Gospel Translations Hungarian - Új lapok [hu]

Miért kell újjászületnünk? 2. rész

Pcain — Thu, 05 Sep 2019 19:07:21 GMT

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|Free at Last: The Miracle of New Birth}} <blockquote>'''1 János 1:1–10''' “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, a...”

{{info|Free at Last: The Miracle of New Birth}} 

<blockquote>'''1 János 1:1–10''' “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”</blockquote>

Az Efézus 2:4-5 alapján elkezdtük megválaszolni a kérdést: ''Miért kell újjászületnünk?'' “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Azt mondtam, hogy az “Isten megelevenített bennünket” valójában ugyanaz, mint az újjászületés. A miért kérdésnek az oka pedig az, hogy azért van szükségünk újjászületésre, mert halottak voltunk. “Amikor még halottak voltunk a vétkeink miatt, Isten megelevenített bennünket.” Ez az amire szükségünk van: a szellemi élet csodájának látrehozására a szívünkben. Az ok pedig, amiért szükségünk van arra az, hogy szellemileg halottak vagyunk: azaz képtelenek vagyunk meglátni, érezni vagy megragadni Krisztus szépségét és értékét olyannak, amilyen Ő valójában. Akik nincsenek újjászületve, nem mondhatják Pállal együtt, hogy “Mindent kárnak ítéltem a megismert Krisztus Jézus Uram mindent felül múló értéke miatt.”

Az előzőekben elkezdtük leírni azt az állapotot, amit halálnak hívunk. Beszéltem róla, hogy tízféle módon írnám le ezt az állapotot az Újszövetségből. Az előzőekben a következőkről beszéltük:

#Halottak vagyunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:5).
#Természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
#Szeretjük a sötétséget és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).
#A szívünk olyan kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
#Képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy tetszeni Istennek (Róma 8:7-8).
#Képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
#Képtelenek vagyunk Krisztushoz jönni és elfogadni Őt Urunknak (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

====Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől.====

Most térjünk rá állapotunknak arra az utolsó három leírására, amik elválasztanak bennünket az újjászületéstől.

'''8) Újjászületés nélkül a bűn szolgái vagyunk (Róma 6:17).'''

Pál a bűn szolgaságából való megszabadulásunkat ünnepli, Istennek adva ezért hálát. A Róma 6:17-ben ezt mondja: “''De hála legyen az Istennek'', hogy jóllehet ''a bűn szolgái voltatok'', szívből engedelmeskedtetek azoknak a tanításoknak, amik eljutottak hozzátok.” Korábban szerettük a bűnt, amit nem voltunk képesek elhagyni vagy háttérbe szorítani. Azután történt valami. Megtörtént az újjászületés. Isten adott nekünk egy új szellemi életet, egy új természetet, ami gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Pál ezért ad hálát Istennek, és nem embereknek, ezért a hatalmas szabadulásért: “''Hála legyen az Istennek'', hogy jóllehet a ''bűn szolgái'' voltatok, szívből engedelmeskedtetek.” Mindaddig, amíg Isten fel nem ébreszt bennünket a szellemi halál állapotából és nem ad nekünk egy új életet, hogy örömöt találjunk a bűn elhagyásában és a szent életben, addig a bűn szolgái voltunk és nem voltunk képesek elnyerni a szabadságot. Ez az, amiért szükséges újjászületni.

'''9. Újjászületés nélkül a Sátán szolgái vagyunk (Efézus 2;1-2; 2 Timótheus 2:24-26).'''

Ez az egyik óriási dolog a szellemi halállal kapcsolatban. A halott állapotunk érzékeny a gonosz dolgaira. Tökéletesen összhangban van a gonosszal. Figyeljünk arra, hogy mit írt Pál a halott állapotunkról az Efézus 2:1-2-ben: “''Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a '''levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint''', ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;''” Más szavakkal: az újjá nem született személyt az jellemzi, hogy vágyai és döntései a levegőbeli hatalmasság fejedelmével “összhangban” vannak. Az újjá nem született személy legfeljebb kigúnyolhatja a gonoszról szóló elképzelést. Természetesen, semmi sem jellemző jobban a hazugság atyjára, minthogy letagadja saját létezését. A gonosznak való szolgaság állapotát legvilágosabban a 2 Timótheus 2:24-26 írja le. Ez egy figyelmeztetés a szolgálók számára arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadítsák meg az embereket a gonosz (rab)szolgaságából: “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha ''talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.''”

Amikor Pál arról beszél, hogy “talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére”, ez az, ami tulajdonképpen az újjászületéskor megtörténik. Ez a kulcsa az embereknek a gonosz fogságából való kiszabadulásának. Isten megadja a bűnbánat érzését, azaz felébreszti az életet, ami megláttatja a bűnt, annak pusztító hatásával együtt, valamint Krisztus szépségét és értékét, és ez az igazság szabaddá teszi a foglyot. Ez valami olyasmi, mint ami akkor történik, amikor egy személy a sötétben megsimogat egy nyakában lógó ebonit rudat, és akkor szellemi világosság támad és ő ugyan nem látja az ebonit rudat, de meglát egy svábbogarat és messzire elhajítja azt. Ez az, ahogyan az ember szabaddá válik az ördögtől. Mindaddig, amíg Isten nem cselekszi meg velünk az újjászületés csodáját, a hazugság atyjának a rabságában éljük az életünket, mivel azt szeretjük, ha megmondhatjuk magunknak mi való a kedvünkre.

'''10. Újjászületés nélkül, nincs semmi jó bennünk (Róma 7:18).'''

Nos ez egy érthetetlen állítás az újjá nem született hitetlen emberek számára, akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudják mi a jó és ők sok jó dolgot tesznek és tehetnének sokkal több gonosz dolgot is, mint amit tesznek. Ennek az állításnak így nincs semmi értelme, ugyanis semmi jó nincs bennünk a bűntudatra ébredésünk előtt. Ha nem győződünk meg arról, hogy amit Isten tett az mind jó és amitől Isten szenved az mind elpusztul, akkor nem Isten kegyelmére támaszkodva, hanem Isten kegyelmének hajszolása érdekében cselekszünk valamit. Bizonyos értelemben, természetesen az ember (lélek, értelem, szív, agy, szem, kéz) és az emberi társadalom szerkezete (házasság, család, kormány, üzleti élet) mind jó dolgok. Isten hozta létre és tartja fenn azokat. Jó, hogy ezek léteznek. Azonban ezek mind Isten dicsőségére léteznek. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljes szívvel és lélekkel szeressük Őt. (Máté 22:37). Megparancsolta nekünk, hogy az Ő kegyelmére támaszkodva használjuk mindazt, amit elkészített annak érdekében, hogy megmutassuk az Ő értékét. (1 Péter 4:11). Ha az emberek cselekszik mindezeket, amiket Ő elkészített anélkül, hogy az Ő kegyelmére támaszkodnának, és anélkül, hogy megmutatnák az Ő értékét, akkor ők árúba bocsátják Isten munkáját. A hitetlenség eszközeivel teszik ezt és ezért tönkre is teszik azt.

Ezért, amikor Pál a Róma 7.18-ban azt mondja, hogy “''Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz '''a testemben''' jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom,''” ennek az oka, ami miatt hozzátesz egy minősítést, hogy “azaz a testemben.” ''Vannak'' azonban jó dolgok Pál életében az újjászületés után. Jó a hit. Jó a Szent Szellem. Jó az új szellemi természet. Jó a szellemben való növekedés. Azonban az ő ''testében'', azaz az ő újjá nem született természetes személyében, nincs semmi jó. Minden, ami a teremtéskor jó volt megromlott az ember-centrikus és nem az Isten-centrikus szolgai kapcsolat kialakulása által.

Ez a mi 10 ponttal jellemzett állapotunk újjászületés nélkül. Újjászületés nélkül Pál Efézus 2.12-ben mondott szavai érvényesek ránk: “''Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;''” Ez az, amiért újjá kell születnünk. Újjászületés nélkül reménytelen állapotban vagyunk. Nem lehet azt megjavítani az erkölcs megjobbításával. A halott emberek nem képesek megjavulni. A halott embereknek egy dologra van szükségük, mielőtt bármi is történhetne velük: Élővé kell válniuk. Újjá kell születniük.

====A kérdés másik fele====

Mostanáig csak a ''miért'' kérdés egyik felével foglalkoztam: ''Miért kell újjászületnünk''? Valójában ennek két jelentése van. Az egyiket már megválaszoltuk: miért nincs szellemi életem és miért nem vagyok képes megszerezni azt a magam számára? Megválaszoltuk ezt a kérdést, hogy azért nem, mert lázadók, önzők, követelőzők, kemények és ellenállók vagyunk a szellemi dolgokkal szemben és ezért képtelenek vagyunk meglátni Krisztus szépségét és értékét, és ezért képtelenek vagyunk hozzá jönni, hogy új életet kapjunk – újjá szülessünk. Ez azért van így, mert Isten természetfeletti mukájára van szükségünk ahhoz, hogy újjá tudjunk születni. Az első kérdés tehát az volt: ''Miért kell újjászületnünk?''

Ez a kérdés azonban egy másik kérdést is magában foglal: mi szükséges az újjászületéshez? Mi jön létre újjászületéskor, amire szükségünk van? Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? Az első kérdés visszamutat arra a kérdésre, hogy milyen az állapotunk, ami miatt újjá kell születnünk. A második kérdés előre mutat és azt kérdezi, hogy mi válik valóra, amit csak az újjászületés hozhat létre? Ezzel fogunk most foglalkozni.

====Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül?====

Miért szükséges egy új szellemi élet a Jézussal való kapcsolat által? Az egyik válasz az, hogy mert ''halottak vagyunk''. A másik válasz pedig az, hogy ''ezen élet nélkül, nem fogunk rendelkezni … Mivel''? Ez a kérdés most. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni ezen új szellemi élet nélkül?

Megpróbálom megmagyarázni ezt röviden most és annak gyakorlati részleteit a későbbiekben munkáljuk ki. Az ige amire most gondolok a János 3.8b: “Azért jelent meg Istennek fia, hogy az ördög munkáját lerontsa.” Ez az oka Jézus megtestesülésének — gondoljunk a Karácsonyra — , hogy rombolja az ördög munkáját. Meg fogjátok látni a kapcsolatot ebban az összefüggésben a megtestesülés és az újjászületés, vagyis a mi újjászületésünk és Jézus születése között.

====A Menny Királysága====

Engedjétek meg nekem, hogy egy összefoglaló választ adjak erre. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Jézus válasza egyszerű, elsöprő és megsemmisítő: “Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Újjászületés nélkül, ''nem láthatjuk meg Isten királyságát''. Azaz, nem fogunk a mennybe menni. Örök pusztulás vár ránk. Mivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Nem fogunk rendelkezni semmi jóval. Örökös szenvedés lesz csupán a részünk.

Fontos azonban, hogy meglássuk miért van ez. Szabadságot kell adnunk Istennek, hogy az újjászületés által megmentsen bennünket. Az utat Ő készíti el számunkra a királyságba. Meg kell látnunk a kapcsolatot az újjászületés és a között, amit Isten elvégzett, hogy megmentsen minket Jézus halála és feltámadása által. Ezért öt egymással kölcsönösen kapcsolatban lévő választ fogok adni a kérdésre, először negatív formában, és végezetül pozitív formában. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? A válaszok a következők:

#Újjászületés nélkül nem fogunk egy megmentő hittel rendelkezni, hanem csak hitetlenkedéssel (János 1:11-13; 1 János 5:1; Efézus 2:8-9; Filip. 1:29; 1 Timótheus 1:14; 2 Timótheus 1:3).
#Újjászületés nélkül nem leszünk megigazultak, hanem elkárhozottak (Róma 8:1; 2 Korinthus 5:21; Galata 2:17; Fil. 3:9).
#Újjászületés nélkül nem leszük Isten gyermekei, hanem az ördög gyermekei (1 János 3:9-10).
#Újjászületés nélkül nem fogjuk megteremni a szeretet gyümölcsét a Szent Szellem által, hanem csak a halál gyümölcsét (Róma 6:20-21; 7:4-6; 15:16; 1 Korinthus 1:2; 2 Korinthus 5:17; Efézus 2:10; Galata 5:6; 2 Thessz. 2:13; 1 Péter 1:2; 1 János 3:14).
#Újjászületés nélkül, nem lesz örökös örömünk az Istennel való közösségben, hanem csak örök szenvedés az ördöggel és az ő angyalaival (Máté 25:41; János 3:3; Róma 6:23; Jelenések 2:11; 20:15).

Ahhoz, hogy megismerjük magunkat és Krisztus nagyszerűségét és a megváltásunkat, meg kell ismernünk, hogy az újjászületés öt dologról szól. Ez az, ahonnan legközelebb folytatni fogjuk, azonban végezetül engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal pozitív módon Isten szavával fejezzem be.

#Amikor Isten kezdeményezi az újjászületésünket, a megmentő hit felébresztésre kerül, és egyesülünk Krisztussal. 1 János 5:1: “Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” Nem Istentől született “lesz”, hanem már “most” Istentől született. Az első a hitünk, az élet pislákolása az újjászületés által.
#Amikor az újjászületés felébreszti a hitet és egyesít minket Krisztussal, akkor megigazulttá válunk — azaz igaznak tulajdoníttatunk — hit által. Róma 5:1: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Az újjászületés felébreszti a hitet és a hit Krisztusra tekint megigazulásért, és Isten megelőlegezi a megigazulást számunkra, egyedül Krisztus miatt, és egyedül hit által.
#Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és egyesít bennünket Krisztussal, akkor minden - a törvény által támasztott - akadály, hogy elfogadjuk Istent, elmozdításra kerül a megigazulás által. Így Isten befogad bennünket az Ő családjába, és az Ő fia képére formál minket. A János 1:12-13 szerint: “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Isten akaratából születünk ujjá és nem ember akaratából. Mi hiszünk Krisztusban és elfogadjuk Őt, és Isten tesz bennünket a törvényes örökösévé és szellemi gyerekekké.
#Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és mi eggyé válunk Krisztussal és minden kárhoztatást megigazulás helyettesít. A szellemi örökbefogadás az életünk részévé válik, és megteremjük a szeretet gyümölcsét. Galata 5:6: “Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” 1 János 3:14: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”
#Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a testvéreinket.” Ahol újjászületés van, ott szeretet van. Végezetül, amikor az újjászületés felébreszti a hitet és összekapcsol bennünket Krisztussal, megigazulunk és felszabadul a Szent Szellem megszentelő ereje, rálépünk a keskeny útra, ami a mennybe vezet. És a mennyei öröm csúcspontja az Istennel való közösség lesz. “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3). Az új életünk örömének csúcspontja Isten maga.

“Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát. . . . Ne csodálkozzatok, hogy ezt mondom nektek: “Újjá kell születnetek” (János 3:3, 7).

Miért kell újjászületnünk?

Pcain — Thu, 05 Sep 2019 18:22:21 GMT

Pcain: Miért kell újjászületnünk? lapot átneveztem Miért kell újjászületnünk? 1. rész névre

{{info|Why Do We Need to Be Born Again?}} 

<blockquote>Efézus 2:1–10 “Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” </blockquote>
A leghatalmasabb könyvek egyike Istenről, amit valaha írtak a Kálvin János Institutes című könyve, ami ezzel a mondattal kezdődik: “Szűkebb értelemben véve minden igazi és a tiszta bölcsesség, amivel rendelkezhetünk, tulajdonképpen két részre osztható: Isten és magunk ismerete.” Amire napjainkban emlékeztetnünk kell magunkat az nem az, hogy Isten megismerése nehéz lenne és nehéz lenne elfogadni Őt — az többé kevésbé nyilvánvaló — hanem az, hogy önmagunkat éppen olyan nehéz megismerni és elfogadni. Valójában ez azért nehéz, mert önmagunk igazi megismerése először is feltételez egy igaz Isten ismeretet, másrész hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük magunkat, holott az állapotunk mély megismerése Isten segítsége nélkül valójában meghaladja a felfogóképességünket.

<h4>Ki ismerheti az emberi szívet?</h4>
Jeremiás próféta a következőt írta: “Csalárdabb a szív minennél, reménytelenül beteg; ki értheti meg azt?” (Jeremiás 17:9). Dávid mondja a Zsoltár 19.13-ban: “Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Más szavakkal: mi sohasem juthatunk a bűneink megismerésének végére. Ha a bűneink bocsánata a bűneink teljes megismerésén múlna, mindannyian elpusztulnánk. Senki sem ismeri a bűneinek sokaságát. Több az, minthogy bárki megismerhetné.
A Biblia azonban nem hagy bennünket kétségek között, hanem segít, hogy megismerhessük magunkat. Az a tény azonban, hogy nem ismerhetjük meg teljesen magunkat, hogy mennyire vagyunk bűnösök, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk, hogy milyen mélyen bűnösök vagyunk. A Bibliának van egy világos és megsemmisítő üzenete a saját állapotunkra vonatkozóan. Ennek az az értelme, hogy meg fogjuk tudni, amit meg kell ismernünk és örömmel fogunk ujjongani, amikor Isten megadja azt nekünk.

<h4>Miért kell újjászületnünk?</h4>
Egy komoly dilemma számunkra az újjászületés kérdése. Hallottuk, hogy Jézus azt mondta a János 3:7-ben: “Újjá kell születnetek.” A János 3:3-ban pedig a következőt mondta: “Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Más szavakkal: rendkívül fontos, hogy újjászületettek legyünk. Ezen múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk. Nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk újjá. Ezért a kérdés ma az: miért szükséges ez? Miért nem elegendő valami más megoldás, mint például: egy új életet kezdeni, erkölcsileg megjavulni vagy önfegyelmet gyakorolni? Miért van szükség erre a radikális, szellemi, természetfeletti dologra, amit újjászületésnek hívnak? Ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni most.

<h4>Kórmeghatározás: halottak vagyunk</h4>
Az Efézus 2-ben Pál kétszer beszél az újjászületésünkről az 1. és az 5. versben, amikor azt mondja, hogy halottak vagyunk a vétkeink miatt. Az 1. vers: “Halottak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt . . .” 4-5 versek: “Azonban Isten gazdag lévén kegyelemben, az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket már akkor szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal — kegyelemből tartattunk meg.” Pál kétszer írja nekünk, hogy “halottak” voltunk.

<h4>Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket”</h4>
A gyógymód a halálra az 5. versben található: “Isten megelevenített bennünket.” Sosem fogod megtapasztalni Isten óriási szeretetének teljességét magadra nézve, ha nem látod az Ő szeretetét a korábbi halott (érzéketlen) állapotoddal kapcsolatban. A 4. vers azt mondja, hogy az Ő mérhetetlenül nagy szeretete pontosan abban mutatkozik meg, hogy akkkor elevenít meg bennünket, amikor még halottak voltunk. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megeleventett bennünket együtt a Krisztussal.” Az irántunk való nagy szeretete miatt elevenített meg bennünket. Ha nem tudod, hogy halott voltál, nem fogod megismerni Isten szeretetének teljességét.
Ragadjuk meg ezt a csodát: “Ő megelevenített bennünket”, hogy valóban olyanok legyünk, mint akit Jézus újjászült. Korábban nem volt szellemi életünk, de Isten felébresztett bennünket a szellemi halál állapotából és most élünk. Ez ugyanaz, amit Jézus mond, hogy újjá kell születnünk a Szellem által (János 3:5) és “A Szellem az, Aki életet ad” (János 6:63).

<h4>Új szövetségi szeretet</h4>
Azt mondhatjuk tehát, hogy a megelevenítő újjáteremtés munkája Isten nagy kegyelméből és szeretetéből fakad. “De Isten (1) gazdag lévén kegyelemben, (2) az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket szeretett, amikor mi még halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Ez az újszövetségi szeretet. Ez Isten szeretete, ahogyan a Menyasszonyát szereti. Halott állapotban találja őt (Ezékiel 16:4-8), halálra adja a Fiát érte és megeleveníti és megtartja őt örökre. “Örök életet adok nekik” - mondta Jézus “és ők sosem halnak meg, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).

