. Ez a ''más'' Vigasztaló a Szent Szellem (26. vers). Amikor Jézus visszatér a Mennybe, az Atya el fogja küldeni a Szent Szellemet, egy ''másik'' Vigasztalót. Megígérte.

A 17. vers mondja: “Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” A Vigasztaló, a Pártfogó, a Szent Szellem - az igazság Szelleme. Ő az, aki segíteni fog nektek, hogy megnyissa az elméteket és a szíveteket a Jézusról való dicsőséges igazságra. Ő új módon van veletek az Én jelenlétemben, és egy új módon lesz benned, amikor a feltámadásom után kiárasztom Őt.

A 18. vers mondja: “Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” Nem csak a Szent Szellem jön el, hanem Jézus is el fog jönni és meg fogja adni nekünk azt, amire az árváknak szüksége van: szükségük van védelemre, gondoskodásra és vezetésre. Jézus lesz mindez és még több is ennél, most, ebben az életben. Ő nem fog minket segítség nélkül magunkra hagyni.

A 19. vers mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” Három napon belül fel fogok támadni a halálból. De nem fogom még egyszer elkezdeni a szolgálatomat ismét a földön , ahogyan korábban - három éven át - szolgáltam a világ felé. Meg fogok jelenni nektek. Meg fogtok látni engem a test feltámadása által, hogy bizonyosságot kapjatok a szívetekbe. Meg fogjátok látni, hogy élek és ti is élni fogtok.

A 20. vers mondja: “Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.” Bizonyosságotok lesz abban - és Én fogom azt a bizonyosságot adni nektek - , hogy Én és az Atya egy vagyunk, és hogy te és Én örökre egymáshoz tartozunk: én tebenned és te énbennem. Ha a halálom nem tudja ezt elvégezni, akkor semmi sem fogja tudni elvégezni ezt.

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magam annak.” Az Atyám és én egy különleges, közvetlen, családi szeretettel vagyunk felétek, és egy ilyenfajta szeretet kapcsolatban fogom kijelenteni magam nektek. Meg fogok mutatni nektek dolgokat magamról, amiket a világ nem láthat és nem tudhat. Ezeket azok tapasztalhatják meg, akik szeretnek engem, értékes vagyok a számukra, befogadtak engem és megtartják az én parancsolataimat.

A 23. versben arra a kérdésre, hogy ez a kijelentés miért nem a világ számára adatott, Jézus egyszerűen azt válaszolja: ez azok számára adatott meg, akik szeretnek engem: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

====Menny a földön====

Ezzel fejezném be. A “lakóhely” szó a János evangélium 2. versében is előfordul: “Az én Atyám házában ''sok lakóhely'' (lakás) van [ugyanaz a szó, mint a “lakozunk” szó a 23. versben]. Ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” Ami a következőt jelenti: ''Ha szerettek engem és megtartjátok a beszédemet, az Atyám és én eljövünk hozzátok és — minden szenvedésetek és próbátok ellenére — létrehozzuk bennetek a mennyet a földön. Lakóhelyet készítettünk számotokra a mennyben. Mi vagyunk az a lakóhely. Ha ismeritek és megtartjátok a beszédemet, eljövünk hozzátok és már most lakóhely leszünk számotokra.''

====Szeretni Őt, befogadni Őt, megmaradni Őbenne====

Mindezek miatt szeresd Őt. Tartsd meg az Ő kedves parancsolatait: fogadd be Őt, maradj meg Őbenne. Légy csordultig az Ő teljességével a mások felé való szeretetben. Eljön hozzád és a Szent Szellem és az Atya is eljönnek hozzád, és megvédenek téged, biztonságot adnak neked és vezetnek téged: tehát nem vagy árva. Egy nagyon személyes módon vígasztalnak, szeretnek téged, amit a világ nem ismerhet meg. Kijelentik Jézust neked, és lakóhelyet készítenek számodra.

Ámen

Ne hagyd kárba veszni a rákot!

2017-08-01T19:41:24Z

Pcain: Levédte a(z) Ne hagyd kárba veszni a rákot! lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

{{info|Don't Waste Your Cancer}}

Mindezeket eredetileg a prosztatarák-műtétem előestéjén írtam. Hittem akkor, és hiszek most is Isten gyógyító erejében - csodák vagy orvosok által. Hiszem azt is, hogy mindkét típusú gyógyulásért jó és helyes dolog imádkozni. A rák nem vész kárba, ha Isten meggyógyítja azt. Az övé lesz érte a dicsőség, és végeredményben a rák ezért létezik. Tehát ha nem imádkozunk gyógyulásért, a rák kárba veszhet.