<h4>Miért kell újjászületni?</h4>
A kérdés tehát így hangzik: mit jelent ez a halott állapot, érzéketlenség? Legalább tíz válasz van erre az Újszövetségben. Ha becsületesen és imádkozó szívvel végiggondoljuk azokat, akkor mélységes alázatra int bennünket és meglepetést okoz nekünk az újjászületés ajándéka. Ezért azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az első hét válaszról beszéljek most és a további háromról azt követően feltéve a nagy kérdést, hogy “Valóban szükséges újjászületni?” Csak akkor nyerhetjük el a bűnbocsánatot és a megigazulást? Különben nem juthatunk a mennybe? De félretesszük ezt a kérdést kicsit későbbre.
A következőkben hét bibliai magyarázatot találunk a halott állapotunkról, ami elválaszt bennünket az újjászületéstől, ezért van szükségünk arra.
1. Újjászületés nélkül meghalunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:1-2).
A halál az élet hiányát jelenti. Nem fizikai vagy erkölcsi élet hiányát. Az 1. vers azt monja: Mi “jártunk” a világ “folyása” szerint. A 2. vers pedig a következőt: A test “kívánságai” vezéreltek minket és “a test és a gondolatunk akaratát vittük véghez”. Nem vagyunk halottak abban az értelemben, hogy nem tudunk vétkezni. Halottak vagyunk azonban olyan értelemben, hogy nem láthatjuk és nem érzékelhetjük Krisztus dicsőségét. Szellemileg vagyunk halottak. Nem vagyunk érzékenyek Istenre, Krisztusra és az ő szavára. A további kilenc leírásban nyilvánvalóvá tesszük, hogy mik szükségesek az újjászületéshez.
2. Újjászületés nélkül, természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
A 3. vers mondja: “természet szerint a harag fiai vagyunk, mint egyebek is.” Ez a pont világossá teszi, hogy a problémánk nem csupán abban van, amit teszünk, hanem az amilyen állapotban vagyunk. Újjászületés nélkül én magam vagyok a probléma. Nem te vagy a fő problémám. Nem a szüleim voltak a fő problémám. Nem az ellenségeim a fő problémám. A saját magam állapota a fő probléma számomra. Nem a tetteim, nem a körülményeim és nem az emberek az életemben, hanem a saját természetem a legmélyebb személyes problémám.
Nekem alapvetően nem volt jó természetem és rossz dolgokat tettem, mert rossz természetet kaptam. “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsoltár 51:5). Ez vagyok én. A saját természetem önző, egocentrikus, követelőző és nagyon képzett annak megcselekvésében, amit úgy érzel, minha a te problémád lenne. Ha az első válaszod erre az állításra az, hogy én megismertem az embereket olyanoknak amilyenek, akkor teljesen vak lehetsz a saját szíved csalárdságát illetően.
Pál olyannak írja le az újjászületés előtti természetünket, mint a “harag gyermekei.” Más szavakkal Isten haragja van rajtunk olyan módon, ahogyan egy szülő viszonyul a gyermekéhez. A természetünk annyira lázadó, önző és szeretetlen Isten felsége iránt, hogy az Ő szent haragja természetes és jogos válasz ránk nézve.
3. Újjászületés nélkül a sötétséget szeretjük és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).

<blockquote>“Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;”. (János 3:19-20)</blockquote>
Ebben az igében Jézus világosan megmagyarázza, hogy a természetünk ki akarja kerülni az újjászületést. Nem vagyunk semlegesek, amikor szellemi világosság közeledik, mert ellene állunk annak. Nem vagyunk közömbösek, mikor a szellemi sötétség elborít bennünket, mert elfogadjuk azt. Az újjászületés nélküli szeretet és a gyűlölet munkálkodnak a szívünkben. Ezek pontosan az ellenkező módon hatnak, mint kellene: gyűlölet az iránt, amit szeretnünk kellene és annak szeretete, amit gyűlölni kellene.
4. Újjászületés nélkül a szívünk kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
Láthatjuk az Ezékiel 36:26–ból, ahol Isten azt mondja: “És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Az Efézus 4:18-ban Pál bemutatja az újjászületés előtti sötét állapotunkat: elidegenedés, tudatlanság, a szív megkeményedése. “Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” A problémánk hátterében nem tudatlanság van. Valami mélyebb dologról van szó: “a tudatlanság a szívünk keménysége miatt van bennünk.” A tudatlanság bűnös tudatlanság, és nem ártatlan tudatlanság, mert az a szív keménységében és ellenállásában gyökerezik. Pál azt mondja a Róma 1:18-ban, hogy mi feltartóztatjuk az igazságot hamissággal. Nem a tudatlanság a legnagyobb problémánk, hanem a keménység és az ellenállás.
5. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy örömöt okozni Istennek (Róma 8:7-8).
A Róma 8:7-8-ban Pál azt mondja: “A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A következő versről azt mondhatjuk, amit Pál mond a “test gondolatáról” és a “testben” való életről. Azt mondja a 9. versben: “De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.” Más szavakkal; azok akik nem születtek újjá és ezért nincs bennük a Szent Szellem, hanem csak “testben” vannak, ellenállnak azoknak, akik újjászülettek és bennük van a Szent Szellem. “Ami Szellemtől születik szellem az és ami testtől születik, test az” (János 3:5).
Ez az a pont, ahol a Szent Szellem nélkül, a gondolataink annyira ellenállnak Isten hatalmának, hogy nem fogunk és nem is engedelmeskedünk neki. “A test gondolata ellenségeskedés Istennel, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Ha pedig nem tudunk engedelmeskedni neki, akkor nem is lehetünk kedvesek Ő előtte. “Azok, akik testben vannak nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A halál, a sötétség, a keménység távol tart minket Istentől mindaddig, míg Isten véghezviszi az újjászületésünket.
6. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál egy további bepillantást enged nekünk ebbe a sötét és kemény állapotba, ami miatt képtelenek vagyunk engedelmeskedni. Pál a következőt mondja: “A természetes személy (az újjá nem született személy természeténél fogva) nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert számára azok bolondságok és képtelen megérteni azokat, mert azok szellemileg érzékelhetők.” A probléma nem az tehát, hogy Isten dolgai meghaladják az ember elmebeli felfogóképességét. A probléma az, hogy azokat az ember eredeti természete szerint ostobaságnak tartja. “Nem fogadják el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok számukra.” Valójában azok ostobaságok számukra, és ezért nem képesek megragadni azokat.
Azt gondolod, hogy ez egy erkölcsi “lehetetlenség”, de nem, ez egy fizikai “lehetetlenség.” Pál később a következőt mondja: “A természetes személy . . .nem képes megérteni azokat,” ami azt jelenti, hogy a szíve annyira ellenáll azok elfogadásának, hogy az elme a szív lázadását igazolja ostobaságoknak látva Isten dolgait. Az ellenállás annyira erőteljes, hogy a szív egyszerűen nem tudja befogadni a Szellem dolgait. Ez valójában egy képesség hiányát jelenti. Azonban az nem egy kierőszakolt képesség hiány, mert az újjászületés nélkül a személy egyszerűen nem képes arra és ezért nem akara azt. A természeti személy (testi ember) számára a bűn előnyben részesítése annyira erős, hogy egyszerűen nem képes a jót választani. Ez egy valós és szörnyű rabszolgaság, de nem ártatlan rabszolgaság.
7. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk Jézushoz jönni és elfogadni mint Urat (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).
Az 1 Korinthus 12:3-ban Pál azt mondja: “Senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Úr’ csak a Szent Szellem által.” Ez nem jelenti azt, hogy egy színész a színpadon vagy egy képmutató ember a gyülekezetben - a Szent Szellem nélkül - ne tudná kimondani a következő szavakat: “Jézus Úr”. Ez nem jelenti tehát azt, hogy valaki nem tudná kimondani azt a Szellem által való újjászületés nélkül. Erkölcsileg lehetetlen, hogy a halál, a sötétség, a keménység és az ellenálló szív ünnepelje Jézust uralmát az ő élete felett, anélkül, hogy újjá lenne születve.
Vagy, ahogyan Jézus mondja háromszor a János 6-ban, hogy senki sem tud Ő hozzá jönni, csak ha az Atya vonzza őt. Amikor ez a vonzás elvisz egy személyt a Jézussal való élő kapcsolatra, azt hívjuk újjászületésnek. A 37. vers mondja: “Mindenki, akit nekem ad az Atya, én hozzám jön;” A 44. vers mondja: “Senki sem jöhet én hozzám, csak ha az Atya vonzza őt;.” A 65. vers mondja: “senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól megadatott neki.” Mindezek a csodálatos munkák: a vonzza, a megadatott és a megadja - Isten újjáteremtő munkája. Ezek nélkül nem vagyunk képesek Krisztushoz jönni, mert nem akarunk hozzá jönni. Ez az, aminek meg kell változnia az újjászületéskor.

<h4>Egy személyes és sürgős válasz </h4>
Lehetne többet is mondani arról, hogy miért szükséges az újjászületés, de elég ennyi mára. Befejezésként menjünk vissza az Efézus 2:4-5 csodálatos, reményt keltő szavaihoz: “de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!.”
Két mód van arra, hogy ezt megválaszoljuk: Az egyik teológiai és személytelen; a másik személyes és sürgős. Az egyik azt mondja: hogyan lehetséges ez és hogyan lehetségez az? A másik azt mondja: Isten adott egy lehetőséget számomra itt és ma. Isten szól hozzánk ezen az íráson keresztül ma. Isten kegyelme és szeretete, de különösen a kegyelem látszik reménytelenül szükségesnek és csodálatosnak számomra ma. Ó Isten, engedelmeskedem a te csodálatos kegyelmednek ma, ami elérkezett számomra, felébresztett, meglágyított és nyitottá tett engem. Hála legyen Istennek kegyelme gazdagságáért, nagy szeretetéért és az Ő kegyelme erejéért.

Mi történik az újjászületéskor? 2. rész

Pcain — Thu, 05 Sep 2019 14:36:01 GMT

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 2}} 
<blockquote>János 3.1-10. “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.’ Monda neki Nikodémus. ’Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e?’ Felel Jézus. ’Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked: Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született’. Felel Nikodémus és monda neki. ’Mimódon lehetnek ezek?’ Felel Jézus és monda neki. ’Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?’”
</blockquote>Most befejezzük a “Mi történik az újjászületéskor” témáról szóló tanítássorozatot. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3:7-ben: “Ne csodálkozz, hogy azt mondom neked - ‘Újjá kell születned.’” A 3. versben pedig ezt mondja Nikodémusnak - és nekünk — hogy az örök életünk attól függ, hogy újjá vagyunk-e születve: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Ezért nem valami olyan dologgal foglalkozunk, ami lényegtelen, szabadon választható vagy egy szépítgetése a keresztyén életnek. Az újjászületés, nem olyan valami, amit a temetkezési vállakozó tesz, hogy megpróbálja a holttesteket olyannak feltüntetni, minha azok élnének. Az újjászületés egy új szellemi élet keletkezése és nem az élet utánzása.
Két állítással kezdjük megválaszolni a feltett kérdést: Mi történik az újjászületéskor? 1) Újjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet 2) Újjászületéskor nem csupán bizonyossságot kapunk a Jézusban való természetfelettiről, hanem magunkban tapasztaljuk meg a természetfelettit

<h4>Új élet a Szent Szellem által</h4>
Nikodémus farizeus volt sok vallásossággal, de nem volt szellemi élete. Meglátta Isten természetfeletti munkáját Jézusban, de nem tapasztalta meg azt saját magában. Ezért a két pontot egybefoglalva, amire Jézus szava alapján Nikodémusnak szüksége volt; új szellemi életben részesülni a Szent Szellem által, természtfeletti módon. Ami új életet hoz létre szellemileg és ami természetfelettivé teszi azt, az Isten Szellemének munkája. A fizikai szívünk és elménk természetes életén túl van valami több.
A 6. versben Jézus azt mondja: “Ami testtől születik test az, és ami Szellemtől születik szellem az.” A testnek van valamilyen élete. Minden ember élő testben létezik. Azonban nem minden emberi lénynek van élő szelleme. Ahhoz, hogy élő szelleme legyen vagy rendelkezzen szellemi élettel, Jézus azt mondja, hogy “Szellemtől kell születnünk”. A test éli a maga egyfajta életét, de a Szellem egy másfajta életet hoz létre. Ha nem rendelkezünk ezzel a másik fajtával, akkor nem fogjuk meglátni Isten királyságát.

<h4>A Szellem által Jézusban</h4>
Amikor befejeztük az előző részt, két fontos dolgot űllapítottunk meg: kapcsolat van az újjászületés és Jézus között, és kapcsolat van az újjászületés és a hit között is. Jézus azt mondta: “Én vagyok az út, az igazság és az élet” (János 14:6). János apostol azt mondta: “Isten ad nekünk örök életet és ez az élet az Ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs Isten Fia, az élet sincs meg abban” (1 János 5:11-12). Ezért egyrészt az új élet, amire szükségünk van az a“Fiúban” van, mert Jézus az élet. Ha Ő benned van, akkor neked új szellemi, örök életed van. Másrészt a János 6:63-ban azt mondja Jézus: “A Szellem az, aki életet ad.” Ezért amíg nem születtek Szellemtől, nem mehettek be Isten királyságába. (János 3:5).
Ezért ha kapcsolatban vagyunk az Isten Fiával, aki a mi életünk, akkor az élet bennünk van, és rendelkezünk azzal az élettel a Szellem munkája által. Ezért az a következtetésünk, hogy a Szellem munkája újjászületéskor egy új életet hoz létre, egyesítve bennünket Krisztussal. Kálvin János erről a következőt mondja: “A Szellem a szolga, aki által Krisztus hatékonyan egyesít minket magával” (Institutes, III, 1, 1).

<h4>Egyé válás Jézussal - hit által</h4>
Ezt követően – ehhez hasonlóan – kapcsolatot hoztunk létre a hittel. A János 20:31 azt mondja: “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.” Az 1 János 5:4 pedig azt mondja: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés a győzelem kulcsa. A hit a kulcs a győzelemhez. A hit által tapasztaljuk meg az Istentől való születést. A teljes üzenetet a következőképpen foglaltuk össze: Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet hoz létre hit által összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal.

<h4>Az újjászületés egy új teremtést jelent, nem a régi megjavítását</h4>
Ez elvezet bennünket egy harmadik dolog megállapításához, ami újjászületéskor történik. Ami újjászületéskor történik, az nem a régi - óemberi - természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet létrehozása, ami valóban te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva; és ez a természet valóban új, amit Isten Szelleme formál ki benned.
Elviszlek benneteket egy rövid utazásra, ahol megosztok veletek egy felfedezést. A János 3:5-ben Jézus azt mondja Nikodémusnak: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be Isten királyságába.” Mit akar Jézus mondani ezzel a két kifejezéssel: “víztől és Szellemtől”? Néhány felekezet úgy gondolja, hogy ez egy utalás a vízbe való bemerítésra, mint a Krisztussal Szellemben való egyesülés. Egy honlap például ilyen módon magyarázza azt:

<blockquote>A Bemerítkezés Szentsége az alapja az egész keresztyén életnek, a kapu a Szellemben való élethez, egy olyan ajtó, ami bejárást ad más szentségekhez. A Bemerítkezés által szabaddá válunk a bűntől és újjászületünk, Isten fiakként; keresztyénné válunk, beépülve az Egyházba és felkészülve arra, hogy részesei legyünk a gyülekezet küldetésének: “Az igében a bemerítkezés az újjáteremtés szentsége - víz által.”</blockquote>
Emberek millióinak tanították azt, hogy a vízbe való bemerítkezésük újjászületést hozott létre bennük. Ha ez nem igaz, akkor ez egy óriási, az egész világra kiterjedő tragédia. Én pedig nem hiszem, hogy ez igaz. Mire gondol valójában Jézus?

<h4>Miért van “Víz” és nem egy bemerítésre való utalás a János 3-ban</h4>
Különböző okai vannak annak, ami miatt azt gondolom, hogy itt vízről van szó és nem keresztyén bemerítkezésről. Meg fogjuk látni, hogy a szövegösszefüggés hová vezet bennünket.
1) Nincs bemerítésra való utalás a fejezet további részében
Először: Ha ez egy keresztyén bemerítésre való utalás, ami annyira fontos az újjászületés szempontjából, úgy különösnek tűnik, hogy a fejezet további részében, amikor az örök életről van szó, Jézus miért nem említi ezt az örök élettel kapcsolatban. A 15. vers azt mondja: “Aki hisz Őbenne örök élete van.” A 16. vers mondja: “Valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A 18. vers mondja: “Aki hisz Őbenne el nem kárhozik.” Különös, hogy ha a bemerítés olyan lényeges lenne, akkor miért nincs megemlítve a hittel együtt?
2) A bemerítés nincs összahangban a szél analógiájával
Másodszor: a 8. versben a szélhez való hasonlítás különösnek tűnhet, ha az újjászületés annyira erősen a vízbe való bemerítéshez kapcsolódna. Jézus azt mondja: “A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.” Ez úgy tűnik mintha azt mondaná, hogy Isten olyan szabad mint a szél az újjászületés előidézésében. Azonban, ha ez történik minden esetben egy csecsemő megkeresztelésekor, ez nem tűnnne igaznak, mert ebben az esetben a szél, nagyon korlátozva lenne a szentség által.
3) A bemerítkezés nincs összhangban azzal, ami miatt Jézus megdorgálta Nikodémust
Harmadszor: Ha Jézus a keresztyén bemerítésről beszél, különösnek tűnik, hogy miért mondaná Nikodémusnak, a farizeusnak a 10. versben: “Te Izrael tanítója vagy és nem tudod ezeket?” Ez azt érzékelteti, mintha Jézus valamelyik tanításra hivatkozna az Ószövetségben. Azonban, ha egy később – Jézus élete és halála által értelmet nyerő - bemerítésre utal, amiatt nem fedheti meg Nikodémust, mint Izrael tanítóját, hogy miért nem érti, hogy mit mond neki.
4) A Víz és a Szellem az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódnak
Végezetül: ugyanezen állítás a 10. versben visszautal valamilyen ószövetségi részhez, és ott azt találjuk, hogy a víz és a Szellem közvetlenül az Újszövetség ígéreteihez kapcsolódik, különösen az Ezékiel 36-ban. Ezért most menjünk oda együtt, mert ez a szövegrész az alap az üzenet további részéhez.

<h4>A Víz és a Szellem az Ezékiel 36-ban</h4>
Ezékiel arról prófétál, hogy mit fog Isten tenni az Ő népével, amikor visszahozza őket a babiloni fogságból. A következtetés sokkal messzebbre ható, mint hogy az csupán Izrael népére vonatkozna, mert Jézus kiterjeszti azt az Újszövetségben az Ő vére által mindazokra, akik hinni fognak benne (Lukács 22:20). És ez az egyik verziója az Újszövetségi ígéreteknek, ami megegyezik a Jeremiás 31:31-ben írtakkal. Olvassuk el együtt. Ezékiel 36:24-28:

<blockquote>“És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek. És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.”</blockquote>
Azt gondolom ez az igaszakasz szolgált alapul Jézus szavaihoz: “Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől nem mehet be Isten királyságába.” Azt mondja nekik: “És lesztek nékem népem és Én leszek nektek Istenetek” (28. vers)? A 25. vers azt ugyanazoknak mondja: “hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól.” A 26. vers pedig azt mondja nekik: “adok néktek új szívet, és új szellemet adok belétek.” Más szavakkal, azok fognak bemenni Isten kriályságába, akik újjászülettek, ami magába foglalja a régi megtisztítását és egy új létrehozását.
Ezért arra következtetek, hogy a “víz és Szellem” az újjászületett állapotunk két jellemző dolgára vonatkozik. Az ok, ami miatt mindkettő fontos, a következő: Amikor azt mondjuk, hogy egy új szellemet és egy új szívet kapunk, akkor nem arra gondolunk, hogy megszűnünk erkölcsileg felősségre vonható emberi lény lenni, ami mindig is vagyunk. Én, John Piper emberi lény voltam mielőtt újjászülettem és John Piper emberi lény vagyok az újjászületésem után is. Van egy folytonosság. Ezért kell megtisztulnom. Ha John Piper, a régi emberi lényem teljesen megszűnne, akkor az egész bűnbocsánatról és megtisztításról szóló elképzelés feleslegessé válna. Semmi sem maradna a múlt megbocsátásából és megtisztításából.
Tudjuk, hogy a Biblia azt mondja nekünk, hogy a régi természetünk keresztre lett feszítve (Róma 6:6), és meghaltunk együtt a Krisztussal (Kolossé 3:3), és ezért “halottként kell gondolni magunkra” (Róma 6:11), és “megtagadni a régi önmagunkat” (Efézus 4:22). Azonban ezek egyike sem jelenti ugyanazt az emberi lényt végigtekintve az életünket, hanem azt jelenti, hogy ez által a régi természet, a régi jellem, régi gondolkozásmód vagy hajlam meg kellett, hogy szűnjön.
Ezért amikor egy új szívre, új szellemre és új természetre gondolunk, ahhoz, hogy békességünk legyen, szükségünk van bűnbocsánatra és megtisztulásra. Ez az a pont, ami a vízzel kapcsolatos. A bűneimtől örökre meg kell, hogy tisztuljak. A vízzel való megtisztítás ennek a képe. Jeremiás 33:8 így fogalmazza ezt meg: “És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyekkel vétkeztek ellenem, és megbocsátom minden bűnüket, amelyekkel vétkeztek ellenem, és amelyekkel gonoszul cselekedtek ellenem.” Maga a személy, akik vagyunk - folyamatosan kell, hogy létezzen - , de bűnbocsánatot kell nyernünk és a bűnöktől megtisztulni.

<h4>Újjá kell válni</h4>
A bűnbocsánat és a megtisztítás azonban nem elegendő. Újjá kell válni. Át kell alakulni. Szükségem van egy új életre. Szükségem van arra, hogy új módon lássak dolgokat, új módon gondolkozzam és új értékrendem alakuljon ki. Emiatt beszél Ezékial egy új szívről, egy új szellemről a 26. és 27. versekben:

<blockquote>“És adok néktek új szívet, és egy új szellemet adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.”</blockquote>
Ez ad magyarázat arra, hogy megérsük azokat a verseket: Bizonyosak lehetünk, hogy a kő szív “halott” szívet jelent, ami érzéketlen volt és nem tudott reagálni a szellemi valóságra. Az újjászületésünk előtt a szívünk érzékeny lehetett sokféle szenvedélyre és vágyra, de olyan volt, mint egy kő a szellemi igazságokat, Jézus Krisztus szépségét, Isten dicsőségét és a szentség útját tekintve. Ezért kell megváltozni, ha meg akarjuk látni Isten királyságát. Ezért Isten az újjászületéskor elveszi a kő szívet és egy hús szívet ad helyette. A hús szó nem “pusztán emberit” jelent a János 3.6-hoz hasonlóan, hanem egy lágy, élő és érzékeny szívet az élettelen kő szívvel szemben. Az újjászületéskor a Krisztus felé való halott, érzéketlen állapotunk miatt, a kő szív helyett egy olyan új szívet kapunk, ami szellemileg érzékeli Jézus értékrendjét.
Amikor az Ezékiel 26. és a 27. vers azt mondja, hogy “egy új szellemet adok belétek….És az én Szellememet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok...”, azt gondolom, hogy az újjászületéskor Isten egy élő, természetfeletti életet helyez bele a szívünkbe és ez az új élet — ez az új szellem — magának a Szent Szellemnek a munkája, hogy kiformálja az alakját és jellemét az új szívünknek.
Az a kép van a gondolatomban, hogy ez az új meleg, kitapintható, érzékeny, élő szív, olyan mint egy lágy agyagdarab és a Szent Szellem belepréseli magát és szellemileg, erkölcsileg a saját képére formálja. Az által, hogy Ő bennünk van, a szívünk és az elménk az Ő jellemére, az Ő szelleme szerint formálódik át (vesd össze Efézus 4:23).

<h4>Befogadni Őt, mint a te kincsedet </h4>
Most menjünk vissza és foglaljuk össze a korábbiakat. Mi történik az újjászületéskor? Az újjászületéskor a Szent Szellem természetfeletti módon egy új szellemi életet ad nakünk összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal, hit által. Más szavakkal mondva a Szellem egyesít minket Krisztussal és megtisztít a bűneinktől, kicserélve az érzéketlen szívünket egy lágy szívvel, ami mindennél többre értékeli Jézust. A Szent Szellem jelenléte által átformált szív egy olyan szív, ami szereti megcselekedni Isten akaratát (Ezékiel 36:27).
Az által, hogy valami módon megtapasztalod mindezeket hit által, hívlak most téged a Jézus nevében és az Ő Szellemének ereje által, hogy fogadd be Őt, hogy bűneid meg legynek bocsátva és az életed értékessé váljon.

Mi történik az újjászületéskor? 1. rész

Pcain — Thu, 05 Sep 2019 13:52:05 GMT

Pcain:

{{info|What Happens in the New Birth? Part 1}}

<blockquote>János 3.1-10. “Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és azt mondja neki. Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, csak ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát. Monda neki Nikodémus. Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felel Jézus. Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodáld, hogy azt mondom neked. Szükséges nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jön és hová megy. Így van mindenki, aki Szellemtől született. Felel Nikodémus és monda neki. Mimódon lehetnek ezek? Felel Jézus és monda neki. Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”</blockquote>
Elkezdtünk egy tanítássorozatot az újjászületésről. Jézus azt mondta Nikodémusnak a János 3.3-ban: “Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.” Mindannyiunkhoz beszél, amikor ezt mondja, mert Nikodémus nem egy speciális eset volt. Neked és nekem is újjá kell születni vagy nem fogjuk meglátni Isten királyságát. Ez azt jelenti, hogy nem leszünk megmentve; nem leszünk része Isten családjának és nem megyünk a mennybe, hanem helyette a pokolba fogunk menni.
Nikodémus - a legvallásosabb zsidó vezetők - a farizeusok egyike volt. Jézus azt mondta nekik a Máté 23.15 és 33-ban: “Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek; és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál. . . . Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését?” Ez a tanítássorozat tehát, amit elkezdtünk nem egy jelentéktelen, hanem központi téma. Az örökkévalóság függ attól, amikor az ujjászületésről beszélünk. “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”

<h4>Az újjászületés kérdése felkavaró dolog </h4>
A korábbi üzenetben a miértekre koncentráltunk, ennél a sorozatnál a kérdésünk a következő lenne: Mi történik az újjászületéskor? Mielőtt ezt a kérdést megpróbálnám megválaszolni, engedjétek meg nekem, hogy megemlítsek egy nagyon komoly aggodalmamat ezzel az üzenettel kapcsolatban. Óvatos vagyok, de ez a tanítássorozat közületek sokakat mégis ki fog billenteni a lelki egyensúlyából — éppen úgy, ahogyan Jézus szavai is mindig felkavarnak bennünket, ha komolyan vesszük azokat. Ennek legalább három oka van:

<h4>1) Reménytelen állapotunk </h4>
Jézus tanítása az újjászületésről szembesít bennünket a reménytelen szellemi, erkölcsi és a törvényen alapuló állapotunkkal, ami elválaszt bennünket Isten újjáteremtő kegyelmétől. Mielőtt az újjászületés megtörténik bennünk, szellemileg halottak vagyunk, erkölcsileg önzők és lázadók vagyunk. Isten törvénye szerint bűnösök vagyunk és ezért az Ő haragja alatt vagyunk. Amikor Jézus azt mondja nekünk, hogy újjá kell születnetek, tulajdonképpen azt mondja, hogy a jelenlegi állapotunk reménytelenül érzéketlen, romlott és bűnös. Az életünk hitetlen lévén, a kegyelemtől elválasztva, ezért nem szeretjük hallani ezt magunkkal kapcsolatban. Ezért felkavar bennünket, amikor Jézus ezt mondja, hogy újjá kell születnünk.

<h4>2) Mert magunk nem vagyunk képesek előidézni az újjászületésünket=</h4>
Az újjászületésről szóló tanítás azért kavar fel minket, mert olyasmiről számol be, ami el van készítve számunkra, és nem olyan valami, amit mi teszünk. A János 1.13 hansúlyozza ezt. Az Isten gyermekeiről számol be, mint olyanokról “Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Péter ugyanezt a dolgot hansúlyozza: “Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket…” (1 Péter 1.3.) Nem mi idézzük elő az újjászületést. Bármilyen jó dolgot teszünk, az nem eredményez újjászületést, nem hoz létre újjászületést. Ez azt is jelenti, hogy az újjászületés nem a mi kezünkben, nem a mi hatalmunkban van. És ezért szembesít minket a teljes reménytelenségünkkel és olyan Valakitől való függőségünkkel, aki rajtunk kívül áll.
Ez eléggé felkavaró. Azt mondja nekünk, hogy nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk ujjá és azt is mondja nekünk, hogy mi önmagunktól viszont nem vagyunk képesek újjászületni. Ez rémísztő.

<h4>3) Mert Isten teljes szabadságával szembesülünk</h4>
A harmadik dolog az újjászületéssel kapcsolatban, amiről Jézus tanít azért felkavaró számunkra, mert az Isten teljes szabadságával szembesít minket. Istentől való elszakított állapotunkban szellemileg halottak vagyunk az önzésünk, és ellenszegülésünk miatt. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2.3.). A lázadásunk olyan mély, hogy nem észlelhetjük és nem is vágyhatunk Krisztus dicsőségére az evangélium által (2 Korinthus 4.4). Ezért, ha újjá fogunk születni, az döntő módon és végső soron Istenen fog múlni. Az Ő döntése, hogy megelevenít bennünket nem arra lesz válasz, amit mi szellemi halottként teszünk, hanem amit mi teszünk az egy válasz lesz az Ő minket megelevenítő cselekedetére. A legtöbb ember számára - legalábbis először - ez riasztó.

<h4>Reménységem: nem csupán a rémísztgetés, hanem a megerősítés és megmentés</h4>
Ezért, amikor elkezdem ezt a tanítássorozatot nagyon elővigyázatos vagyok, mert ez az újjászületésről szóló tanítás nagyon rémísztő lehet. Ezért, amennyire csak lehet, körültekintő akarok lenni. Nem akarok érzékeny embereknek semmi szükségtelen aggodalmat okozni, de nem akarok hamis reményeket sem táplálni azokban, akiknek eléggé összezavart erkölcsi és vallásos szellemi életük van. Kérlek imádkozzatok értem. Úgy érzem, hogy emberi lelkek örök élete múlik most rajtam, holott tudom, hogy nekem nincs hatalmam rá, hogy életet adjak embereknek. Isten teszi meg ezt. Nagyon reményteljes vagyok, hogy Ő viszont meg fogja tenni, amit az Efézus 2.4-5-ben mond. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkeink miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Isten szereti erőteljesen megmutatni az Ő életet adó kegyelmének gazdagságát ott, ahol Krisztust emelik fel igazságban. Ez az én reményem is, hogy ez a sorozat ha fel is kavar egyeseket, de megerősít és megment másokat.

<h4>Mi történik az újjászületéskor?</h4>
Ezért, most menjünk vissza a kérdéshez: Mi történik az újjászületéskor? Három állítással próbálom megválaszolni ezt. Az első kettővel fogunk először foglalkozni és a harmadikkal később. 1) Újjászületéskor nem egy vallást, hanem egy új életet kapunk. 2) Az újjászületéskor nem csupán Jézusnak tulajdonítunk természetfeletti dolgokat, hanem magunk is megtapasztaljuk azt. 3) Az újjászületés nem a régi emberi természet megjavítása, hanem egy új emberi természet létrehozása — egy olyan természet, ami valójában te vagy, megbocsátva a bűnöket és megtisztítva azoktól, de egy természet, ami valóban új, amit Isten Szelleme formált ki. Vegyük most ezeket egyenként.

<h4>1) Új élet, nem új vallás </h4>
Az ujjászületéskor nem egy új vallást kapunk, hanem egy új életet. Olvassátok el velem együtt a János 3. fejezetének az első három versét: “Volt pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere. Ő Jézushoz jön éjjel, és monda neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem teheti e jeleket, amelyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felel Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom néked; ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.”
János fontosnak tartja elmondani nekünk, hogy Nikodémus egy farizeus, zsidó vezető volt. A farizeusok minden zsidó csoport közül a legvallásosabb emberek voltak. Erre Jézus azt mondja a 3. versben, hogy “Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten királyságát.” A 7. versben még inkább hansúlyozza annak személyes szükségességét: “Újjá kell születnetek.” János egyik verse tehát azt mondja: minden Nikodémus féle vallásosság, minden elképesztő farizeusi tanulmányok, tudomány és ismeret és a törvény betartása sem pótolhatja az újjászületés szükségességét. Valójában ezek még inkább szükségessé teszik azt.
Amire Nikodémusnak szüksége van, amire neked és nekem is szükségünk van az nem vallásosság, hanem egy új élet. Ilyen értelemben az újjászületés egy új életet hoz be a világba. Egy bizonyos értelemben, természetesen Nikodémus is él: lélegzik, gondolkodik, érez és cselekszik. Ember, aki Isten képmására van teremtve. Jézus mégis egyértelműen azt gondolja, hogy ennek ellenére halott. Nincs szellemi élet Nikodémusban. Szellemileg nem született újjá. Neki életre van szüksége és nem még több vallásos cselkedetre és még több vallásos buzgóságra, mert azoknak bőségében van.
Emlékezzetek arra, hogy mit mondott Jézus a Lukács 9.6-ban annak az embernek, aki ki akart térni Jézus követése elől, mert el kell temetnie az apját? Jézus a következőt mondta neki: “Engedd, hogy a halottak temessék el a saját halottaikat.” Ez azt jelenti, hogy vannak fizikailag halott emberek, akiket el kell temetni és vannak szellemileg halott emberek, akik eltemethetik őket. Más szavakkal Jézus félreérthetetlenül azokra az emberekre gondolt, akik sok látható jel szerint kétségtelenül élnek, de mégis halottak. A tékozló fiú példázatában az Atya a következőt mondja: “Ez az én fiam halott volt és most ismét él” (Lukács 15.24).
 Nikodémusnak nem vallásra volt szüksége, hanem életre – szellemi életre. Az újjászületéskor egy új élet születik meg, ami korábban nem volt. Újjászületéskor egy új élet jön létre. Ez nem vallásos cselekedet vagy tudomány vagy elhatározás. Ez egy élet megszületése. Ez az egyik módja annak, ahogyan leírhatjuk, hogy mi történik újjászületéskor.

<h4>2) A természetfeletti személyes megtapasztalása, nem pedig csak annak elfogadása másokban</h4>
Ami az újjászületéskor történik az nem csupán a Jézussal történt természetfeletti dolgokról való meggyőződés, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. A 2. versben Nikodémus azt mondja: “Rabbi! Tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, és senki sem teheti ezeket a jeleket, amiket te cselekszel, csak ha Isten vele van.” Más szavakkal, Nikodémus meglátja Jézusban az igazi isteni cselekedetet. Elismeri, hogy Jézus Istentől jött és Isten munkáját végzi. Erre Jézus nem azt válaszolta neki, hogy “Az a vágyam, hogy Izraelben mindenki meglássa ezt az igazságot rólam, amit te látsz”, hanem helyette ezt mondta: “Újjá kell születned különben sohasem fogod meglátni Isten királyságát.”
Jeleket és csodákat látva és rácsodálkozva azokra és hitelt adva a csodatevőnek, hogy az Istentől van, nem ment meg senkit. Ez az egyik legnagyobb veszélye a jeleknek és a csodáknak: nincs szükséged új szívre ahhoz, hogy rácsodálkozz ezekre. A régi bukott emberi természetnek van szüksége arra, hogy rácsodálkozzon a jelekre és csodákra, és a régi bukott emberi természet kész azt mondani, hogy a csodák Istentől vannak. Az ördög maga is tudja, hogy Jézus Isten Fia és csodákat tesz (Márk 1.24). Nem! Nem az a kulcs Isten királyságához, hogy Nikodémus, olyannak látott engem, mint egy Istentől küldött csodatevőt: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát.”
Más szavakkal: nem számít semmit pusztán a természetfeletti felismerése Jézus esetében, hanem a természetfeletti megtapasztalása saját magunkban. Az újjászületés természetfeletti, és nem természetes, ezért nem lehet leírni olyan dolgokkal, ami már fellelhető ebben a világban. A 6. vers az újjászületés természetfeletti természetét hansúlyozza: “Mert, ami testtől született test az, ami pedig Szellemtől születetett szellem az.” A test olyan valami, ami természetes. Isten Szelleme természetfeletti Személy, aki véghezviszi az újjászületést. Jézus a 8. versben ismét mond valamit: “A szél fúj ahová akar, és a hangját hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki Szellemtől született.” A Szellem nem része ennek a természetes világnak. Ő a természet felett áll. Ő természetfeletti. Valójában Ő Isten. Ő a közvetlen előidézője az újjászületésnek.
Ezért Jézus azt mondja Nikodémusnak, hogy ami történik az újjászületéskor az nem pusztán annak a természetfelettinek a felismerése bennem, hanem a természetfelettinek a megtapasztalása magadban. Neked kell újjászületned. Nem valamiféle képletes természeti módon, hanem természetfeletti módon. A Szent Szellem Isten kell, hogy hozzád jöjjön és hozza el számodra az új élet valóságát.
Legközelebb az 5. verset fogjuk megnézni: “Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik újjá víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten királyságába.” Mit jelent itt a víz és a Szellem, és hogyan segít ez nekünk megérteni, hogy mi történik az újjászületéskor?

<h4>Jézus az élet</h4>
Most szeretném befejezni azzal, hogy egy fontos kapcsolatot hozzak létre a Szellem által való újjászületés és a Jézusban való hit által elnyert örök élet között. Amit eddig láttunk az az, hogy ami az újjászületéskor megtörténik az a Szent Szellemnek egy természtfeletti munkája, hogy szellemi életet hozzon létre ott, ahol nem volt. Jézus a János 6.63-ban azt mondja: “A Szellem az, Aki életet ad; a test nem használ semmit.”
A János evangéliuma azonban még világosabbá tesz valamit: Jézus az élet, amit a Szent Szellem ad. Mondhatjuk úgy is, hogy a szellemi élet, amit Ő ad, azt csak Jézussal együtt adja. A Jézussal való egyesülés ott történik meg, ahol megtapasztaljuk a természetfeletti, szellemi életet. Jézus azt mondta a János 14.6-ban: “Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csakis Én általam”. A János 6.35-ben azt mondja: “Én vagyok az élet kenyere.” A 20:31-ben János mondja, hogy “Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.”

<h4>Nincs élet Jézus nélkül</h4>
Ezért nincs szellemi élet – nincs örök élet – Jézus Krisztussal való kapcsolat és Jézusban való hit nélkül. Sokkal többet is fogunk mondani az újjászületés és a Jézusban való hit kapcsolatáról. Engedjétek meg, hogy most csak ennyit mondjak: Az újjászületéskor a Szent Szellem egyesít minket Krisztussal egy élő egységben. Krisztus az élet. Krisztus a szőlőtő, ahonnan az élet ered. Mi vagyunk a szőlővesszők (János 15.1). Ami újjászületéskor történik az egy új szellemi élet létrehozása természetfeletti teremtő munka során, ami a Jézus Krisztussal való egységben megy végbe. A Szent Szellem egy élő kapcsolatra visz el bennünket Jézus Krisztussal, aki az út, az igazság és az élet. Ez az objektív valósága annak, ami újjászületéskor történik.
Másrészt az a mód, ahogyan megtapasztaljuk ezt, az a Jézusban való hit miatt van, ami feléledt szívünkben. A szellemi élet és a Jézusban való hit együtt jön létre. Az új élet által lehetségessé válik a hit, és mivel a szellemi élet mindig felébreszti a hitet és kijelenti magát a hitban, ezért nincs élet hit nélkül Jézusban. Ezért sosem választanánk szét az újjászületést a Jézusban való hittől. Isten oldaláról nézve, az újjászületésben egyesültünk a Krisztussal. Ezt a Szent Szellem cselekedte meg. A mi oldalunkról nézve megtapasztaltuk ezt az egységet a Jézusban való hit által.