De Isten nem tervez gyógyulást mindenki életében. És olyan sok más módja is van a rák elvesztegetésének. Ahogy magamért imádkoztam, és imádkozom továbbra is, ugyanúgy imádkozom érted is, hogy ne legyen hiábavaló ez a szenvedés.

Most, öt évvel a műtétem után, a jelek arra utalnak, hogy "elkapták." De megtanultam, hogy az egyik nap azt gondolhatjuk, jól vagyunk, másnap pedig kiderül, hogy nem. Így hát, ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt felelem: jól érzem magam, és az orvosok elégedettek. Ami valójában azt jelenti: nem tudom, hogy vagyok - azt csak Isten tudja.

Az, hogy Isten tudja, gondoskodik róla és kézben tartja, elég. Az ige, ami eszembe jutott a biopsziára várva az 1 Thesszalonika 5, 9-10 volt: "Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk." Ez elég. Nem haragra vagyok rendelve, hanem hogy Krisztussal éljek.

Isten segítsen nekünk, hogy amíg meglátjuk őt, ne vesztegessük el se az egészségünket, se a betegségünket.

==== 1. A rák kárba vész, ha saját sóhajtozásainkból nem halljuk ki egy bukott világ reményteljes szülési fájdalmait. ====

Minden szenvedés gyökere Ádám és Éva bűne. Isten a teremtést hiábavalóságnak vetette alá az ő engedetlenségük miatt (Róma 8,20). Tehát egy bizonyos értelemben minden szenvedés ítélet. De mivel Krisztus elszenvedte a büntetésünket, a szenvedés nekünk, hívőknek már valami más. Számunkra a betegség sóhajtozásai az új teremtés szülési fájdalmaivá váltak. "Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására." (Róma 8,22-23)

Amikor Isten hiábavalóságnak vetette alá a teremtést, azzal a reménységgel tette, "hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,21) Tehát a rák fájdalma kettős jelentéssel bír. Jelenti azt, hogy a bűn szörnyű dolog, és azt, hogy közeledik a dicsőséges szabadság.

A szülési fájdalmak azt jelzik, hogy úton van valami csodálatos dolog. Ezt jelenti a rák. "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2 Korinthus 4,17). Ne értsd félre a saját fájdalmaid. Ne vesztegesd el a rák bizonyságtételét!

==== 2. A rák kárba vész, ha nem hisszük, hogy azt Isten tervezte el számunkra ====

Nem elegendő csak azt mondanunk, hogy Isten használja a rákot az életünkben, de nem ő tervezte azt el. Amit Isten megenged, azt okkal engedi meg. Ez az ok pedig az ő terve. Ha Isten előre látja, hogy a molekuláris fejlődés rák kialakulásához vezet, dönthet úgy, hogy megállítja, és úgy, hogy nem. Ha nem teszi, azzal célja van. Mivel Isten végtelenül bölcs, ezt a célt nevezhetjük tervnek is.

A Sátán valóságosan létezik, és sok örömet és fájdalmat okoz. De nem az övé a legnagyobb hatalom. Így amikor fekélyekkel sújtja Jóbot (Jób 2,7), Jób azokat végső soron Istennek tulajdonítja (Jób 2,10), és az Istentől ihletett szerző is egyetért vele: "Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr" (Jób 42,11). Ha nem hisszük, hogy Isten eltervezte számunkra a rákot, akkor elvesztegetjük.

==== 3. A rák kárba vész, ha ajándék helyett átoknak hisszük. ====

Egyszer egy apa, aki nem sokkal azelőtt vesztette el a gyermekét, azt kérdezte tőlem, lehet-e átkozott egy keresztyén család? Úgy felszaporodtak a dolgok. A válaszom az volt: nem, de valóban érezheti úgy az ember. A Sátán egyeseket azzal próbál elpusztítani, hogy jó egészséget és nagy vagyont ad nekik, ami megfojthatja hitünket (Máté 13,22). Másokat azzal próbál elpusztítani, hogy növeli a szenvedéseiket (Lukács 13,16).

Azért mondom mégis azt, hogy Isten népe nem lehet elátkozott, mert Isten maga mondta nekik, "nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Mózes 22,23). És ami még fontosabb, azok, akik Krisztusban bíznak, egyek vele, és ellenük már nem szól semmilyen kárhoztató ítélet (Róma 8,1). Nincs átok. "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk." (Galata 3,13). Krisztus elhordozta az ítéletünk átkát és a betegségeink átkát.