<h4>Az újjászületés sosem választható el a Jézusban való hittől</h4>
Figyeljük meg János hogyan kapcsolja egybe ezt az 1 János 5.4-ben: “Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Az Istentől való születés – a győzelem kulcsa. A hit – a győzelem kulcsa. A hit segít megtapasztalni az Istentől születést.
Figyeljük meg, hogyan mondja János ezt az 1 János 5.11-12-ben: “És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az Isten és ez az élet az ő Fiában van. Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” Ezért, amikor Jézus azt mondja “A Szellem ad életet, a test nem használ semmit” (János 6.63), és azt követően azt mondja: “Szellemtől kell születnetek”, hogy életetek legyen, mindez azt jelenti, hogy az újjászületésben a Szent Szellem természetfeletti módon ad nekünk új szellemi életet összekapcsolva bennünket Jézus Krisztussal hit által. Mert Jézus az élet.
Ezért mindig összetartozik Jézusnak ez a két mondása a János 3-ban: “Ha valaki újjá nem születik, nem láthatja meg Isten királyságát” (3. vers) és “Aki hisz a Fiúban, örök élete van” (36. vers).

Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani az én beszédemet

Pcain — Tue, 03 Sep 2019 19:47:30 GMT

Pcain: Új oldal, tartalma: „{{info|If Anyone Loves Me, He Will Keep My Word}} '''János 14:15–24''' “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyá...”

{{info|If Anyone Loves Me, He Will Keep My Word}} 

'''János 14:15–24''' “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskariótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’ Felel Jézus és monda néki: ’Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.’”

A mai prédikációm és a személyes megtapasztalásom Bukarestben, Genovában és Hamburgban azt bizonyítják, hogy Jézus Krisztus veletek van, kijelenti magát nektek, bárhol is vagytok.

====Örvendezzünk a feltámadt Krisztusnak====

<blockquote>Egy feltámadt Megmentőt szolgálok, 
Ő a világban van ma, 
Tudom, hogy Ő él, 
Bármit mondhatnak az emberek; 
Én látom az Ő könyörületes keze munkáját, 
Hallom az Ő bátorító hangját, 
És éppen most van szükségem Rá 
Ő mindig közel van hozzánk. 
Ő él, Ő él, Jézus Krisztus ma is él! 
Velem jár és beszélget velem 
Végig az élet keskeny útján. 
Ő él, Ő él,és üdvösséget ad! 
Azt kérdezed tőlem honnan tudom, hogy Ő él? 
Ő a szívemben él.</blockquote>

Azért imádkozom, hogy az üzenet befejezése után több meggyőződéssel, több örömmel és a feltámadt Krisztusban még jobb illatú közösség megtapasztalásával tudjuk elénekelni ezt a dalt, és akkor mindig ismertek lesztek Őelőtte.

====A tanítványoknak bátorításra van szüksége====

A János 14:15–24-ben leírt szavakat Jézus a világ történelmének legnagyobb eseménye — a világtörténelem legnagyobb szeretet cselekedete — előtt néhány órával mondta. Itt arról beszél, hogy Isten Fiának meg kell halni a bűnösök helyett és feltámadni, és aki hisz Őbenne és befogadja Őt, azt bűnbocsánatban részesíti és igaznak tekinti egy örömteli örök életre. Amit Jézus itt mond, az feltételezhetően ugyanaz, amit a János 10:15-ben is mond, hogy Ő letette az életét a nyájért.

És ez a nyáj — ez a tizenegy korábbi barát, apostol — nagyon össze volt zavarodva, féltek és sok bátorításra volt szükségük a miatt, mert Jézus elvesztésének néztek elébe. És ez az, amit Jézus értük, de nemcsak értük, hanem mindenkiért tett, aki hisz az Ő nevében.

Ez az üzenet pedig, hogy Ő meghalt, de ismét élni fog, nemcsak nekik, hanem nekünk is szól. Ő, az Atya és a Szent Szellem fognak hozzánk jönni és örökké velünk lesznek, és sosem hagynak el minket, nem számít, hol vagyunk, és mi történik velünk.

====Isten különleges szeretete az Övéi számára====

Hadd tegyek két bevezető felfedezést azzal kapcsolatban, amit Jézus itt mond. ''Először'': Egyértelművé teszi, hogy azok az ajándékok, amiket itt megígért nekünk, azokat nem a világnak adta. Másképpen fogalmazva, az a szeretet, amit nekünk itt ígér, az nem olyan szeretet, ami a világ számára adatott. Arról a szeretetről a János 3:16-ban beszél: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Itt azonban egy olyan szeretetről beszél, ami egy ajándék, amit Isten az Övéinek tartogat. Nézzük meg a 16–17. verseket:

:“És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, '''akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt''', mert nálatok lakik, és bennetek marad.”

A 19. versben pedig ezt mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.” A 22. versben pedig: “Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’”

A 17, 19, és 22. versekből egyértelmű, hogy egy bensőséges kapcsolat, egy támogatás és egy olyan szeretet ajándék van megígérve ezekben a versekben, amit a világ nem láthat, nem ismerhet meg és nem adatott meg a számára, hogy megtapasztalja azt. Ez az ígéret annyira személyes, bensőséges, kölcsönösségen és kapcsolaton alapuló, hogy azt a világ nem tudja befogadni.

Ez az első bevezető felfedezés.

====Az Ő szeretett népének az Ő Fia felé megnyilvánuló szeretete====

''Másodszor'': Mindazok, akik elfogadják ezeket az ajándékokat — ezeket az ígéreteket, ezt a szeretetet — őket nem egyszerűen keresztyéneknek, hívőknek hívják, ők ugyanis - négyszer megismételve - úgy vannak leírva, mint akik szeretik Jézust.

A 15. és 16. vers mondja: “Ha engem ''szerettek'', az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az ''szeret'' engem, aki pedig engem ''szeret'', azt szereti az én Atyám”. Ez Istennek nem a világ felé megnyilvánuló szeretete. Ez egy személyes, bizalmas, szoros kapcsolaton alapuló, gyöngéd, elkötelezett szeretet az Atyától, kizárólag azok felé, akik szeretik Jézust.

A 23. vers mondja: “Felel Jézus és mondja neki: Ha valaki ''szeret'' engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt”. Ismerjük a Róma 5:8-ból, hogy “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Isten nem várt ránk, hogy szeressük Őt, Ő előbb szeretett minket. Tudjuk, hogy ez az, amiben János is hitt, mert az 1 János 4:19-ben azt mondja: “Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” Nem kétség, nagyszerű igazság.

Most pedig itt van egy ''másik'' nagyszerű igazság. A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az ''szeret'' engem, aki pedig engem ''szeret'', azt szereti az én Atyám.” A 23. versben ismét azt mondja: “Ha valaki ''szeret'' engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt.” Más szavakkal: Isten szeretete megelőzi és lehetővé teszi a mi szeretetünket (Róma 5:8; 1 János 4:19), és Isten egyedülálló, személyes, bensőséges, gyöngéd, gondoskodó, odaadó szeretettel válaszol a mi szeretetünkre, amiben csak azok részesülhetnek, akik szeretik az Ő Fiát.

Itt két bevezető felfedezés kell tennünk. Ezeknek a verseknek az ígérete nem a világ számár adatott. Ők nem láthatják meg, nem ismerhetik meg és nem tapasztalhatják meg azokat. Ez a szeretet azokra vonatkozik, akik ''szeretik'' Jézust.

Most adódik egy újabb kérdés. Mit jelent az, hogy szeretni Jézust? És mi az ígéret számunkra, ha úgy cselekszünk?

====1. Mit jelent szeretni Jézust?====

Jézus négyszer mondja nekünk, hogy ez egy olyanfajta szeretet, ami az Ő “parancsolatainak” - vagy általánosabb értelemben, az Ő “beszédének” - a megtartását eredményezi.

*15. vers: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
*21. vers: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem;”
*23. vers: “Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet.”
*24. vers: “Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet.”

Az első dolog, amit észre kell venni, hogy Jézust szeretni nem azonos az Ő parancsolatainak a megtartásával, hanem megelőzi azt és lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Az Ő szavának megtartása az Ő szeretetének az ''eredménye'', ami ''nem ugyanaz'', mint szeretni Őt.

*15. vers: “Ha engem szerettek [annak az lesz az eredménye], hogy az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
*23. vers: “Ha valaki szeret engem, [annak az lesz az eredménye], hogy megtartja az én beszédemet.”

A Jézus felé irányuló szeretetünk tehát lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Jézusban nincs semmi hiányosság, Ő bűntelen volt. Ezért, nem tudjuk és nem merjük Őt szeretni olyan dicsőséges módon, ahogyan Isten szeret minket. Nem merjük szeretni Őt egy olyan szeretettel, ami legyőz mindenféle hiányosságot, rútságot vagy bűnt, hogy képesek legyünk jól viszonyulni Hozzá. Nem. Jézus valóban megérdemli a szeretetet. Ő nagyon megérdemli, hogy szeressük Őt. Teljes egészében méltó a szeretetre. Őt nem annak ''ellenére'' kell szeretni, ami Ő, hanem mind''azért'', ami Ő.

Őt szeretni azt jelenti, hogy az nem egy szükségre, egy gyengeségre vagy egy hiányosságra adott válasz, hanem egy válasz a gyönyörködésre, a nagyszerűségre és a dicsőségre. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Jézus felé irányuló szeretetünk kellemes. Vágyunk rá, mert végtelenül kívánatos. Csodáljuk Őt, mert végtelenül csodálatra méltó. Nagyra becsüljük Őt, mert végtelenül értékes. Örvendezünk benne, mert Ő végtelenül örvendetes. Elégedettek vagyunk mindazzal, ami Ő, mert Ő végtelen megelégedettséggel tölt el bennünket. Mindez egy felébredt, újjászületett emberi lélek reagálása mindarra, ami igaz, jó és csodálatos a testté lett Jézusban.

Röviden fogalmazva: Jézust szeretni nem nagyszerű dolgok megcselekvését jelenti, hanem egy gyönyörködést a tökéletes Megmentőben. Jézus nagyszerű dolgok megcselekvéséről beszél — megtartva az Ő beszédét — azonban az a tökéletes Megmentőben való gyönyörködésnek az eredménye. “Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani a beszédemet.”

====Szeretet: Akarás, vágy, gyönyörködés, előnyben részesítés====

Két megerősítés arra, hogy jó úton járunk. A ''szeretet'' szó a János evangéliumban hasonló tartalmat takar. Például a János 3:19 azt mondja: “Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” Ez az, amit akarnak. Erre vágynak. Ezt élvezik. Ezt szeretik jobban. Nem engedelmességből szeretik a sötétséget, hanem vágyakozásból.

Ugyanerről a szeretetről van szó a János 12:43-ban: “Inkább szerették az emberek dicsőségét, mint Istennek dicsőségét.” Ők akarták azt. Ezt jelenti a szeretet. Ők vágyódtak rá. Ők vágytak az emberek dicséretére. Ez az, amit “szerettek”.

Vagy nézzük meg a János 3:35-ben az Atya szeretetét a Fiú felé: “Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.” Emlékezzünk az Atya szavára Jézus bemerítkezésekor és az átváltozáskor: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:17). “Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Lukács 3:22).

Ez az egyedüli mód arra, hogy szeresse a Fiút: hogy meg legyen elégedve vele. Megelégedettséget érezzen benne. Becsülje, bámulja, gyönyörködjön benne, értékelje Őt, részese legyen a félelmének, örömteli áhítattal legyen felé.

Ez egy megerősítés. A “''szeretet''” szót ilyen értelemben kell használni. Amit még meg kell kérdeznünk ezek után, hogy milyen parancsolatokra gondol Jézus, amikor a János 14.15-ben ezt mondja: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

====A “Parancsolatok” Jézus gondolkodásában====

Amikor valami különleges erkölcsi-magaviseleti parancsolatok után kutatva végigolvassuk a János evangéliumát, mi az, amit találunk? Két világos parancsolatot találhatunk, amit hívhatunk erkölcsi-magaviseleti parancsolatoknak: az új parancsolat, hogy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket (János 13:34–35), és a parancsolat Péter felé: “Őrizd az én juhaimat” (János 21:16).

Jézus nem azt mondta: “Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani az én erkölcsi magaviseletre vonatkozó parancsolataimat.” Ő azt mondta: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.” (15. vers). Ha azonban ismét végigolvassuk az evangéliumot, sok ehhez hasonló parancsolatot fogunk találni: “Fogadjatok be engem” (1:12). “Kövess engem” (1:43). Kelj fel – a nyomorék ember felé. (5:8). Támadj fel a halálból – Lázár felé! (11:43). “Higgyetek a világosságban” (12:36). “Higgyetek Istenben” (14:1). “Higgyetek énbennem” (14:11). “Maradjatok énbennem” (15:4). “Kérjetek, amit csak akartok.” (15:7). “Maradjatok az én szeretetemben” (15:9). “Fogadjátok be a Szent Szellemet” (20:22). Ezek azok a parancsolatok, amivel tele van a János evangélium.

Milyen megerősítést kaptunk tehát arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmeznünk a Jézus felé megnyilvánuló szeretetet a János 14:15-ben: “Ha engem szerettek a parancsolataimat meg fogjátok tartani”. Ha a János evangéliumban felfedezett parancsolatok: befogadni, hinni, kérni, megmaradni, elsöprő erejűek, akkor az tökéletesen érzékelteti, hogy Jézus mit szeretne mondani: “Ha szeretsz engem — vágysz rám, örömödet leled bennem és kincs vagyok a számodra — akkor befogadsz engem, hiszel bennem és megmaradsz bennem.”

Más szavakkal: ha újjászülettél, akkor mindennél többre értékeled azt a Jézust, Aki azt parancsolja neked, hogy “Fogadj be engem”, “Ragadj meg engem,” “Legyek kincs a számodra” és mi így fogunk viszonyulni Őhozzá. Ha újjászülettél, akkor a legkiválóbbnak, a legcsodálatosabbnak, a legnagyobb értéknek fogod tartani Őt, Ő pedig azt parancsolja neked: “Bízz bennem,” “Higgy nekem,” és te meg fogod azt tenni. Ha újjászülettél, akkor vágysz rá, hogy vele legyél, és Ő azt parancsolja neked: “Maradj énbennem”, te pedig engedelmeskedsz Neki.

Ezért az első kérdésre, hogy mit jelent a János 14:15, 21, és 23-ban Jézust szeretni, a válasz az, hogy mindennél többre értékelni Őt, vágyni rá, sóvárogni rá, örülni neki, megelégedve lenni mindazzal, ami Ő Maga.

====2. Mi az ígéret számunkra, ha szeretjük őt?====

Az utolsó kérdés most az, hogy mit ígér Jézus az ilyen embereknek, néhány órával az előtt, hogy a halálba ment értük?

Az ígéret összefoglalva ez: ''az Atya, a Szent Szellem és Én örökké veletek leszünk. Sosem fogunk elhagyni titeket, nem számít, hogy hol vagytok.'' Meg kell azonban mondani, hogy Jézus meglepetések hosszú sorát szolgáltatja számunkra. Járjatok vele és megismeritek azokat.

A 16. vers a következőről beszél: “És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.” Amikor “''más'' Vigasztalónak” hívja, az azt jelenti, hogy ez a Vigasztaló nem az Atya és nem Ő maga, mert Ő az első számú segítő. Ez a ''más'' Vigasztaló a Szent Szellem (26. vers). Amikor Jézus visszatér a Mennybe, az Atya el fogja küldeni a Szent Szellemet, egy ''másik'' Vigasztalót. Megígérte.

A 17. vers mondja: “Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” A Vigasztaló, a Pártfogó, a Szent Szellem - az igazság Szelleme. Ő az, aki segíteni fog nektek, hogy megnyissa az elméteket és a szíveteket a Jézusról való dicsőséges igazságra. Ő új módon van veletek az Én jelenlétemben, és egy új módon lesz benned, amikor a feltámadásom után kiárasztom Őt.

A 18. vers mondja: “Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” Nem csak a Szent Szellem jön el, hanem Jézus is el fog jönni és meg fogja adni nekünk azt, amire az árváknak szüksége van: szükségük van védelemre, gondoskodásra és vezetésre. Jézus lesz mindez és még több is ennél, most, ebben az életben. Ő nem fog minket segítség nélkül magunkra hagyni.

A 19. vers mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” Három napon belül fel fogok támadni a halálból. De nem fogom még egyszer elkezdeni a szolgálatomat ismét a földön , ahogyan korábban - három éven át - szolgáltam a világ felé. Meg fogok jelenni nektek. Meg fogtok látni engem a test feltámadása által, hogy bizonyosságot kapjatok a szívetekbe. Meg fogjátok látni, hogy élek és ti is élni fogtok.

A 20. vers mondja: “Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.” Bizonyosságotok lesz abban - és Én fogom azt a bizonyosságot adni nektek - , hogy Én és az Atya egy vagyunk, és hogy te és Én örökre egymáshoz tartozunk: én tebenned és te énbennem. Ha a halálom nem tudja ezt elvégezni, akkor semmi sem fogja tudni elvégezni ezt.

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magam annak.” Az Atyám és én egy különleges, közvetlen, családi szeretettel vagyunk felétek, és egy ilyenfajta szeretet kapcsolatban fogom kijelenteni magam nektek. Meg fogok mutatni nektek dolgokat magamról, amiket a világ nem láthat és nem tudhat. Ezeket azok tapasztalhatják meg, akik szeretnek engem, értékes vagyok a számukra, befogadtak engem és megtartják az én parancsolataimat.

A 23. versben arra a kérdésre, hogy ez a kijelentés miért nem a világ számára adatott, Jézus egyszerűen azt válaszolja: ez azok számára adatott meg, akik szeretnek engem: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

====Menny a földön====

Ezzel fejezném be. A “lakóhely” szó a János evangélium 2. versében is előfordul: “Az én Atyám házában ''sok lakóhely'' (lakás) van [ugyanaz a szó, mint a “lakozunk” szó a 23. versben]. Ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” Ami a következőt jelenti: ''Ha szerettek engem és megtartjátok a beszédemet, az Atyám és én eljövünk hozzátok és — minden szenvedésetek és próbátok ellenére — létrehozzuk bennetek a mennyet a földön. Lakóhelyet készítettünk számotokra a mennyben. Mi vagyunk az a lakóhely. Ha ismeritek és megtartjátok a beszédemet, eljövünk hozzátok és már most lakóhely leszünk számotokra.''

====Szeretni Őt, befogadni Őt, megmaradni Őbenne====

Mindezek miatt szeresd Őt. Tartsd meg az Ő kedves parancsolatait: fogadd be Őt, maradj meg Őbenne. Légy csordultig az Ő teljességével a mások felé való szeretetben. Eljön hozzád és a Szent Szellem és az Atya is eljönnek hozzád, és megvédenek téged, biztonságot adnak neked és vezetnek téged: tehát nem vagy árva. Egy nagyon személyes módon vígasztalnak, szeretnek téged, amit a világ nem ismerhet meg. Kijelentik Jézust neked, és lakóhelyet készítenek számodra.

Ámen

Ne hagyd kárba veszni a rákot!

Pcain — Tue, 01 Aug 2017 19:40:19 GMT

Pcain: Levédte a(z) Ne hagyd kárba veszni a rákot! lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

{{info|Don't Waste Your Cancer}}

Mindezeket eredetileg a prosztatarák-műtétem előestéjén írtam. Hittem akkor, és hiszek most is Isten gyógyító erejében - csodák vagy orvosok által. Hiszem azt is, hogy mindkét típusú gyógyulásért jó és helyes dolog imádkozni. A rák nem vész kárba, ha Isten meggyógyítja azt. Az övé lesz érte a dicsőség, és végeredményben a rák ezért létezik. Tehát ha nem imádkozunk gyógyulásért, a rák kárba veszhet.

De Isten nem tervez gyógyulást mindenki életében. És olyan sok más módja is van a rák elvesztegetésének. Ahogy magamért imádkoztam, és imádkozom továbbra is, ugyanúgy imádkozom érted is, hogy ne legyen hiábavaló ez a szenvedés.

Most, öt évvel a műtétem után, a jelek arra utalnak, hogy "elkapták." De megtanultam, hogy az egyik nap azt gondolhatjuk, jól vagyunk, másnap pedig kiderül, hogy nem. Így hát, ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, azt felelem: jól érzem magam, és az orvosok elégedettek. Ami valójában azt jelenti: nem tudom, hogy vagyok - azt csak Isten tudja.

Az, hogy Isten tudja, gondoskodik róla és kézben tartja, elég. Az ige, ami eszembe jutott a biopsziára várva az 1 Thesszalonika 5, 9-10 volt: "Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk." Ez elég. Nem haragra vagyok rendelve, hanem hogy Krisztussal éljek.

Isten segítsen nekünk, hogy amíg meglátjuk őt, ne vesztegessük el se az egészségünket, se a betegségünket.

==== 1. A rák kárba vész, ha saját sóhajtozásainkból nem halljuk ki egy bukott világ reményteljes szülési fájdalmait. ====

Minden szenvedés gyökere Ádám és Éva bűne. Isten a teremtést hiábavalóságnak vetette alá az ő engedetlenségük miatt (Róma 8,20). Tehát egy bizonyos értelemben minden szenvedés ítélet. De mivel Krisztus elszenvedte a büntetésünket, a szenvedés nekünk, hívőknek már valami más. Számunkra a betegség sóhajtozásai az új teremtés szülési fájdalmaivá váltak. "Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására." (Róma 8,22-23)

Amikor Isten hiábavalóságnak vetette alá a teremtést, azzal a reménységgel tette, "hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára." (Róma 8,21) Tehát a rák fájdalma kettős jelentéssel bír. Jelenti azt, hogy a bűn szörnyű dolog, és azt, hogy közeledik a dicsőséges szabadság.

A szülési fájdalmak azt jelzik, hogy úton van valami csodálatos dolog. Ezt jelenti a rák. "Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2 Korinthus 4,17). Ne értsd félre a saját fájdalmaid. Ne vesztegesd el a rák bizonyságtételét!

==== 2. A rák kárba vész, ha nem hisszük, hogy azt Isten tervezte el számunkra ====

Nem elegendő csak azt mondanunk, hogy Isten használja a rákot az életünkben, de nem ő tervezte azt el. Amit Isten megenged, azt okkal engedi meg. Ez az ok pedig az ő terve. Ha Isten előre látja, hogy a molekuláris fejlődés rák kialakulásához vezet, dönthet úgy, hogy megállítja, és úgy, hogy nem. Ha nem teszi, azzal célja van. Mivel Isten végtelenül bölcs, ezt a célt nevezhetjük tervnek is.

A Sátán valóságosan létezik, és sok örömet és fájdalmat okoz. De nem az övé a legnagyobb hatalom. Így amikor fekélyekkel sújtja Jóbot (Jób 2,7), Jób azokat végső soron Istennek tulajdonítja (Jób 2,10), és az Istentől ihletett szerző is egyetért vele: "Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr" (Jób 42,11). Ha nem hisszük, hogy Isten eltervezte számunkra a rákot, akkor elvesztegetjük.

==== 3. A rák kárba vész, ha ajándék helyett átoknak hisszük. ====

Egyszer egy apa, aki nem sokkal azelőtt vesztette el a gyermekét, azt kérdezte tőlem, lehet-e átkozott egy keresztyén család? Úgy felszaporodtak a dolgok. A válaszom az volt: nem, de valóban érezheti úgy az ember. A Sátán egyeseket azzal próbál elpusztítani, hogy jó egészséget és nagy vagyont ad nekik, ami megfojthatja hitünket (Máté 13,22). Másokat azzal próbál elpusztítani, hogy növeli a szenvedéseiket (Lukács 13,16).

Azért mondom mégis azt, hogy Isten népe nem lehet elátkozott, mert Isten maga mondta nekik, "nem fog a varázslás Jákóbon, sem az igézet Izráelen" (4Mózes 22,23). És ami még fontosabb, azok, akik Krisztusban bíznak, egyek vele, és ellenük már nem szól semmilyen kárhoztató ítélet (Róma 8,1). Nincs átok. "Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk." (Galata 3,13). Krisztus elhordozta az ítéletünk átkát és a betegségeink átkát.

Tehát a betegségek, amiket mégis szenvedünk, nem átkok. A pokol felé vezető, büntetésekkel teli útból átalakultak a menny felé vezető megtisztító ösvénnyé. Nem vagyunk elátkozottak. Akármennyire nehéz is ezt átéreznünk, hisszük hogy Isten nem tart vissza tőlünk semmi jót. Jót cselekszik velünk.

> "Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik feddhetetlenül élnek." (Zsoltárok 84,12)

==== 4. A rák kárba vész, ha Isten helyett az esélyeinktől várjuk a biztonságot. ====

Isten terve a rákunkkal nem az, hogy megtanítsa az esélyek racionális, emberi latolgatását. Az esélyek a világot nyugtatják meg – nem a keresztyéneket. Vannak, akik a harci kocsikat számolgatják (túlélési esélyek), mások a lovakat (a kezelés mellékhatásai), de mi Istenünknek, az Úrnak nevében bízunk (Zsoltárok 20,7). Isten terve világos a 2 Korinthus 1,9-ből: "Már felkészültünk rá, hogy meg kell halnunk. De ez is csak azért történt, hogy többé ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki még a halottakat is feltámasztja." (Egyszerű ford.) Isten célja a rákkal (ezernyi más jó dolog mellett) az, hogy kilökje a dúcokat a szívünk alól, hogy teljesen rá támaszkodhassunk.

==== 5. A rák kárba vész, ha nem vagyunk hajlandóak a halálra gondolni. ====

Mindannyian meghalunk, ha Jézus még vár a visszajövetelével. Nem gondolni arra, milyen lesz elhagyni ezt az életet, és találkozni Istennel: bolondság. A Prédikátor 7,2 azt írja, "Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!" Hogyan szívlelhetnénk meg, ha nem is gondolunk rá? A Zsoltárok 90,12 azt mondja, "Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!" A napjaink számlálása azt jelenti, hogy végiggondoljuk, milyen kevés van belőlük, és hogy egyszer véget érnek. Hogyan juthatnánk bölcs szívhez, ha erre gondolni sem vagyunk hajlandóak? Micsoda pazarlás, ha nem gondolunk a halálra!

==== 6. A rák kárba vész, ha azt gondoljuk, hogy "legyőzni a rákot" azt jelenti, hogy életben maradunk, nem pedig azt, hogy Krisztus még értékesebbé válik számunkra. ====

Isten és a Sátán tervei a rákkal nem ugyanazok. A Sátán terve az, hogy kiirtsa belőlünk a szeretetet Krisztus felé. Isten terve az, hogy elmélyítse bennünk a szeretetet Krisztus felé. A rák nem akkor győz, ha meghalunk. Akkor győz, ha nem kapaszkodtunk általa még jobban Krisztusba. Isten terve az, hogy elválasszon minket a világ emlőitől, és helyette a Krisztusban való megelégedettség lakomájával vendégeljen meg. Segíteni akar, hogy kimondhassuk és átélhessük, "kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért" (Filippi 3,8), és hogy tudjuk, "az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Filippi 1,21).

==== 7. A rák kárba vész, ha túl sok időt töltünk azzal, hogy a rákról olvasunk, ahelyett, hogy Istenről olvasnánk. ====

Nem helytelen dolog megismerni a rákot. A tudatlanság nem erény. De a csábítás, hogy Isten helyett a rákot akarjuk egyre jobban megismerni, a hitetlenség tünete. A rák célja az, hogy ráébresszen minket Isten realitására. Az a célja, hogy érzéssel és erővel töltse meg a parancsolatot: "Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat!" (Hóseás 6,3). Az a célja, hogy ráébresszen a Dániel 11,32 igazságára: "azok, akik ragaszkodnak Istenükhöz, bátor tetteket visznek véghez." Az a célja, hogy rendíthetetlen, elpusztíthatatlan tölgyfákká tegyen minket: "Az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz." Micsoda elvesztegetése a ráknak, ha éjjel-nappal arról olvasunk, és nem Istenről!

==== 8. A rákunk kárba vész, ha ahelyett, hogy eltöltené a kapcsolatainkat mély szeretettel, magányba taszít minket. ====

Amikor Epafroditusz elvitte a filippi gyülekezet ajándékait Pálnak, megbetegedett, és majdnem meghalt. Pál azt írta a filippibelieknek: "vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy megbetegedett." (Filippi 2,26) Milyen elképesztő reakció! Nem azért nyugtalankodott, mert beteg volt, hanem mert meghallották, hogy beteg. Ezt a szívet akarja megteremteni Isten a rákkal: egy mélyen szeretetteljes, gondoskodó szívet mások felé. Ne vesztegesd el a rákot azzal, hogy magadba zárkózol.

==== 9. A rák kárba vész, ha úgy szomorkodunk, mint akiknek nincs reménységük. ====

Pál a reménység nélküli szomorkodás kifejezést azokkal kapcsolatban használta, akiknek elhunytak a szeretteik: "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1 Thesszalonika 4,13). A halál szomorúsággal jár. Még ha hívő halálozik is el, akkor is veszteséget szenved: elveszti a testét, az itt élő szeretteit, és a földi szolgálatát. De ez a szomorúság másmilyen - ezt átszövi a reménység. "Inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz." (2Korinthus 5,8) Ne hagyd kárba veszni a rákot azzal, hogy úgy szomorkodsz, mint azok, akiknek nincs meg ez a reménységük.

==== 10. A rák kárba vész, ha a bűnt ugyanúgy kezeljük, mint azelőtt. ====

Vajon a megrögzött bűneink ugyanolyan vonzóak számunkra most, mint a rák előtt? Ha igen, elvesztegetjük a rákunkat. Istennek az a terve a rákkal, hogy elvegye az étvágyunkat a bűnre. Büszkeség, kapzsiság, kívánság, gyűlölet, meg nem bocsátás, türelmetlenség, lustaság, halogatás - mindegyik olyan ellenség, amelyet a ráknak meg kell támadnia. Ne csak a rák elleni harcban gondolkozz, gondolkozz a rákkal együtt folytatott harcban is! Ezek mind veszélyesebb ellenségek a ráknál. Ne vesztegesd el a rák erejét, ami szétzúzhatja őket. Hagyd, hogy az örökkévalóság perspektívája megmutassa, mennyire hiábavalóak valójában ezek a bűnök. "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?" (Lukács 9,25)

==== 11. A rák kárba vész, ha nem használjuk eszközként arra, hogy bizonyságot tegyünk Krisztus igazságáról és dicsőségéről. ====

A keresztyének bárhol is vannak, az sohasem véletlen. Mindig megvan az oka, hogy oda kerültünk, ahová kerültünk. Gondold végig, amit Jézus mondott a fájdalmas, váratlan körülményekről: "kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket; átadnak benneteket a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé vezetnek titeket az én nevemért. De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre." (Lukács 21,12-13) Így van ez a rákkal is. Ez alkalom lesz a tanúságtételre. Krisztus végtelenül értékes. Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy megmutasd, mennyivel többet ér az életnél. Ne vesztegesd el!

Emlékezz, nem vagy egyedül. Meg fogod kapni a segítséget, amire szükséged van. "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Filippi 4,19)

Örömkeresés

Pcain — Wed, 19 Jan 2011 18:15:25 GMT

Pcain: Levédte a(z) Örömkeresés lapot ([edit=sysop] (határozatlan) [move=sysop] (határozatlan))

{{info|Quest for Joy}} 

'''Hallottad-e már? Isten parancsolja, hogy boldogok legyünk.'''

''"Gyönyörködj az ÚRban, és megadja szíved kéréseit!"'' (Zsoltár 37:4)

'''1) Isten az Ő dicsőségére teremtett minket'''

''"Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről, mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem, formáltam és alkottam."'' (Ésaiás 43:6-7)

Isten azzal a céllal alkotott meg bennünket, hogy felnagyítsuk hatalmasságát, amint a teleszkóp felnagyítja a csillagokat. Arra teremtett bennünket, hogy bemutassuk jóságát, igazságát, szépségét, bölcsességét és igazságosságát. Azzal mutatjuk be legjobban Isten dicsőségét, hogy mélységesen gyönyörködünk az Ő teljességében. Ez azt jelenti, hogy Istené a dicsőítés mienk pedig az élvezetet. Isten úgy alkotott meg minket, hogy legjobban akkor dicsőül meg bennünk, amikor mi legjobban meg-elégedünk Őbenne.

'''2) Minden ember Isten dicsőségére kell éljen'''

''"Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!" ''(1 Korinthus 10:31)

Ha tehát Isten a maga dicsőségére teremtett, egyértelmű, hogy az Ő dicsőségére kell éljünk. Ez a feladatunk az Ő tervéből ered. Ezért elsőrendű kötelességünk bemutatni Isten értékét azáltal, hogy elégedettek vagyunk mindazzal amit Ő jelent számunkra. Ez a lényege annak, hogy szeretjük Istent (Máté 22:37), bízunk benne (1 János 5:3-4) és hálásak vagyunk neki (Zsoltár 100:2-4). Ez a gyökere minden valódi engedelmességnek, főleg a mások iránti szeretetnek (Kolossé 1:4-5).

'''3) Mindnyájan kudarcot vallottunk mivel nem dicsőítettük Istent kellőképpen'''

''"Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének" ''(Róma 3:23)

Mit jelent “híjával [lenni] az Isten dicsőségének?” Azt, hogy egyikünk sem bízott Istenben és nem becsülte nagyra Őt. Nem voltunk kellőképpen megelégedve az Ő nagyságával és nem jártunk az Ő útján. Más dolgokban kerestük megelégedésünket, azokat Istennél többre becsültük, ami lényegében bálványimádás (Róma 1: 21-23). Mióta a bűn a világba jött, mi mindannyian mélységesen ellenálltunk annak, hogy Isten legyen a mindent-kielégítő kincsünk (Efézus 2:3). Ez egy szörnyű sértés Isten nagysága ellen (Jeremiás 2:12-13).

'''4) Mindnyájan ki vagyunk téve Isten jogos ítéletének'''

''“A bűn zsoldja a halál...” ''(Róma 6:23).

Mindannyian lekicsinyeltük Isten dicsőségét. Hogyan? Más dolgok többre becsülése, hálátlanságunk, bizalmatlanságunk és engedetlenségünk által. Ezért Isten jogosan zár ki bennünket örökre az Ő dicsőségének élvezetéből. ''Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától ''(2 Thesszalónika 1:9).

A “pokol” szó tizenkétszer fordul elő az Új Testamentumban – tizenegy alkalommal Jézus maga említi. Ez nem komor és haragvó prédikátorok koholmánya. Komoly figyelmeztetés ez az Isten Fia részéről, aki meghalt, hogy megszabadítsa a bűnösöket a pokol átkától. Nagy kockázat ha figyelmen kívül hagyjuk!

Ha az emberi állapot vizsgálatában a Biblia itt megállna, mi mindannyian egy reménytelen jövőre lennénk kárhoztatva. Azonban nem áll meg itt...

'''5) Isten elküldte egyszülött fiát Jézust, hogy örök életet és örömet biztosítson'''

''"Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok."'' (1 Timóteus 1:15)

A jó hír az, hogy Krisztus olyan bűnösökért halt meg mint amilyenek mi vagyunk. Testben támadt fel, hogy érvényessé tegye halála megmentő hatalmát és megnyissa az örök élet és öröm kapuit (1 Korintus 15:20). Ez azt jelenti, hogy Isten képes felmenteni a bűnösöket miközben mégis igazságos marad (Róma 3:25-26). ''"Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket" ''(1 Péter 3:18). Istenhez hazatérve minden mélységes és tartós megelégedettségünket megtaláljuk.

'''6) A Krisztus halála által megvásárolt előnyöket azok élvezik, akik megtérnek és bíznak Őbenne'''

''"Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek"'' (Cselekedetek 3:19). ''"Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz"'' (Cselekedetek 16:31)

“Megtérni” azt jelenti, hogy elfordulunk a bűn minden hamis ígéretétől. A “hit” azt jelenti, hogy meg vagyunk elégedve mindazzal amit Isten az Ő ígérete szerint jelent számunkra Jézusban.''"Aki énbennem hisz'',Jézus mondja,''nem szomjazik meg soha ''(János 6:35). Mi nem szerezhetjük meg az üdvösségünket. Képtelenek vagyunk kiérdemelni (Róma 4:4-5). Kegyelemből van hit által (Efézus 2:6-9). Ingyen ajándék (Róma 3:24). A miénk lesz ha mindennél többre értékeljük (Máté 13:44). Amikor ezt tesszük, akkor teljesül be Isten szándéka a teremtésben: Ő megdicsőül bennünk és mi megelégedünk Őbenne – örökre.

'''Érthető ez számodra?'''

Vágyol-e egy olyan boldogságra amely abból ered, hogy teljesen elégedett vagy mindazzal amit Isten jelent számodra Jézusban? Ha igen, akkor Isten már munkálkodik az életedben.

'''Hogyan tovább?'''

Fordulj el a bűn hamis ígéreteitől. Fordulj Jézushoz, hogy megszabadítson a rossz lelkiismerettől, az ítélettől és megkötözöttséged alól. ''"Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."'' (Róma 10:13). Kezdd el befektetni reménységedet mindabba amit Isten jelent számodra Jézusban. Hidd el, hogy Isten ígéreteiben felsőbbrendű megelégedettséget találsz és ezáltal törd meg a bűn ígéreteinek erejét. Kezdd el olvasni a Bibliát, hogy megtaláld az Ő drága és nagyszerű ígéreteit amelyek szabaddá tesznek (2 Péter 1:3-4). Keress egy Bibliához hű gyülekezetet, csatlakozz hozzá és növekedj olyan emberekkel együtt akik Krisztust mindennél többre értékelik (Filippi 3:7).

Az a legjobb hír a világon, hogy nem kell ellentmondás legyen a mi boldogságunk és Isten szentsége között. A mi teljes megelégedettségünk mindazzal amit Isten jelent számunkra Jézusban, felmagasztalja Őt mint drága kincsünket.

''"Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon".'' (Zsoltárok 16:11).

'''Bibliai idézetek'''

Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből". (Máté 22:37)

Mert az az Isten iránti szeretet, hogy parancsolatait megtartjuk, az ő parancsolatai pedig nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1 János 5:3-4)

Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! (Zsoltár 100:2-4)

...mivel hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely valamennyi szent iránt él bennetek. Hálát adunk azért a reménységért is, amely készen van számotokra a mennyekben, amelyről már előbb hallottatok az igazság beszédéből, az evangéliumból... (Kolossé 1:4-5)

Hiszen megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és értetlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. (Róma 1:21-23)

Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon! - így szól az ÚR. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet. (Jeremiás 2:12-13)

Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. (1 Korinthus 15:20)

Mert az Isten őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy e mostani időben mutassa meg igazságát: mert ahogyan ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz. (Róma 3:25-26)

Aki fáradozik, annak a bért nem kegyelemből számítják, hanem azért, mert tartoznak vele. Aki pedig nem fáradozik, hanem hisz abban, aki megigazítja az istentelent, annak a hite számít igazságnak. (Róma 4:4-5)

Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. (Efézus 2:8-9)

Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelméből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. (Róma 3:24)

"Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." (Máté 13:44)

Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. (2 Péter 1:3-4)

Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. (Filippi 3:7)

'''A "pokol / gyehenna" szó az Újszövetségben'''

Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére. (Máté 5:22 Jézus mondja)

Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5:29 Jézus mondja)

Ha pedig jobb kezed visz bűnre, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked, ha egy vész el tagjaid közül, mintha egész tested vettetik a gyehennára. (Máté 5:30 Jézus mondja)

Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. (Máté 10:28 Jézus mondja)

Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére. (Máté 18:9 Jézus mondja)

Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen pogányt zsidó hitre térítsetek, és ha ez megtörtént, a gyehenna fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. (Máté 23:15 Jézus mondja)

Kígyók, viperák fajzata! Hogyan menekülhetnétek meg a gyehennával sújtó ítélettől? (Máté 23:33 Jézus mondja)

Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre. (Márk 9:43 Jézus mondja)

És ha az egyik lábad botránkoztat meg téged, vágd le; mert jobb, ha sántán mégy be az életre, mintha két lábbal vetnek a gyehennára. (Márk 9:45 Jézus mondja)

És ha az egyik szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, mert jobb, ha fél szemmel mégy be az Isten országába, mint ha két szemmel vetnek a gyehennára. (Márk 9:47 Jézus mondja)

Megmondom nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek azonfelül, hogy megöl, arra is van hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony, mondom néktek: Tőle féljetek. (Lukács 12:5 Jézus mondja)

Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. (Lukács 16:23 Jézus mondja)

A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. (Jakab 3:6 Jakab mondja)

Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. (2 Péter 2:4 Péter mondja)

''Az íge idézeteket a Magyar Bibliatársulat Újfordítású Bibliájából vettük.''