Tehát a betegségek, amiket mégis szenvedünk, nem átkok. A pokol felé vezető, büntetésekkel teli útból átalakultak a menny felé vezető megtisztító ösvénnyé. Nem vagyunk elátkozottak. Akármennyire nehéz is ezt átéreznünk, hisszük hogy Isten nem tart vissza tőlünk semmi jót. Jót cselekszik velünk.

> "Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek." (Zsoltárok 84,12)

==== 4. A rák kárba vész, ha Isten helyett az esélyeinktől várjuk a biztonságot. ====

Isten terve a rákunkkal nem az, hogy megtanítsa az esélyek racionális, emberi latolgatását. Az esélyek a világot nyugtatják meg – nem a keresztyéneket. Vannak, akik a harci kocsikat számolgatják (túlélési esélyek), mások a lovakat (a kezelés mellékhatásai), de mi Istenünknek, az Úrnak nevében bízunk (Zsoltárok 20,7). Isten terve világos a 2 Korinthus 1,9-ből: "Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja." (Egyszerű ford.) Isten célja a rákkal (ezernyi más jó dolog mellett) az, hogy kilökje a dúcokat a szívünk alól, hogy teljesen rá támaszkodhassunk.

==== 5. A rák kárba vész, ha nem vagyunk hajlandóak a halálra gondolni. ====

Mindannyian meghalunk, ha Jézus még vár a visszajövetelével. Nem gondolni arra, milyen lesz elhagyni ezt az életet, és találkozni Istennel: bolondság. A Prédikátor 7,2 azt írja, "Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" Hogyan szívlelhetnénk meg, ha nem is gondolunk rá? A Zsoltárok 90,12 azt mondja, "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" A napjaink számlálása azt jelenti, hogy végiggondoljuk, milyen kevés van belőlük, és hogy egyszer véget érnek. Hogyan juthatnánk bölcs szívhez, ha erre gondolni sem vagyunk hajlandóak? Micsoda pazarlás, ha nem gondolunk a halálra!

==== 6. A rák kárba vész, ha azt gondoljuk, hogy "legyőzni a rákot" azt jelenti, hogy életben maradunk, nem pedig azt, hogy Krisztus még értékesebbé válik számunkra. ====

Isten és a Sátán tervei a rákkal nem ugyanazok. A Sátán terve az, hogy kiirtsa belőlünk a szeretetet Krisztus felé. Isten terve az, hogy elmélyítse bennünk a szeretetet Krisztus felé. A rák nem akkor győz, ha meghalunk. Akkor győz, ha nem kapaszkodtunk általa még jobban Krisztusba. Isten terve az, hogy elválasszon minket a világ emlőitől, és helyette a Krisztusban való megelégedettség lakomájával vendégeljen meg. Segíteni akar, hogy kimondhassuk és átélhessük, "kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért" (Filippi 3,8), és hogy tudjuk, "az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Filippi 1,21).

==== 7. A rák kárba vész, ha túl sok időt töltünk azzal, hogy a rákról olvasunk, ahelyett, hogy Istenről olvasnánk. ====

Nem helytelen dolog megismerni a rákot. A tudatlanság nem erény. De a csábítás, hogy Isten helyett a rákot akarjuk egyre jobban megismerni, a hitetlenség tünete. A rák célja az, hogy ráébresszen minket Isten realitására. Az a célja, hogy érzéssel és erővel töltse meg a parancsolatot: "Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hóseás 6,3). Az a célja, hogy ráébresszen a Dániel 11,32 igazságára: "azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." Az a célja, hogy rendíthetetlen, elpusztíthatatlan tölgyfákká tegyen minket: "Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Micsoda elvesztegetése a ráknak, ha éjjel-nappal arról olvasunk, és nem Istenről!

==== 8. A rákunk kárba vész, ha ahelyett, hogy eltöltené a kapcsolatainkat mély szeretettel, magányba taszít minket. ====

Amikor Epafroditusz elvitte a filippi gyülekezet ajándékait Pálnak, megbetegedett, és majdnem meghalt. Pál azt írta a filippibelieknek: "vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett." (Filippi 2,26) Milyen elképesztő reakció! Nem azért nyugtalankodott, mert beteg volt, hanem mert meghallották, hogy beteg. Ezt a szívet akarja megteremteni Isten a rákkal: egy mélyen szeretetteljes, gondoskodó szívet mások felé. Ne vesztegesd el a rákot azzal, hogy magadba zárkózol.