Miért memorizáljunk igéket?

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:34:19 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Why Memorize Scripture?}}Először is néhány bizonyság: harmadkézből tudom, hogy Dr. Howard Hendricks a Dallasi Bibliaiskola tanára egyszer az a kijelentést tette, hogy ha rajta múlna, akkor a Dallasi Teológiai Iskola valamennyi hallgatójának ezer igeverset szó szerint meg kellene tanulnia, mire elvégzi az iskolát.

Dallas Willard, a Dél-Kaliforniai Egyetem filozófia professzora a következőt írta: „A Biblia memorizálása alapvető fontosságú a szellemi formálódáshoz. Ha választanom kellene a szellemi élet területei közül, az igevers tanulást választanám, mert az alapvető módja annak, hogy azzal tápláljuk a gondolatainkat, amire igazán szükségünk van. Ennek a törvénykönyvnek nem lenne szabad eltávoznia az ajkadról. Ott van csak igazán szükséged rá! Hogyan kerül az ige a szádba? A memorizálás által. (Szellemi formálódás Krisztusban a teljes életért és a teljes emberért, megjelent: ''Vocatio'', Vol. 12, no. 2, Tavasz, 2001, 7. o.).

Chuck Swindoll írta: „Nem ismerek a keresztény életben még egy olyan gyakorlatot, amely gyümölcsözőbb lenne, mint az igevers tanulás… nincs még egy olyan gyakorlat, amely nagyobb szellemi haszonnal járna! Az imaéleted meg fog erősödni. A bizonyságtételed erőteljesebb és hatékonyabb lesz. A hozzáállásod és szemléletmódod változni kezd általa. A gondolkodásod körültekintőbb és engedelmesebb lesz. Nő a bizalmad és a magabiztosságod. A hited megszilárdul.” (''Erőssé válni az életszakaszok változásával'' [Grand Rapids: Zondervan, 1994, 61. o.].

Az egyik ok, amely Luther Mártont ahhoz a nagyszerű felismeréshez vezette, hogy a megigazulás csak hit által lehetséges, az volt, hogy még az Augustinian kolostorban Johann Staupitz az Ige szeretetére nevelte. Abban az időben, amikor emberek úgy válhattak a teológia doktorává, hogy egyáltalán nem olvasták a Bibliát, Luther „falta” az igét. Elmondása szerint egyik professzortársának, Andreas Karlstadtnak nem is volt Bibliája, amikor a teológiai diplomáját megszerezte, de még jóval azután sem. (Bucher, Richard: Luther Márton szeretete a Biblia iránt). Luther olyan nagy részt memorizált a Bibliából, hogy amikor az Úr felnyitotta a szemét a megigazulás igazságára a Róma 1:17 alapján, ezt mondta: „Emlékezetből azonnal végigfutottam az igén”, hogy alátámassza felismerését.

Az imént tehát néhány példát láthattunk arra, hogy sokan miért tartják az igék memorizálását elengedhetetlennek a keresztény életben.

'''1. Hasonlóvá válni Krisztushoz''' Pál írja: „Mi pedig, miközben… szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2 Korinthus 3: 18). Ha Krisztushoz hasonlóvá válunk, akkor szüntelenül látnunk kell Őt. Ez történik az ige által. „Az ÚR még többször is ''megjelent'' Silóban azután, hogy kijelentette magát Sámuelnek Silóban az ÚR ''igéje által''.” (1 Sámuel 3:21). A Biblia memorizálásának hatására rendületlenebbül tudunk Jézusra tekinteni és tisztábban látjuk Őt.

'''2. Naponként győzedelmeskedni a bűn felett''' „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsoltárok 119: 9, 11). Pál mondta, hogy a Lélek által meg kell ölnünk a test cselekedeteit (Róma 8:13). A fegyverzetünk egyik darabja pedig a „Lélek kardja”, amely az Isten igéje (Efezus 6:17). Ha emlékezetünkbe idézzük a Szentírást, amikor a bűn a testet bűnös cselekedetekre csábítja, akkor megelevenedik előttünk, hogy mennyivel értékesebb és szebb az, ami Krisztus által a miénk, mint amit a bűn kínál, és így az ige megsemmisíti a kísértést.

'''3. Naponként győzedelmeskedni a Sátán felett''' Amikor a Sátán megkísértette a pusztában Jézust, Ő emlékezetből idézte az igét és így győzte le a Sátánt. (Máté 4:1-11)

'''4. Vigasztalás és tanács azoknak, akiket szeretsz''' Amikor valakinek szüksége van a vigasztalásodra és a tanácsaidra, nem biztos, hogy éppen kéznél van a Bibliád. Ilyenkor jó, ha fejből idézed az igéket, emellett a szívedből szóló igének rendkívüli ereje van. Ahogyan a Példabeszédek 25:11 írja: „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige.” ''Amikor az Isten szeretetével teli szív Isten igéjével teli gondolatokat ébreszt, akkor áldás árad a szájból.''

'''5. Megosztani az örömhírt a nem hívőkkel''' Akkor is adódhat alkalmunk az örömhír megosztására, amikor nincs nálunk a Bibliánk. A helyzethez illő igeverseknek átütő ereje van. Ha pedig ezeket úgy tudjuk magunktól idézni, mintha csak a Bibliából olvasnánk, az már önmagában tanúsítja, milyen értékesek ezek az igék számunkra. Mindnyájunknak össze kellene tudnunk foglalni az evangéliumot négy fő pontban: 1) Isten szentsége/törvénye/dicsősége, 2) az ember bűne/lázadása/engedetlensége, 3) Krisztus halála a bűnösökért, 4) az örök élet ingyen való ajándéka hit által. Tanulj meg egy-két verset minden ponthoz kapcsolódóan, hogy alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt számot tudj adni róluk.

'''6. Közösség Istennel a Benne és az Ő terveiben való gyönyörködés által''' Akkor kerülhetünk közösségbe Istennel és követhetjük Őt, ha elmélkedünk az Ő tulajdonságain és kifejezzük neki az iránta való hálánkat, csodálatunkat és szeretetünket, és kérjük, hogy segítsen minket úgy élni, hogy az életünk ezeket a tulajdonságokat tükrözze. Éppen ezért, ha Istenről szóló igéket raktározunk el az emlékezetünkben, az segíteni fog, hogy úgy viszonyuljunk Istenhez, amilyen Ő valójában. Például, képzeld el, hogy egy nap képes leszel emlékezetedbe idézni a következőt:
<blockquote>Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen mesze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk. (Zsoltárok 103: 8-14) </blockquote>
Szándákosan a „gyönyörködés” szót használtam, amikor azt mondtam, hogy „Közösség Istennel a Benne és az Ő terveiben való gyönyörködés által”. A legtöbben érzelmileg korlátozottak vagyunk – valójában mindnyájan. Nem tapasztaljuk meg Istent az érzelmi képességeink teljességével. Hogyan változhat ez? Az egyik módja ennek, ha megtanuljuk a Biblia érzelmi kifejezéseit és ezeket mondjuk el az Úrnak és egymásnak, amíg részünkké nem válnak. Ilyen például a 103. Zsoltár 1. verse: „Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!” Sok ember számára ez nem egy természetes kifejezésmód. De ha memorizáljuk ezt vagy más érzelmi megnyilvánulásokat a Bibliából, és gyakran mondjuk el ezeket, kérve az Urat, hogy tegye ezeket az érzéseket valóságossá a szívünkben, akkor növekedni tudunk majd ebben az érzésben és a kifejezésében. A lényünk részévé fog válni. Érzelmi korlátozottságunk szűnni fog majd és egyre inkább képessé válunk, hogy méltóképp tudjuk Istent dicsérni és hálát adni neki.

Más érvek is vannak, hogy miért érdemes igéket memorizálni. Remélem, hogy a gyakorlatban fogod ezeket megtapasztalni.

A Szentlélek maga Isten!

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:33:58 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | The Holy Spirit: He Is God!}}

'''János 14: 15-17, 25-26; 15: 25-27; 16: 7-15'''

Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.

Elmondom ezeket nektek, amíg veletek vagyok. A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Amikor eljön a pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam; de ti is bizonyságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.

Én azonban az igazságot mondom nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet. A bűn az, hogy nem hisznek énbennem; az igazság az, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; az ítélet pedig az, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Még sok mindent kellene mondanom nektek, de most nem tudjátok elviselni; amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém; ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek.

Amikor visszamegyek és elolvasom a naplómat az 1983-as év végéről és 1984 év elejéről, két gondolat fogja jellemezni: távoli vidékek missziói és harcias gondolkodásmód.

'''Távoli vidékek missziói és harcias gondolkodásmód'''

A „békés” nyugati egyház által elérhetetlen helyeken élő embercsoportok sorsa billogként pecsételte meg az életemet. Egyre jobban nyugtalanította a szívemet. A szeretet logikája ellenállhatatlan. Ha szeretem az elveszetteket, keresni fogom őket, hogy megmentsem a pusztulástól. Ha szeretem Isten dicsőségét, azért fogok dolgozni, hogy legyőzzem a világszerte uralkodó tudatlanságot, mely lealacsonyítja ezt a dicsőséget. A hitetlenek a szemem láttára morzsolódnak le, és a láthatatlan háború szörnyű nagy világossággal kezd kitörni körülöttem. Jövök, hogy lássam a békés gondolkodásmódot, mely egyaránt jellemzi mind egyházainkat és konferenciáinkat, harcászati győzelemként a Sátán fölött. Sátán vegyi fegyverzetének egyik ideggáza Krisztus katonáinak egy részében lelki dermedtséget, kábulatot, míg másokban vallásos eufóriát vált ki. Ennek eredményeként, teljesen nyilvánvalóan az ellenség kapuiban szunnyadnak hadifoglyokként a színfalak mögött. Ki, ha nem a Sátán tud megtéveszteni egy vegyi fegyverrel, ami, ha elterjed a Krisztus katonáinak a táborában elégedetté tesz őket csupán azzal, hogy a dicsőítő alkalmakat és a csoportok támogatását a Sátán börtönének kapujában tartsák? Képzeld el, amint a Szövetséges csapatok partra szállnak Németországban, győzelemittasan menetelnek a dachau-i koncentrációs tábor gázkamrái felé, majd megállnak a kapuk előtt, tábort vernek. A nagy siker örömére elfogyasztanak egy korsó bajor sört, mialatt a kapukon belül a Gestapo 5000 zsidót gázosít el. A Sátán mindaddig elégedett minden vallásos tevékenységeinkkel, amíg nem ösztönöz minket arra, hogy kiszabadítsuk a kapuk mögött szenvedőket. Ennélfogva a napirendemben szereplő legfontosabb kérdés napjainkban: hogyan vehetném rá magamat és az egyházat harcias gondolkodásmódra? Van rá valami mód, hogy megtörjük a varázst? Képzeld el, amint egy nagy hadsereg mélyen alszik gyenge kezeikben hatalmas fegyverzettel és sátraikban heverő páncélzattal. Képzeld el, amit a Sátán egyik erődítménye körül a csatamezőn alszanak. Hirtelen, egy szempillantásra az egyik katona felemeli a fejét és körülnéz, aztán egyre többen. Különös ébredés söpör végig a csatamezőn. Az izmok megfeszülnek, a páncélt magukra öltik, a kardok készenlétben vannak. A tekintetek találkoznak néma izgalomban. Fény gyullad a parancsnok sátrában, a tábornokok összegyűlnek és eldöntik a stratégiát a támadáshoz.

Mi történt? A Szentlélek elkezdett munkálkodni az Úr harcosaiban. „Ébredjetek fel, ó ti alvók, halottaitokból, és Krisztus fényt fog adni … Ne részegedjetek le a bajor sörtől, hanem töltekezzetek be a Szentlélekkel … Öltsétek magatokra Isten összes fegyverzetét … és vigyétek magatokkal a Lélek kardját, ami nem más, mint Isten Szava … Legyetek éberek … és segítsétek egymást, hogy bátrak legyetek” (Pál levele az efezusiakhoz 5:14, 18; 6:11, 17-19). Csak egy hatalom van, ami megtörheti a Sátán uralmát – ébreszd fel az Úr seregeit, győzd le a világ istenét – a Szentlélek ereje.

'''A Szentlélek iránti ismeret és szeretet gyarapodása'''

December 10-én reggel (körülbelül nyolc héttel ezelőtt) hűségesen imádkoztam ezekért a dolgokért, és kerestem Isten útmutatását a szolgálatomban. Hiszem azt, hogy Úr megadta nekem a mindenek fölötti meggyőződést arról, amit hirdetnem kellene a Szentlélekről. Három indokot jegyeztem le a naplómban:

1, Ha engem nyomaszt az, hogy hiányzik az emberek sokaságából Isten hatalmas erejének alapvető tapasztalata, akkor értelmet nyer, hogy ne csak arról prédikáljunk, hogy Isten mit tett értünk, vagy mit fog tenni, és nekünk mit kell cselekedni. Arról is szólnunk kell, hogy Isten mit csinál most, és hogyan lehet Őt megtapasztalni pl: Szentlélek. 2, A mondat megdöbbentő és tele van mindenféle figyelmeztetéssel: „Mert, ha a test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok” (Pál levele a rómaiakhoz 8:13). Az embereim élete a Lélek nélkülözhetetlen megtapasztalásától függ. Isten csodákat hajthat végre, ha keressük az ő Lelkét, és ha újra betöltekezünk vele. Ezek a csodák dicsőséget szereznek számára, amit most még tagadnak…Jöjj, Szentlélek! Mutasd meg magad az embereknek.

Január harmadik hetében, a Megbékélés Házában, 3 napon keresztül körülbelül 30 órát töltöttem imádkozással és elmélkedéssel a Szentlélekről szóló igeversek tanulmányozása kapcsán. Az eredmény az, hogy a mai üzenet a bevezetője egy 20 Szentlélekkel kapcsolatos versekre épülő sorozatnak, amit ha Isten is úgy akarja, a mai naptól fogva június 17-ig fogok prédikálni.

Arra vágyok kitartóan, és azért imádkozom, hogy ne csak tanuljunk a Szentlélekről, hanem hogy megismerjük és szeressük őt, élvezzük őt és ébredjünk fel általa. Felhatalmaz bennünket, hogy megfogalmazzuk és végrehajtsuk azt a stratégiát, amellyel legyőzzük a Sátán erejét, és ezreket szabadítunk meg a fogságából.

'''A Szentlélek korunkban való különleges megnyilvánulása'''

Manapság a mi felelősségünk, hogy ismerjük és megtapasztaljuk a Szentlelket. Itt a magyarázat: John Owen a Szentlélek című munkájában (Első könyv, Első fejezet) kiemel olyan dolgot, amit mi nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyunk. A Biblia bemutatja a megváltás történetének három fontos szakaszát, mely fokozatosan feltárja a Szentháromság három személyét: Isten, mint Atya, Fiú és Szentlélek. Krisztus első eljövetele előtt a legnagyobb igazságot „Isten természetének egysége és az ő mindenek fölött való uralma” jellemzett, különösképpen az Atya személyének tiszteletével. Amikor Krisztus eljött, akkor az volt a legnagyobb kérdés, hogy az első ponthoz hű emberek vajon felismerik és elfogadják-e a megtestesült Isten Fiát, akiben az istenség teljessége lakozik. Azután a Fiú összegyűjtötte azokat az embereket, akik elfogadták őt, keresztre feszítettek, halottaiból feltámadt és felment a mennyekbe, a ül az Atyának jobbján; ahonnan elküldte a Szentlelket, mint új megnyilvánulást az egyházban.

Krisztus eljövetelét megelőzően…az Atyaisten megnyilvánulása; Krisztus földi életének idejében…a Fiúisten megnyilvánulása; a Fiú mennybemenetelét követően…Szentlélekisten megnyilvánulása. Tehát, egy különleges korban, a megváltás történelmének tetőpontján, a Lélek napjaiban élünk. Amint a régi Izraelnek az volt a különleges felelőssége, hogy ismerjék és tiszteljék Istent Atyaként természetének egységében. Éppúgy a palesztin népnek is volt egy különleges felelőssége, hogy ismerjék és tiszteljék Jézust Isten fiaként, húsvér emberként töltött idejében. Így nekünk is van egy különleges felelősségünk, hogy megismerjük és tiszteljük a Szentlelket. „Személyének megvetése és Munkájának visszautasítása bűnnek számít, és a régiek bálványimádásával és a Fiúszemély zsidók általi elutasításával egyenértékű” (Owen).

Ó, mennyire megkegyelmeztek nekünk embereknek, akik a Lélek idejében élhetünk. Minden előttünk hever, hogy lássuk és rácsodálkozzunk az Atyaisten, a Fiúisten és a Lélekisten megjelenésének folyamatára. Mennyire hálásnak kellene lennünk azért, hogy abban a korban születtünk (, akiknek nincsenek erényeik), melyben Isten természetének teljessége három az egyben megnyilvánul, amikor az Atya, Fiú és Szentlélek különféle szolgálatai bizonyságot tesznek, és a tapasztalatszerzésünkre szolgálnak. Bizonyára mindenki, aki szereti Istent arra törekszik, hogy hűen keresse, megismerje és megtapasztalja Istent amennyire csak lehet – napjainkban ez különösképpen a Szentlélek megismerésére, megtapasztalására vonatkozik.

Ha a legfontosabb dolog Isten követése Betlehembe, akkor láthatod, hogyan irányítottam a figyelmünket a Személyre, Isten munkájára és a Szentlélekre. Legyen az elkövetkezendő 20 hét egy különleges periódus az életünkben – egy rendkívüli törekvésekkel, nyitottsággal teli időszak a Szentlélek felé. Támadásoknak kell ellenállnunk. Erődítményeket kell bevennünk. Lelki háborút kell megnyernünk. Lehet, hogy ezekben a hetekben a betlehemi csapatok felébrednek és új stratégiát eszelnek ki, és messzebbre hatolnak be a Sátán birodalmába, mint mi valaha is. Ha Jézus elküldött minket, úgy ahogy az Atya elküldött minket (János 20, 21), akkor nem kellene tudnunk Jézussal maradni, „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak” (Lukács 4, 18)? Amikor a Szentlélek erre a gyülekezetre száll, a tagadhatatlan jel indítékot és erőt fog adni, hogy bevegyük a Sátán fogolytáborait és kiszabadítsuk a foglyokat.

'''Két alapvető igazság a Szentlélekről'''

 Ezzel a bevezető üzenettel hagy szögezzek le két igazságot a Szentlélekről, amivel már az elejétől fogva tisztában kell lennünk.
<blockquote>1. Az első igazság az, hogy a Szentlélek egy személy és nem egy személytelen erő. 2. A második igazság, hogy a Szentlélek Isten és nem Isten egy teremtménye. </blockquote>
'''1. A Szentlélek egy Személy'''

A legfontosabb rész, amivel alátámaszthatjuk az első igazságot, János14-16. Legalább három olyan dolog van ezekben a fejezetekben, amelyek bizonyítják, hogy Jézus a Szentlelket személyként tekinti és nem csupán erőnek.