==== 9. A rák kárba vész, ha úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük. ====

Pál a reménység nélküli szomorkodás kifejezést azokkal kapcsolatban használta, akiknek elhunytak a szeretteik: "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1 Thesszalonika 4,13). A halál szomorúsággal jár. Még ha hívő halálozik is el, akkor is veszteséget szenved: elveszti a testét, az itt élő szeretteit, és a földi szolgálatát. De ez a szomorúság másmilyen - ezt átszövi a reménység. "Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz." (2Korinthus 5,8) Ne hagyd kárba veszni a rákot azzal, hogy úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs meg ez a reménységük.

==== 10. A rák kárba vész, ha a bűnt ugyanúgy kezeljük, mint azelőtt. ====

Vajon a megrögzött bűneink ugyanolyan vonzóak számunkra most, mint a rák előtt? Ha igen, elvesztegetjük a rákunkat. Istennek az a terve a rákkal, hogy elvegye az étvágyunkat a bűnre. Büszkeség, kapzsiság, kívánság, gyűlölet, meg nem bocsátás, türelmetlenség, lustaság, halogatás - mindegyik olyan ellenség, amelyet a ráknak meg kell támadnia. Ne csak a rák elleni harcban gondolkozz, gondolkozz a rákkal együtt folytatott harcban is! Ezek mind veszélyesebb ellenségek a ráknál. Ne vesztegesd el a rák erejét, ami szétzúzhatja őket. Hagyd, hogy az örökkévalóság perspektívája megmutassa, mennyire hiábavalóak valójában ezek a bűnök. "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9,25)

==== 11. A rák kárba vész, ha nem használjuk eszközként arra, hogy bizonyságot tegyünk Krisztus igazságáról és dicsőségéről. ====

A keresztyének bárhol is vannak, az sohasem véletlen. Mindig megvan az oka, hogy oda kerültünk, ahová kerültünk. Gondold végig, amit Jézus mondott a fájdalmas, váratlan körülményekről: "kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre." (Lukács 21,12-13) Így van ez a rákkal is. Ez alkalom lesz a tanúságtételre. Krisztus végtelenül értékes. Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy megmutasd, mennyivel többet ér az életnél. Ne vesztegesd el!

Emlékezz, nem vagy egyedül. Meg fogod kapni a segítséget, amire szükséged van. "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,19)

Ne hagyd kárba veszni a rákot!

2017-08-01T19:41:10Z

Pcain:

Ne hagyd kárba veszni a rákot!

2017-08-01T19:40:19Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|Don’t Waste Your Cancer}} Mindezeket eredetileg a prosztatarák-műtétem előestéjén írtam. Hittem akkor, és hiszek most is Isten gyógyító erejében - c...”

{{info|Don’t Waste Your Cancer}}

Mindezeket eredetileg a prosztatarák-műtétem előestéjén írtam. Hittem akkor, és hiszek most is Isten gyógyító erejében - csodák vagy orvosok által. Hiszem azt is, hogy mindkét típusú gyógyulásért jó és helyes dolog imádkozni. A rák nem vész kárba, ha Isten meggyógyítja azt. Az övé lesz érte a dicsőség, és végeredményben a rák ezért létezik. Tehát ha nem imádkozunk gyógyulásért, a rák kárba veszhet.

De Isten nem tervez gyógyulást mindenki életében. És olyan sok más módja is van a rák elvesztegetésének. Ahogy magamért imádkoztam, és imádkozom továbbra is, ugyanúgy imádkozom érted is, hogy ne legyen hiábavaló ez a szenvedés.

Most, öt évvel a műtétem után, a jelek arra utalnak, hogy "elkapták." De megtanultam, hogy az egyik nap azt gondolhatjuk, jól vagyunk, másnap pedig kiderül, hogy nem. Így hát, ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt felelem: jól érzem magam, és az orvosok elégedettek. Ami valójában azt jelenti: nem tudom, hogy vagyok - azt csak Isten tudja.

Az, hogy Isten tudja, gondoskodik róla és kézben tartja, elég. Az ige, ami eszembe jutott a biopsziára várva az 1 Thesszalonika 5, 9-10 volt: "Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk." Ez elég. Nem haragra vagyok rendelve, hanem hogy Krisztussal éljek.

Isten segítsen nekünk, hogy amíg meglátjuk őt, ne vesztegessük el se az egészségünket, se a betegségünket.

==== 1. A rák kárba vész, ha saját sóhajtozásainkból nem halljuk ki egy bukott világ reményteljes szülési fájdalmait. ====

Minden szenvedés gyökere Ádám és Éva bűne. Isten a teremtést hiábavalóságnak vetette alá az ő engedetlenségük miatt (Róma 8,20). Tehát egy bizonyos értelemben minden szenvedés ítélet. De mivel Krisztus elszenvedte a büntetésünket, a szenvedés nekünk, hívőknek már valami más. Számunkra a betegség sóhajtozásai az új teremtés szülési fájdalmaivá váltak. "Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására." (Róma 8,22-23)

Amikor Isten hiábavalóságnak vetette alá a teremtést, azzal a reménységgel tette, "hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,21) Tehát a rák fájdalma kettős jelentéssel bír. Jelenti azt, hogy a bűn szörnyű dolog, és azt, hogy közeledik a dicsőséges szabadság.

A szülési fájdalmak azt jelzik, hogy úton van valami csodálatos dolog. Ezt jelenti a rák. "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2 Korinthus 4,17). Ne értsd félre a saját fájdalmaid. Ne vesztegesd el a rák bizonyságtételét!

==== 2. A rák kárba vész, ha nem hisszük, hogy azt Isten tervezte el számunkra ====

Nem elegendő csak azt mondanunk, hogy Isten használja a rákot az életünkben, de nem ő tervezte azt el. Amit Isten megenged, azt okkal engedi meg. Ez az ok pedig az ő terve. Ha Isten előre látja, hogy a molekuláris fejlődés rák kialakulásához vezet, dönthet úgy, hogy megállítja, és úgy, hogy nem. Ha nem teszi, azzal célja van. Mivel Isten végtelenül bölcs, ezt a célt nevezhetjük tervnek is.

A Sátán valóságosan létezik, és sok örömet és fájdalmat okoz. De nem az övé a legnagyobb hatalom. Így amikor fekélyekkel sújtja Jóbot (Jób 2,7), Jób azokat végső soron Istennek tulajdonítja (Jób 2,10), és az Istentől ihletett szerző is egyetért vele: "Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr" (Jób 42,11). Ha nem hisszük, hogy Isten eltervezte számunkra a rákot, akkor elvesztegetjük.

==== 3. A rák kárba vész, ha ajándék helyett átoknak hisszük. ====

Egyszer egy apa, aki nem sokkal azelőtt vesztette el a gyermekét, azt kérdezte tőlem, lehet-e átkozott egy keresztyén család? Úgy felszaporodtak a dolgok. A válaszom az volt: nem, de valóban érezheti úgy az ember. A Sátán egyeseket azzal próbál elpusztítani, hogy jó egészséget és nagy vagyont ad nekik, ami megfojthatja hitünket (Máté 13,22). Másokat azzal próbál elpusztítani, hogy növeli a szenvedéseiket (Lukács 13,16).

Azért mondom mégis azt, hogy Isten népe nem lehet elátkozott, mert Isten maga mondta nekik, "nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Mózes 22,23). És ami még fontosabb, azok, akik Krisztusban bíznak, egyek vele, és ellenük már nem szól semmilyen kárhoztató ítélet (Róma 8,1). Nincs átok. "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk." (Galata 3,13). Krisztus elhordozta az ítéletünk átkát és a betegségeink átkát.

Tehát a betegségek, amiket mégis szenvedünk, nem átkok. A pokol felé vezető, büntetésekkel teli útból átalakultak a menny felé vezető megtisztító ösvénnyé. Nem vagyunk elátkozottak. Akármennyire nehéz is ezt átéreznünk, hisszük hogy Isten nem tart vissza tőlünk semmi jót. Jót cselekszik velünk.

> "Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek." (Zsoltárok 84,12)

==== 4. A rák kárba vész, ha Isten helyett az esélyeinktől várjuk a biztonságot. ====

Isten terve a rákunkkal nem az, hogy megtanítsa az esélyek racionális, emberi latolgatását. Az esélyek a világot nyugtatják meg – nem a keresztyéneket. Vannak, akik a harci kocsikat számolgatják (túlélési esélyek), mások a lovakat (a kezelés mellékhatásai), de mi Istenünknek, az Úrnak nevében bízunk (Zsoltárok 20,7). Isten terve világos a 2 Korinthus 1,9-ből: "Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja." (Egyszerű ford.) Isten célja a rákkal (ezernyi más jó dolog mellett) az, hogy kilökje a dúcokat a szívünk alól, hogy teljesen rá támaszkodhassunk.

==== 5. A rák kárba vész, ha nem vagyunk hajlandóak a halálra gondolni. ====

Mindannyian meghalunk, ha Jézus még vár a visszajövetelével. Nem gondolni arra, milyen lesz elhagyni ezt az életet, és találkozni Istennel: bolondság. A Prédikátor 7,2 azt írja, "Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" Hogyan szívlelhetnénk meg, ha nem is gondolunk rá? A Zsoltárok 90,12 azt mondja, "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" A napjaink számlálása azt jelenti, hogy végiggondoljuk, milyen kevés van belőlük, és hogy egyszer véget érnek. Hogyan juthatnánk bölcs szívhez, ha erre gondolni sem vagyunk hajlandóak? Micsoda pazarlás, ha nem gondolunk a halálra!