1, Jézus „másik Pártfogó”-nak nevezi János 14, 16-ban: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét” (14, 26; 15,26; 16,7). Amikor Jézus Pártfogónak, vagy Vigasztalónak nevezi a Szentlelket, akkor személyként kezeli és nem erőként. Amikor Jézus „másik Pártfogó”-nak nevezi, akkor ő ezalatt azt érti, hogy „olyan pártfogó lesz, mint én.” A Szentlélek olyan pártfogó, mint Jézus – ő egy személy

2, János 14, 17-ben Jézus azt mondja: „ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” A 25-ös versben azt mondja: „Elmondom nektek ezeket, amíg veletek vagyok.” Jézus tulajdonképpen magával azonosítja a Lelket: „ti énbennem, én pedig tibennetek” ez olyan, mintha ugyanazt mondaná „ti énbennem, a Szentlélek pedig tibennetek”. „Most ismertek engem húsvér Isten Fiaként. És hamarosan meg fogtok ismerni a Lélek által, akit megkaptok.” Tehát a Lélek legalább annyira személy, mint Jézus.

3, A Szentlelket nem csupán Isten tanításának hangjaként jellemezhetjük, hanem önkéntes tanítóként. János 14:26: „a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít meg titeket mindenre.” János 15, 26-ban önkéntes szemtanú: „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.” Nehogy azt gondoljuk, hogy a Lélek csak az Atya és a Fiú kiterjesztett tanítási tevékenysége. János 16, 13 azt mondja, hogy a Lélek először hall, azután tanít: „mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall.” A Szentlélek nem erőként működik, nem is egy másik személy befolyása, cselekedete által, hanem saját joggal rendelkező személyként, aki hall dolgokat az Atyától és a Fiútól, ezt tanítja, és erről tesz bizonyságot az embereknek.

Nagy változást fog hozni a saját életedben, ha elhiszed, hogy nem egy távoli Isten személytelen ereje tölt be, vezet és tisztít meg, hanem egy olyan személy, akinek a lételeme Isten szeretete (Pál apostol levele a rómaiakhoz 5, 5; János első levele 4, 12-13). Handley C.G. Moule, Durham korábbi püspöke, aki 1920-ban halt meg, bizonyságot tett a Lélek személyiségének fontosságáról:
<blockquote> Sohasem fogom elfelejteni az öntudatos hitem és békém nyereségét, mely a lelkembe költözött – nem sokkal azután, hogy először láttam helyesen a keresztre feszített Urat, mint a bűnösök békeáldozatát –, melyből egy sokkal intelligensebb és öntudatosabb erő felemel, a Szentlélek élő és legkegyelmesebb lényéhez, akinek a kegyelmén keresztül a lélek részesült az áldott látásmódból. Isten szeretetébe ez egy újfajta bepillantás volt. Ez az új kapcsolat, mintha a bensőben lévő megváltó erő és jóság örök működése, az isteni forrásokban való új felfedezés, lett volna. (Személy és a Szentlélek munkája, 13.o.) </blockquote>
 '''2. A Szentlélek Isten'''

 Amikor hozzáteszed a második igazságot a Szentlélekről, akkor az első igazság még értékesebbé válik. Az a személy, aki bennünk él, vezet, és megtisztít nem kisebb Istentől, a Szentlélek az. A legalapvetőbb bizonyíték erre a gyakran előforduló „Isten Lelke” megnevezés. A Lélek „Istené”, de nem azért mert Isten teremtette, hanem azért, mert Isten természetével van felruházva, és azért mert öröktől fogva Istenből való (lásd Pál első levele a korinthusiakhoz 2, 10-12). Ha az Isten Fia egyenlőképpen örök az Atyával, amint János 1, 1-3 világosan kijelenti, hogy ez így van, ennélfogva a Szentlélek is egyenlőképpen örök mindkettőjükkel, mivel Pál levele a rómaiakhoz 8, 9-11 szerint Krisztus Lelke egy és ugyanaz Isten Lelkével. Ha ez nem így lenne, akkor nekünk el kellene az képzelnünk, hogy volt olyan idő, amikor a Fiúnak és az Atyának nem volt Lelke. Mégis szeretném megpróbálni megmutatni, hogy e hét SZTÁRJA, a Szentlélek nélkülözhetetlen az Atya és Fiú kapcsolatában. Ismét Moule szavaival élve (28. o.), ő „az Eredmény, a Kapocs, a Hordozó közeg az örökkévaló közös örömükben és szeretetükben”.

Visszatérve az örökkévalósághoz, amint az Atyaisten képmására létrehozta a Fiút, volt közöttük egy végtelen öröm és Szentlélek szeretet, aki maga is egy isteni Személy. Így, amint Jézus imádkozik a gyülekezethez János 17, 26-ban nem kevesebbért, mint a Szentlélekért kéri az Atyját, amikor azt mondj: „és megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen”. Minden igazság közül a legdicsőségesebb az, hogy az elkövetkezendő 20 hétben fel fogjuk fedezni, amint a Szentlélek bejön az életünkbe, nem csupán a Fiú vagy az Atya Lelkeként, hanem az végtelen szeretet Lelkeként, ami az Atya és a Fiú között van. Ennélfogva a Fiú szeretetével szerethetjük az Atyát, és az Atya szeretetével szeretni a Fiút.

A bűn hordozója

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:33:42 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | The Bearer of Iniquity}}Istennek mindig is gondja volt az emberiségre a szövetség vezetőjén keresztül. Ádám bennünket képviselt a Paradicsomban. Ha engedelmeskedett volna, akkor (a szövetség értelmében) életet és örökké tartó jólétet érdemelt volna. Engedetlenségével magát és bennünket is a bűn posványába, bűntudatba és kárhozatba sodort. Habár Ádám megszegte a szövetséget, annak kielégíthetetlen elvárásai és hajthatatlan bírsága még mindig hatályos maradt. Jézus Krisztus második Ádámként jött el véghezvinni azt, amit az első nem tudott: tökéletesen engedelmeskedni, és kiváltani a népe büntetését. Istennek ez volt az örök terve, hogy ily módón váltson meg bennünket. A megváltás az Atya, Fiú és Szentlélek egy örökké tartó megegyezése által valósult meg a Fiú megtestesülésének lehetőségén keresztül. Ez az egyesség létrehozta a követeléseket és a feltételeket, miszerint Krisztus elérné, hogy kiváltsa népe megváltását.

Összefoglalhatnánk Krisztus munkájának örökkévalóságát az engedelmesség fogalmával. Isten-ember lett, azért hogy végrehajtsa az örökkévalóságban rábízott gondnokságot, teljesítve a követeléseket, kielégítve a megszegett szövetséget büntetését. Általában az Ő engedelmességét két szóval jellemzik: aktív engedelmesség és passzív szófogadás. Aktív engedelmességében beteljesítette a szövetség követeléseit azzal, hogy tökéletesen engedelmeskedett Istennek. Az Ő aktív szófogadása nélkülözhetetlen volt a közvetítői és szövetség vezetői munkájában. Pál apostol összegzi Krisztus engedelmességének fontosságát, és összefüggésbe hozza azt a mentségünkre a rómaiakhoz írt levél 5: 19-ben. A passzív engedelmessége szenvedésére utal, amit népe bűneiért állt ki. A passzív kifejezés nem azt jelenti, hogy passzív volt az engedelmességben. Áldozatként készségesen felajánlotta mind testét és lelkét népe bűneiért. A vezeklés szó Krisztus passzív engedelmességét jellemzi. Négy szóval tudnám összefoglalni a vezeklés természetét: bűnhődés, kiengesztelés, kibékítés, megváltás.

A bűnhődés jellemzi Krisztus áldozatvállalását, amit helyettünk vitt végbe, s amivel megtisztított bennünket a bűntudattól, és a bűn mocskától. János apostol Isten Bárányának nevezte őt, aki elveszi a világ bűneit (János evangéliuma 1: 29, 36; lásd még a Jelenések könyve 5: 9). Ez a szaknyelv utal az Ószövetségben szereplő áldozati rendszerre. Az Ószövetség áldozatai hasonló szerepet töltöttek be, mint Krisztus vezeklése. Az áldozati rendszer két fontos alkotóeleme a képviselet és a gyanúsítás volt. A képviselet a Vezeklés Napján felajánlott áldozatokkal ábrázolhatjuk. Évente, azon a napon a főpap belépett a szentek szentjébe maga és háza népe vétekáldozatával (Mózes harmadik könyve 16: 11, 15). Ekkor a pap és a nép elismerték, hogy ők érdemelnék a halált, helyettük az állatokat vágták le.

A kiengesztelés fogalma szintén a Vezeklés Napjával hozható összefüggésbe. A pap ráhelyezte mindkét kezét az élő bakra és megvallotta a népe bűneit. Majd az élő kecskebakot elvezették a pusztába (Mózes harmadik könyve 16: 20-22). Ezen rituálé során a nép bűneit a bakra terhelték rá. Az állatot kiengedték a pusztába, hogy a nép bűneit elvigye „amilyen messze van napkelet napnyugattól” – így ábrázolja a Zsoltárok könyve 103: 12.

Most, azért, hogy valaki alkalmas helyettesítő legyen, megfelelő kapcsolatnak kell fennállnia helyettesítő és aközött, akit helyettesít. A bikák és bakok vére nem tudta jóvátenni az emberek bűneit – így emberek helyettesének embernek kellett lennie. Ez volt az oka annak, hogy Isten fia emberré lett. Jézus Krisztus emberként alkalmas helyettesítő. Mi több, Ő az egyetlen megfelelő helyettes. Az egyszerű halandó halála nem válthatja ki az örök, végtelen bűnt. Isten-ember lévén végtelen és örökkévaló elégedettséget hozott létre (lásd Westminsteri Nagykáté, 38-40 kérdések). Megváltóként, Krisztust az Atya jelölte ki, hogy népe helyettesítő áldozata legyen. Jézus átvette a helyünket és képviselőnk volt. Sőt, Isten a bűneinket az Úr Jézus Krisztusra terhelte. Bűnössé lett helyettünk.

Manapság a helyettesítő áldozat fogalmát sokan tagadják a liberálisok és evangélikusok körében. A liberálisok visszautasítják a helyettesítő bűnhődést, mert ők elutasítják az Evangéliumot. Az evangélikusok pedig azért tagadják, mert szerintük a helyettesítő áldozatot nem lehet elválasztani az egyéni megváltástól. Ezek az emberek számos kompetitív elmélettel állnak elő. Ezek közül a két legnépszerűbb a „erkölcsi befolyás elmélet” és a „kormányzati elmélet” Az „erkölcsi befolyás elmélet” szerint Krisztus halála nem bűnhődés volt, hanem az emberiséggel való szenvedés azért, hogy tanúsítsa Isten szeretetét. A bűnös, látva Isten szeretetét, rá fog ébredni, befolyásolva lesz, hogy szeresse Istent. Természetesen ez az elmélet nem foglalkozik a bűntudattal, így nem mutatja be megfelelően Isten szeretetének mértékét.

A „kormányzati elmélet” azt állítja, hogy Isten erkölcsi kormányzata követelte meg Krisztus halálát, hogy kimutassa Isten a bűn iránti bosszúságát. Habár Krisztusra nem vonatkozott a büntetés, de Isten elfogadta az Ő szenvedését, hogy kiváltsa a büntetést. Ebből az elméletből is hiányzik a bűntudat, illetve azt is elmulasztja bemutatni, hogy Isten erkölcsi kormányzata hogyan követelte meg Krisztus halálát, aki egyébként bűntelen volt.

A vezeklés második fogalma a kiengesztelés. Úgy engesztelhetünk ki valakit, hogy igazságszolgáltatással elhessegetjük a mérgét. Ez a fogalom szorosan kötődik Krisztus bűnhődéséhez, de máshogy végződik ebben a tekintetben. Mivel a bűnhődés a bűntől és a bűntől és a bűntudattól tisztít meg. A kiengesztelés Isten haragjának és igazságosságának kielégítésével foglalkozik. Sokan nem kedvelik a kiengesztelés fogalmát, mert egy megfékezhetetlen dühű Istenre emlékezteti őket, és szerintük ez összeegyeztethetetlen Isten szeretetével.

Habár Isten haragja nem megfékezhetetlen düh, hanem egy általa lefektetett, szent rendelkezés a bűnösök ellen. Az igazsága a bűnösök kivégzését követeli. Harag tárgyaiként Isten egyelőképpen gyűlöli az ellenségeit és azok bűneit. Sőt, nincs szétválás szeretet és kiengesztelés között. János apostol azt írja, „ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért” (János első levele 4: 10). Isten úgy szerette haragja tárgyait (Pál levele az efezusiakhoz 2: 3), hogy egyszülött Fiát adta áldozatul bűneinkért.

A vezeklés harmadik fogalma a megbékélés. Ennek a fogalomnak az értelme közel áll az engesztelés bibliai gondolatához. A bűnös el van távolodva Istentől és ellenségként tekint Istenre (Ézsaiás könyve 59: 2). A megbékélés Isten rendelkezése, miszerint eltávolítja az elidegenülést és visszaállítja a békét, a barátságot, és a közösséget. Pál apostol megmagyarázza a megbékélés fogalmát a korinthusiakhoz írt második levél 5: 18-19-ben: „Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét”. Pál úgy tekint a megbékéltetésre, mint Krisztus által befejezett munkára.

E munka miatt, Isten nem számítja fel a bűnöket azoknak, akik megbékélnek Vele. A megbékélés legfontosabb gondolata az, hogy Isten ellenünk irányuló ellenségeskedése megszűnt. Habár Istennel kell megbékélnünk, ez mindig arra utal, hogy szüntessük meg a gyűlölködést azzal, akivel meg kell békülnünk. Megjegyzés, például: Krisztus használta ezt a kifejezést Máté evangéliumának 5. fejezetében 23-24 igeverseiben. Itt láthatjuk, hogy az áldozat bemutatónak kellet megbékélnie azzal, akit ő megsértett. Így, a megbékélés munkájában nem Isten ellen irányuló ellenségeskedésünk nyilvánul meg, hanem fordítva. Minden alkalommal, amikor az Utolsó Vacsorára emlékezünk, Isten kinyilvánítja, hogy a megbékélés Jézus Krisztus által teljesen elvégeztetett.

A vezeklés negyedik fogalma a megváltás. A megváltás szemszögéből a vezeklés nem más, mint Istennek való fizetség. A megváltás fogalma fizetség által való megmentés, vagy megszabadítás. Jézus azt mondja Máté evangéliumának 20. fejezet 28. sorában, hogy Ő azért jött, hogy az életét adja váltságdíjul. Pál apostol az Apostolok cselekedetei 20: 28-ban a megváltott egyházra utal.

Az Ószövetségben, két dolog kapacsolódott a megváltás fogalmához. Az egyik, megszabadítás a büntetéstől. Mózes második könyve 21: 30-ban, az az ember, aki felelős más haláláért, mert gondatlanul hagyta, hogy veszélyes ökre valakit halálra ökleljen, akkor menekülhetett meg, ha megfizette a rá kivetett váltságdíjat. Pál apostol a galatákhoz írt levél 3: 13-ban Krisztusra vonatkoztatja az előzőekben írtakat: „Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett értünk – mert meg van írva: ’Átkozott, aki a fán függ’”. Krisztus megfizette ezt a váltságdíjat Istennek. Az ókeresztény egyházatya, Órigenész, azt a teóriát dolgozta ki, hogy Jézus a Sátánnak fizette meg a váltságdíjat. Ennélfogva, ezt az elméletet a „váltságdíj elméletnek” nevezik; Krisztus eleget tett a követeléseknek, mivel a Sátán szembe került a bűnösökkel. Habár János apostol világossá teszi a Jelenések könyvében, hogy Jézus Istennek fizette meg a váltságdíjat: „Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd a pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből” (Jelenések könyve 5: 9).

A megváltás második nézőpontjában áll az örökség helyreállítása. Mózes harmadik könyve 25: 25-ben, ha egy rokon-megváltó (visszaváltó) meg tudta fizetni a családi adósságot, visszaadta annak tulajdonába, akié volt; és örököst biztosított (például: amit Boáz tett Ruth-tal). A galatákhoz írt levélben Pál a megváltás szót használja az örökbefogadásunkra: „hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk; ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is” (Pál levele a galatákhoz 4: 5, 7). Ádám nemcsak a bűn és a romlottság posványába sodort, de a családi birtokot is elveszítette. Eltékozolta Isten gyermekeinek örökségét. Krisztus megfizette a bűneink zsoldját, így Isten vissza tudta állítani az örökbefogadásunk jogát és előjogát.

Így, Krisztus az aktív és passzív engedelmességével beteljesítette az Atya parancsát. Vezeklő munkájával négy dolgot vitt véghez: bűnhődést, kiengesztelést, kibékítést, és megváltást. Munkájával teljesen elvégezte a megváltást.

Dicsérjük Istent a teljes megváltásért, és csodáljuk azt a bölcs szeretetet, mellyel eltervezte és véghezvitte a megváltást. Milyen elképesztő szeretet ez! A szeretet, melyet Isten az örökkévalóságban nekünk adományozott, nem más, mint a mi Megváltónk halála és szenvedése. Milyen megalapozott bölcsességre utal ez! Csak isteni bölcsesség hozhatta létre azt a tervet a bűnösök megváltására, mely képessé tette Istent, hogy igazságos legyen, amikor ítélkezik a bűnösök felett (Pál levele a rómaiakhoz 3: 24-26).

A fájdalom: Isten szócsöve

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:33:21 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Pain: God's Megaphone}}Hatvan éven keresztül C. S. Lewis szavai, melyek a fájdalomról és a szenvedésről szólnak, ihlették meg az elkövetkező generációkat. Hosszantartó előnye nagymértékben annak köszönhető, hogy a „problémához” hozzáadott egy nagy adag keresztény realizmust. Ez a gyógyír talán sokkal fontosabb mostanában, mint valaha volt. Nem rendkívüli, amikor a televíziós prédikátor arról számol be a nézőinek, hogy Isten „nem akarja, hogy betegek legyetek”. Nehéz elképzelni, hogy egy ilyen állítás bátorítólag hatna egy tolószékhez kötött ember számára, aki hosszú ideje szenved sclerosis multiplex-ben (krónikus izületi gyulladásban). Legjobb esetben az ilyen prédikátorok összezavarodnak. A Biblia világos különbséget tesz a mostani, a földi zarándoklatunk és az elkövetkező mennyei otthonunk között. Eljön az a nap, amikor nem lesz halál, gyász, sírás, vagy fájdalom. De ahogy az emberi egészség bármely vizsgálója megállapíthatja azt, hogy ez a nap még nem érkezett el. Ahogy Lewis írja, legtöbbünk valószínűleg nem szembesül „az egyhangú szenvedés szívszaggató állandóságával”, míg néhányunkat elkerülik a különféle nehézségek.

 Habár úgy tűnik, hogy a kihívás ellenség formájában jelenik meg, valójában barát is lehet. Jakab apostol arra buzdítja az olvasóit, hogy barátként fogadják a nehézségeiket ne pedig ellenségként. Ahelyett, hogy megfutamodnánk, vagy bujkálnánk a problémáink elől, tudatosan nézzünk szembe velük, mivel ezek azért vannak, hogy próbára tegyenek bennünket és tanuljunk belőlük. Lewis nem tagadja, hogy a szenvedés önmagában jó dolog. Ehelyett rámutat a szenvedés megváltó, megszentelő hatásaira.

 32 évi lelkészi szolgálatom alatt közvetlen kapcsolatba kerültem azokkal, akik megtapasztalták a fájdalmat és a szenvedést, mely hatalmas kegyelemnek bizonyult. Visszagondolok egy atomfizikusra a skóciai gyülekezetünkben, aki nem adta meg a tiszteletet feleségének és három fiatal lányának. Udvarias közömbösséggel hallgatta a prédikációt. Elfogadott egy példányt John Scott Basic Christanity-jéből (Alapvető Kereszténység), de elefántcsonttornyában érezte magát biztonságban. Negyedik gyermeke, a 11 hónapos fia halálakor szólalt meg a „belső hang”. Rádöbbent arra, hogy világnézetével nem képes a tragédiát és a veszteséget feldolgozni. Arra jött rá, hogy az árnyékvilágán túl az ölelő Isten lakozik. Ebben a szörnyű, ugyanakkor szükségszerű megpróbáltatásban Isten legyőzte lázadó énjét, és elvezette a béke földjére.