==== 6. A rák kárba vész, ha azt gondoljuk, hogy "legyőzni a rákot" azt jelenti, hogy életben maradunk, nem pedig azt, hogy Krisztus még értékesebbé válik számunkra. ====

Isten és a Sátán tervei a rákkal nem ugyanazok. A Sátán terve az, hogy kiirtsa belőlünk a szeretetet Krisztus felé. Isten terve az, hogy elmélyítse bennünk a szeretetet Krisztus felé. A rák nem akkor győz, ha meghalunk. Akkor győz, ha nem kapaszkodtunk általa még jobban Krisztusba. Isten terve az, hogy elválasszon minket a világ emlőitől, és helyette a Krisztusban való megelégedettség lakomájával vendégeljen meg. Segíteni akar, hogy kimondhassuk és átélhessük, "kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért" (Filippi 3,8), és hogy tudjuk, "az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Filippi 1,21).

==== 7. A rák kárba vész, ha túl sok időt töltünk azzal, hogy a rákról olvasunk, ahelyett, hogy Istenről olvasnánk. ====

Nem helytelen dolog megismerni a rákot. A tudatlanság nem erény. De a csábítás, hogy Isten helyett a rákot akarjuk egyre jobban megismerni, a hitetlenség tünete. A rák célja az, hogy ráébresszen minket Isten realitására. Az a célja, hogy érzéssel és erővel töltse meg a parancsolatot: "Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hóseás 6,3). Az a célja, hogy ráébresszen a Dániel 11,32 igazságára: "azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." Az a célja, hogy rendíthetetlen, elpusztíthatatlan tölgyfákká tegyen minket: "Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Micsoda elvesztegetése a ráknak, ha éjjel-nappal arról olvasunk, és nem Istenről!

==== 8. A rákunk kárba vész, ha ahelyett, hogy eltöltené a kapcsolatainkat mély szeretettel, magányba taszít minket. ====

Amikor Epafroditusz elvitte a filippi gyülekezet ajándékait Pálnak, megbetegedett, és majdnem meghalt. Pál azt írta a filippibelieknek: "vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett." (Filippi 2,26) Milyen elképesztő reakció! Nem azért nyugtalankodott, mert beteg volt, hanem mert meghallották, hogy beteg. Ezt a szívet akarja megteremteni Isten a rákkal: egy mélyen szeretetteljes, gondoskodó szívet mások felé. Ne vesztegesd el a rákot azzal, hogy magadba zárkózol.

==== 9. A rák kárba vész, ha úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük. ====

Pál a reménység nélküli szomorkodás kifejezést azokkal kapcsolatban használta, akiknek elhunytak a szeretteik: "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1 Thesszalonika 4,13). A halál szomorúsággal jár. Még ha hívő halálozik is el, akkor is veszteséget szenved: elveszti a testét, az itt élő szeretteit, és a földi szolgálatát. De ez a szomorúság másmilyen - ezt átszövi a reménység. "Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz." (2Korinthus 5,8) Ne hagyd kárba veszni a rákot azzal, hogy úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs meg ez a reménységük.

==== 10. A rák kárba vész, ha a bűnt ugyanúgy kezeljük, mint azelőtt. ====

Vajon a megrögzött bűneink ugyanolyan vonzóak számunkra most, mint a rák előtt? Ha igen, elvesztegetjük a rákunkat. Istennek az a terve a rákkal, hogy elvegye az étvágyunkat a bűnre. Büszkeség, kapzsiság, kívánság, gyűlölet, meg nem bocsátás, türelmetlenség, lustaság, halogatás - mindegyik olyan ellenség, amelyet a ráknak meg kell támadnia. Ne csak a rák elleni harcban gondolkozz, gondolkozz a rákkal együtt folytatott harcban is! Ezek mind veszélyesebb ellenségek a ráknál. Ne vesztegesd el a rák erejét, ami szétzúzhatja őket. Hagyd, hogy az örökkévalóság perspektívája megmutassa, mennyire hiábavalóak valójában ezek a bűnök. "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9,25)

==== 11. A rák kárba vész, ha nem használjuk eszközként arra, hogy bizonyságot tegyünk Krisztus igazságáról és dicsőségéről. ====

A keresztyének bárhol is vannak, az sohasem véletlen. Mindig megvan az oka, hogy oda kerültünk, ahová kerültünk. Gondold végig, amit Jézus mondott a fájdalmas, váratlan körülményekről: "kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre." (Lukács 21,12-13) Így van ez a rákkal is. Ez alkalom lesz a tanúságtételre. Krisztus végtelenül értékes. Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy megmutasd, mennyivel többet ér az életnél. Ne vesztegesd el!

Emlékezz, nem vagy egyedül. Meg fogod kapni a segítséget, amire szükséged van. "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,19)

Kezdőlap

2011-04-14T17:38:07Z

Pcain: Levédte a(z) Kezdőlap lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

Örömkeresés

2011-01-19T18:15:51Z

Pcain: Levédte a(z) Örömkeresés lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

{{info|Quest for Joy}} 

'''Hallottad-e már? Isten parancsolja, hogy boldogok legyünk.'''

''"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!"'' (Zsoltár 37:4)

'''1) Isten az Ő dicsőségére teremtett minket'''

''"Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam."'' (Ésaiás 43:6-7)

Isten azzal a céllal alkotott meg bennünket, hogy felnagyítsuk hatalmasságát, amint a teleszkóp felnagyítja a csillagokat. Arra teremtett bennünket, hogy bemutassuk jóságát, igazságát, szépségét, bölcsességét és igazságosságát. Azzal mutatjuk be legjobban Isten dicsőségét, hogy mélységesen gyönyörködünk az Ő teljességében. Ez azt jelenti, hogy Istené a dicsőítés mienk pedig az élvezetet. Isten úgy alkotott meg minket, hogy legjobban akkor dicsőül meg bennünk, amikor mi legjobban meg-elégedünk Őbenne.

'''2) Minden ember Isten dicsőségére kell éljen'''

''"Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" ''(1 Korinthus 10:31)

Ha tehát Isten a maga dicsőségére teremtett, egyértelmű, hogy az Ő dicsőségére kell éljünk. Ez a feladatunk az Ő tervéből ered. Ezért elsőrendű kötelességünk bemutatni Isten értékét azáltal, hogy elégedettek vagyunk mindazzal amit Ő jelent számunkra. Ez a lényege annak, hogy szeretjük Istent (Máté 22:37), bízunk benne (1 János 5:3-4) és hálásak vagyunk neki (Zsoltár 100:2-4). Ez a gyökere minden valódi engedelmességnek, főleg a mások iránti szeretetnek (Kolossé 1:4-5).

'''3) Mindnyájan kudarcot vallottunk mivel nem dicsőítettük Istent kellőképpen'''

''"Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének" ''(Róma 3:23)

Mit jelent “híjával [lenni] az Isten dicsőségének?” Azt, hogy egyikünk sem bízott Istenben és nem becsülte nagyra Őt. Nem voltunk kellőképpen megelégedve az Ő nagyságával és nem jártunk az Ő útján. Más dolgokban kerestük megelégedésünket, azokat Istennél többre becsültük, ami lényegében bálványimádás (Róma 1: 21-23). Mióta a bűn a világba jött, mi mindannyian mélységesen ellenálltunk annak, hogy Isten legyen a mindent-kielégítő kincsünk (Efézus 2:3). Ez egy szörnyű sértés Isten nagysága ellen (Jeremiás 2:12-13).

'''4) Mindnyájan ki vagyunk téve Isten jogos ítéletének'''

''“A bűn zsoldja a halál...” ''(Róma 6:23).

Mindannyian lekicsinyeltük Isten dicsőségét. Hogyan? Más dolgok többre becsülése, hálátlanságunk, bizalmatlanságunk és engedetlenségünk által. Ezért Isten jogosan zár ki bennünket örökre az Ő dicsőségének élvezetéből. ''Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától ''(2 Thesszalónika 1:9).

A “pokol” szó tizenkétszer fordul elő az Új Testamentumban – tizenegy alkalommal Jézus maga említi. Ez nem komor és haragvó prédikátorok koholmánya. Komoly figyelmeztetés ez az Isten Fia részéről, aki meghalt, hogy megszabadítsa a bűnösöket a pokol átkától. Nagy kockázat ha figyelmen kívül hagyjuk!

Ha az emberi állapot vizsgálatában a Biblia itt megállna, mi mindannyian egy reménytelen jövőre lennénk kárhoztatva. Azonban nem áll meg itt...

'''5) Isten elküldte egyszülött fiát Jézust, hogy örök életet és örömet biztosítson'''

''"Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok."'' (1 Timóteus 1:15)

A jó hír az, hogy Krisztus olyan bűnösökért halt meg mint amilyenek mi vagyunk. Testben támadt fel, hogy érvényessé tegye halála megmentő hatalmát és megnyissa az örök élet és öröm kapuit (1 Korintus 15:20). Ez azt jelenti, hogy Isten képes felmenteni a bűnösöket miközben mégis igazságos marad (Róma 3:25-26). ''"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket" ''(1 Péter 3:18). Istenhez hazatérve minden mélységes és tartós megelégedettségünket megtaláljuk.

'''6) A Krisztus halála által megvásárolt előnyöket azok élvezik, akik megtérnek és bíznak Őbenne'''

''"Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek"'' (Cselekedetek 3:19). ''"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz"'' (Cselekedetek 16:31)

“Megtérni” azt jelenti, hogy elfordulunk a bűn minden hamis ígéretétől. A “hit” azt jelenti, hogy meg vagyunk elégedve mindazzal amit Isten az Ő ígérete szerint jelent számunkra Jézusban.''"Aki énbennem hisz'',Jézus mondja,''nem szomjazik meg soha ''(János 6:35). Mi nem szerezhetjük meg az üdvösségünket. Képtelenek vagyunk kiérdemelni (Róma 4:4-5). Kegyelemből van hit által (Efézus 2:6-9). Ingyen ajándék (Róma 3:24). A miénk lesz ha mindennél többre értékeljük (Máté 13:44). Amikor ezt tesszük, akkor teljesül be Isten szándéka a teremtésben: Ő megdicsőül bennünk és mi megelégedünk Őbenne – örökre.

'''Érthető ez számodra?'''

Vágyol-e egy olyan boldogságra amely abból ered, hogy teljesen elégedett vagy mindazzal amit Isten jelent számodra Jézusban? Ha igen, akkor Isten már munkálkodik az életedben.

'''Hogyan tovább?'''

Fordulj el a bűn hamis ígéreteitől. Fordulj Jézushoz, hogy megszabadítson a rossz lelkiismerettől, az ítélettől és megkötözöttséged alól. ''"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."'' (Róma 10:13). Kezdd el befektetni reménységedet mindabba amit Isten jelent számodra Jézusban. Hidd el, hogy Isten ígéreteiben felsőbbrendű megelégedettséget találsz és ezáltal törd meg a bűn ígéreteinek erejét. Kezdd el olvasni a Bibliát, hogy megtaláld az Ő drága és nagyszerű ígéreteit amelyek szabaddá tesznek (2 Péter 1:3-4). Keress egy Bibliához hű gyülekezetet, csatlakozz hozzá és növekedj olyan emberekkel együtt akik Krisztust mindennél többre értékelik (Filippi 3:7).

Az a legjobb hír a világon, hogy nem kell ellentmondás legyen a mi boldogságunk és Isten szentsége között. A mi teljes megelégedettségünk mindazzal amit Isten jelent számunkra Jézusban, felmagasztalja Őt mint drága kincsünket.

''"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon".'' (Zsoltárok 16:11).

'''Bibliai idézetek'''

Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből". (Máté 22:37)

Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1 János 5:3-4)

Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! (Zsoltár 100:2-4)

...mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból... (Kolossé 1:4-5)

Hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. (Róma 1:21-23)

Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! - így szól az ÚR. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. (Jeremiás 2:12-13)

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. (1 Korinthus 15:20)

Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. (Róma 3:25-26)

Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. (Róma 4:4-5)

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efézus 2:8-9)

Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. (Róma 3:24)

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." (Máté 13:44)

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. (2 Péter 1:3-4)

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (Filippi 3:7)

'''A "pokol / gyehenna" szó az Újszövetségben'''

Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. (Máté 5:22 Jézus mondja)

Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5:29 Jézus mondja)

Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5:30 Jézus mondja)

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. (Máté 10:28 Jézus mondja)

Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére. (Máté 18:9 Jézus mondja)

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. (Máté 23:15 Jézus mondja)

Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? (Máté 23:33 Jézus mondja)

Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre. (Márk 9:43 Jézus mondja)

És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára. (Márk 9:45 Jézus mondja)

És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára. (Márk 9:47 Jézus mondja)

Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek. (Lukács 12:5 Jézus mondja)

Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. (Lukács 16:23 Jézus mondja)

A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. (Jakab 3:6 Jakab mondja)

Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. (2 Péter 2:4 Péter mondja)

''Az íge idézeteket a Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliájából vettük.''

Örömkeresés

2011-01-19T18:15:25Z

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|Quest for Joy}} '''Hallottad-e már? Isten parancsolja, hogy boldogok legyünk.''' ''"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!"'' (Zsoltár...”