 Az is igaz, hogy Isten akkor ad az életünkbe szenvedést, ha el akarja távolítani az Ő gyermekeit a hamis boldogság elfogadható forrásaitól. A keresztények tunyává válhatnak napsütésben, de nem fognak szundikálni tűzvész, vagy árvíz idején. Mindannyiunknak fel kell ismernie, hogy milyen egyszerű keveset gondolni Istenre, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás. De milyen fordulat történik, amikor például a biopszia eredménye pozitív. Heves aggodalom támadása szétzilálja az önelégültség minden illúzióját. Milyen kedves Istentől, hogy feldühít bennünket, és függésbe visz?

 Az, ahogy megtapasztaltuk a fájdalmat, ha az kenetteljes, szembesít minket azzal, ahogy mások megélik a próbatételeket, valamint gyengédséget vált ki a viselkedésünkből. Amint fájdalmaink és csalódásaink alkalmat jelentenek a megenyhülésre, megérezhetjük, hogy mások hogyan viselik el a gyengeséget. Jézust, a Főpásztor, és a mi nagyszerű Főpapunk, megérintette a mi erőtlenségünk. Ezért egy követendő példát hagyott nekünk. Fontos megjegyezni, hogy azok, akiknek tanítaniuk és vezetniük kell, nem mutatnak gyengédséget és együttérzést a gyengék és elesettek iránt. Bár én csak egyszer ízleltem meg a szenvedést, azonnal nyilvánvaló volt, hogy Isten arra használja fel az éjszaka magányos óráit, hogy olyan dologról tanítson bennünket, mellyel sohasem találkoztunk nappal és egészséges óráinkban. Meg kell erősítenünk William Cowper észrevételét, miszerint „a viharfelhő mögött mégis süt a nap”.

 Éppen csak elkezdtem boncolgatni ezt a témát. Az olvasóra kell bíznom, hogy mérlegeljen két dolgot. Először is, vedd figyelembe, hogy a szenvedés és a fájdalom milyen gyakran bizonyítja Isten fenyítő szándékát, és ebben a fenyítésben az istenfiúságunk bizonyítékát és pecsétjét (ld. Pál a zsidókhoz írt levele 12: 5). Másodszor, ne kerülje el figyelmedet a nyomorúság javító szándéka, amint a zsoltáríró is utal rá (A Zsoltárok könyve 119: 67, 71).

 Lewis segítségével észrevehetjük, hogy amikor megszólal a fájdalom „belső hangja” az életünkben, vagy a hitetlen barátaink, szomszédaink életében, nem válaszolhatunk felszínes diadalmassággal, vagy nem merülhetünk el a pesszimizmusban. Azok, akiknek az élete csendes kétségbeeséssel van megpecsételve, akik tisztában vannak a próbatételeikkel és a szenvedéseikkel, a keresztényeket fogják felkeresni és segítséget kérni. Mindez nem azért van, mert úgy tűnik, hogy a mi életünk mentes lenne a kihívásoktól, hanem azért, mert mi őszintén beszélünk a szenvedéseinkről és a nehézségeinkről. Meg sem kíséreljük megválaszolni az összes kérdést, mert tudjuk, hogy Istennek megvannak a maga titkai (Mózes ötödik könyve 29: 28). Meg fogjuk erősíteni, hogy még a titokzatos terveiben is érezzük a biztonságot adó szeretetét. Vágyunk arra, hogy megismertessük másokkal Istenünket, aki velünk van nyomorúságban és szenvedésben.

A visszakapott öröm

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:33:04 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Joy Recovered}}'''ApCsel 3,19; 16,31'''

Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek!

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz!

A sorozat folyamán tulajdonképpen arról beszéltünk, hogy hogyan értsük meg a világot és mindazt, ami benne van. Nevezhetjük ezt keresztyén világnézetnek vagy keresztyén életfilozófiának is. Mindannak, amit eddig hallottunk ebben a sorozatban (és a „Kutasd az örömöt!” c. rövid írásban) az volt a célja, hogy segítsen megérteni, hogy mit jelent keresztyénné válni.

==== Mit jelent keresztyénné válni? ====

Azt jelenti, hogy felismerjük, hogy létezik egy csodálatos Isten, aki mindent és mindenkit a saját dicsőségére teremtett – hogy visszatükrözze az ő lényének szépségét és erejét.

Azt jelenti, hogy felismerjük, hogy ezért létezik minden ember, ezért jöttünk létre. Ez az emberi élet értelme – hogy Istennek és egymásnak visszatükrözzük Teremtőnk dicsőséges voltát és minden tulajdonságát azáltal, hogy szeretjük őt, bízunk benne, hálásak vagyunk neki és engedelmeskedünk neki.

Azt jelenti, hogy felismerjük, hogy egyikünk se tudta ezt a célt teljesíteni, nem tudtunk Isten dicsőségére élni, felcseréltük ezt a célt más, nekünk kívánatosabbnak tűnő értékekkel, és így megvetettük az Ő dicsőségét. Ezt nevezi a Biblia bűnnek. És mindnyájan bűnösöknek bizonyultunk.

Azt jelenti, hogy felismerjük, hogy mindezek következtében az Úr mindnyájunkat jogosan ítélt örök büntetésre a végtelenül dicsőséges Isten meggyalázásának végtelenül nagy bűnéért.

És azt jelenti, hogy felismerjük, hogy Istent az ő szeretete arra indította, hogy elküldje az Ő Fiát, Jézus Krisztust a világba, hogy az önmagukon segíteni nem tudó bűnösöknek örök életet szerezzen. Amikor Jézus meghalt a bűnösökért, megfizette bűneinkért a váltságdíjat, elviselte helyettünk a büntetést és jóvátette Isten dicsősége meggyalázásának bűnét a mi nevünkben.

==== Hogyan válhatunk keresztyénekké? ====

A sorozat utolsó kérdése: Hogyan válhatunk keresztyénekké? Hogyan válhat a Jézus által fizetett váltságdíj értem fizetett váltságdíjjá? Hogyan válhat a bűnök engesztelése, amit véghezvitt, az én bűneim engesztelésévé? Hogyan válhat Isten meggyalázott dicsőségének helyreállítása, amit ő végzett el, nekem tulajdonított helyreállítássá? Mit tegyek, hogy legyen üdvösségem?

Nagyon fontosak ezek a kérdések. Amikor a filippibeli börtönőr így kiáltott fel az ApCsel 16,30-ban Pál és Szilász előtt: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?, Pálék nem válaszolták azt, hogy „Semmit sem kell tenned, már megmenekültél, ugyanis Jézus az egész világért meghalt”.

Nem ezt mondták, hiszen nem ez az igazság. Jézus bűnök bocsánatáért hozott áldozata nem arra volt szánva, hogy bárkit megmentsen mindenféle személyes reakció híján is. Arra a kérdésre, hogy: Jézus a világon mindenkiért megfizette-e a váltságdíjat, és a világon mindenkiért elvégezte-e az engesztelést?, a biblikus válasz az, hogy: Krisztus halála végtelen érvénnyel bír, és annyi kegyelmet szerezhet, hogy az mindenkinek elég lenne, aki valaha élt a földön. Megváltó erejét tekintve mindenkinek elég, de gyakorlatilag csak azok számára hoz üdvösséget, akik igent mondanak az evangélium üzenetére.

Jézus halálát mindenkinek, bárkinek hirdethetjük azzal a bizonyossággal, hogy az általa biztosított kegyelem elég ahhoz, hogy minden bűnünket eltörölje, ha elfogadjuk azt, és hiszünk Jézus Krisztusban. Az ő halálának ereje akkora, hogy minden bűnre engesztelést szerezhet, ha elfogadjuk azt, és hisszük Jézus Krisztust. Akkora váltságdíjat jelent ez, amely elég megfizetni mindazok adósságát, akik Krisztushoz térnek, és hisznek benne. Ha hozzá térünk, és hiszünk benne, Krisztus minden érdeme nekünk is beszámítódik érdemül.

Isten előkészítette a bűnösöknek a szabadulás útját. És ez elégséges minden bűnös megváltására. És Isten mindenkit hív és vár. Viszont azok, akik nem jönnek, nem térnek hozzá, nem részesülnek az üdvösségből. Az embernek mindenképpen válaszolnia kell erre az isteni ajánlatra. És ma reggel erről szeretnénk beszélni önöknek. Mit kell válaszolnunk Jézus hívására ahhoz, hogy bűneink megbocsáttassanak, és örök életet nyerjünk? Vagy hogy a börtönőrhöz hasonlóan fogalmazzunk: Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?

==== Két akadály, amely a helyes válasz útjában áll ====

Az erre a kérdésre adandó helyes válasz útjában két nagyon nagy akadály áll:

===== 1. Saját bűnös voltunk =====

Egyik saját bűnös voltunk. Nem akarjuk elismerni, hogy a helyes válasz a dolgok megváltozását jelenti és azt, hogy fel kell adjunk számunkra nagyon kedves dolgokat. Nem akarjuk elismerni, hogy MI magunk is MEG kell, hogy VÁLTOZZUNK. Legszívesebben olyasmit válaszolnánk, amiben benne van az, hogy megszabadulhatunk bűneinktől és a pokoltól csupán az által, hogy elhisszük, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért, de ne kelljen ezen hit nyomán semmit változtatnunk az életünkön. Ez a helyes válaszadás első nagy akadálya: bűnös voltunk nem akarja elfogadni, hogy az üdvösséghez le kell mondanunk egyes dolgokról.

===== 2. A mai egyház számos tanítója =====

A másik akadályt az jelenti, hogy sok ezer olyan ember működik ma az egyházban, akik azt tanítják, hogy a Biblia tanítása szerint elég, ha csupán értelmünkkel hiszünk az evangéliumban. Ezek az emberek azt állítják, hogy minden további, az üdvösséget illető követelmény abba az osztályba sorolandó, amit az Újszövetség „cselekedetek”-nek nevez, és ha ezeket megköveteljük, akkor már azt jelenti, hogy ki próbáljuk érdemelni az üdvösséget.

Tehát mind a saját bűnös voltunk, mind az egyház számos tanítója közrejátszik abban, hogy nehezen halljuk meg a „Mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?” kérdésre a helyes választ. De lássuk, mit is mond erről az Újszövetség!

==== Az üdvösség kegyelem és nem cselekedetek által történik ====

Elsősorban, hangsúlyoznunk kell, hogy az üdvösséget ingyen kapjuk, nem lehet kiérdemelni. Az Efézus 2,8-ban ezt írja: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Tisztázzunk egy dolgot: nem a CSELEKEDETEINK üdvözítenek! Azaz semmit sem TEHETÜNK, hogy KIÉRDEMELJÜK az üdvösséget. Semmit nem tehetünk, amivel aztán dicsekedhetnénk. És nem is VÁSÁROLHATJUK MEG az üdvösséget. Krisztus már megfizette annak az árát, nekünk ingyen adják.

==== Ha nem érdemelhetjük is ki, ez nem jelenti azt, hogy nincsen semmi feltétele ====

A Jelenések 22,17 így hívja üdvösségre a bűnösöket: Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Figyeljük csak meg: ezt a vizet nem lehet megvásárolni. Nem szabtak semmi árat neki, amiért megvehetnéd. Ingyen van. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs semmi feltétele annak, hogy ihass belőle, és üdvözülhess. Íme mit mond a szöveg: Aki szomjazik, jöjjön! Ez elengedhetetlenül fontos. Oda kell jönnöd. Majd ezt mondja: Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen! Az akarat is elengedhetetlenül fontos.

Más szóval, amikor a Biblia arról beszél, hogy az üdvösséget nem ÉRDEMELHETED KI, vagy nem végezhetsz JÓ CSELEKEDETEKET, hogy azok árán megvásárolhasd azt, ez nem azt jelenti, hogy az üdvözülésnek nincsen ára, nincs semmi hozzá kapcsolódó követelmény. Tulajdonképpen az ára az, hogy megváltozik benned, hogy mire leszel szomjas. Meg kell fizesd a halál vizétől az élet vizéhez fordulásnak az árát.

==== A hit Istennek szerez dicsőséget, a cselekedetek pedig nekünk magunknak ====

A Biblia azért ügyel olyan féltőn arra, hogy az üdvösséget ne lehessen cselekedetek által megszerezni, mert az megrabolná az üdvösség munkáját szerző Istent az Ő dicsőségétől. Ha mi magunk próbáljuk kiérdemelni üdvösségünket, az arra hívja fel a figyelmünket, hogy mi milyen erősek, milyen értékesek vagyunk, milyen sokkal járultunk hozzá az üdvösség munkájához. Viszont a hit teljes figyelmünket Krisztusra és az ő értékére tereli, arra, hogy az ő érdeme: lénye és megváltó műve elég a mi üdvösségünkhöz. A hit Istennek szerez dicsőséget, a cselekedetek pedig nekünk magunknak.

Isten legfőképpen azért nem engedi meg, hogy az üdvösséget cselekedetek által is elnyerhessük – hogy az üdvösségünket saját erőfeszítéseink árán nyerjük el –, mert ez megrabolná Jézust az Őt megillető dicsőségtől. Isten azon van, hogy a teremtett világot helyreállítsa eredeti rendeltetésére (1. igazság). Isten a világot eredetileg saját dicsőségére teremtette, és úgy is üdvözíti, hogy ez a nagyszerű cél helyreálljon. Tehát az üdvözülés folyamatában semmi olyan nem kaphat helyet, ami kisebbíti az Ő dicsőségét.

Pál az Efézus 2,8-ban azt írja, hogy: Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által. Azért üdvözít minket hit által, mert a hit az ő dicsőségének záróköve. Ezt onnan tudjuk, hogy az Efézus 1,5 és következő versekben azt olvassuk, hogy: Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét. Minden, amit Isten a megváltás munkájában elvégzett, azt a célt szolgálja, hogy dicsőséges kegyelmének magasztalást szerezzen részünkről.

Mihelyt ezt megértettük, nyilvánvalóvá válik az is, hogy miért szükségesek egyes dolgok az üdvösségünkhöz, és miért mellőzhetünk másokat. Egyszóval Isten olyasmit követel tőlünk, ami az ő kegyelmét dicsőíti, és minden olyasmit elvetni kényszerít, ami önelégültségünket és bűnös voltunkat dicsőítené.

==== Milyen az evangéliumra adott válasz, amely dicsőíti Istent? ====

Nos, milyen választ adjunk tehát az evangélium üzenetére? Láthattuk az ApCsel 16,31-ből, hogy Isten azt kéri, hogy higgyünk benne: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz! Hagyjuk, hogy az Újszövetség többi része is szóljon ebben a kérdésben. Mit mond az Újszövetség, milyen az a válasz, amely dicsőíti Istent?

===== 1. Ha hisszük, hogy bizonyos dolgok igazak =====

Bizonyos esetekben az Újszövetség arról beszél, hogy ahhoz, hogy üdvözüljünk, el kell higgyük, HOGY bizonyos dolgok igazak. János 20,31: Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében. (Lásd 1Jn 5,1).

===== 2. Ha hisszük Jézust vagy hiszünk Jézusban, mint személyben =====

Más esetben az Újszövetség arról beszél, hogy hinnünk kell JézusT vagy JézusBAN, mint személyben, vagyis hogy bíznunk kell benne, és hűségesnek kell tartanunk Őt. János 3,16: Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. ApCsel 10,43: Aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer.

Amikor Jézusról elhisszük az igazságot, az Őt dicsőíti, és az is Őt dicsőíti, ha bízunk benne, mint olyan személyben, aki méltó erre. Hogy a Fiúnak minden tiszteletet megadjunk, mindkét fajta hitre szükségünk van.

===== 3. Ha megtérünk =====

Az ApCsel 3,19 ezt mondja: Térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek! Majd a Lukács 13,3-ban Jézus ezt mondja: Ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el. (Lásd Lukács 15,7.10).

Egyesek azt állítják, hogy ha az üdvösséget a bűnbánat feltételéhez kötöd, cselekedetektől teszed azt függővé. Ez nem így van. A bűnbánat és a cselekedetek két különböző dolog. A bűnbánat azt jelenti, hogy a bűn förtelme helyett a kegyelem lakomáját választom. Amikor a tékozló fiú elhatározta, hogy elfordul a világ förtelmeitől, és hazatér az apja házába, az apja nem a szolgák közé sorolta be, hanem nagy lakomát rendezett a tiszteletére. A bűn förtelmétől a mennyei lakoma felé fordulni nem esik a cselekedetek kategóriájába. El kell fordulnunk a bűntől, és hazatértünk Istenhez. Ez a bűnbánat lényege. Nem arról van szó, hogy CSELEKEDETEK által próbálunk érvényt szerezni magunknak. A tékozló fiú nem érdemelt ki semmit azzal, hogy hazatért. Mindent, amit kapott, ingyen kapta. És mi is ingyen kapjuk. De ha kapcsolatba akarunk kerülni és maradni Istennel, akkor el kell engednünk a bűnt. Ez a bűnbánat lényege, és nem az, hogy cselekedet lenne.

===== 4. Ha olyanokká válunk, mint a gyermekek =====

A Máté 18,3-ban Jézus ezt mondja: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Más szóval: Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. (János 3,3). Hogy Isten országába bemehessünk, meg kell fordulnunk eddigi utunkról, és olyanokká kell válnunk, mint a gyermekek. Vagyis meg kell aláznunk magunkat Isten előtt, el kell ismernünk, hogy a magunk erejéből nem vagyunk képesek semmire, és meg kell vallanunk, hogy a saját büszkeségünk, önelégültségünk és önbizalmunk helyett, most már benne szeretnénk bízni. Ezt jelenti az igazi bűnbánat. És ez nem minősül cselekedetnek. Sőt, egyenesen a cselekedet ellentéte. A gyermekek olyan emberek, akik elismerik, hogy semmit sem képesek kiérdemelni. Tehetetlenek és függenek valaki mástól. Isten követelményként állítja elénk, hogy ahhoz, hogy bemehessünk az Ő országába, legyünk olyanok, mint a gyermekek. Ez egyáltalán nem a cselekedetek kategóriájába tartozik. Ha valakinek a gyermeke leszel, ezzel semmit nem érdemeltél ki.

===== 5. Ha engedelmeskedünk Krisztusnak =====

A Zsidókhoz írt levél 5,9-ben ezt olvassuk: Örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki. Az 1Péter 4,17-ben ezt írja: Mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában? Majd a János 3,36-ban ezt találjuk: Aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az evangélium isteni hatalommal érkezik hozzánk. A hatalmat csakis engedelmességgel lehet elfogadni. Ha nem engedelmeskedsz neki, azt jelenti, hogy nem fogadod el, azt jelenti, hogy elutasítod. És ha elutasítod az Isten hatalmát, amelyet az evangéliumokban jelent ki, akkor magát az evangéliumot utasítod el, és nem üdvözülhetsz. Isten kegyelmének hatalmát, autoritását csakis az engedelmesség lelkületével lehet dicsőíteni.

Egy másik igerészben is ezt találjuk, ugyanis Jézus erre gondolt akkor is, amikor az embereket arra hívta, hogy vegyék fel a keresztjüket, és KÖVESSÉK ŐT.

===== 6. Ha meghalunk önmagunk számára, és Krisztust követjük =====

A Márk 8,34-ben Jézus ezt mondja: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

Ez az igeszakasz arról beszél, hogy ahhoz, hogy megmentsük az életünket, el kell veszítenünk azt, azaz meg kell tagadnunk önmagunkat, meg kell halnunk önmagunk számára, és követnünk kell Jézust. Cselekedet lenne ez? Amikor meghalunk önmagunknak, ez cselekedetnek minősülhet-e? Semmiképpen. Drága, büszke énünket meghalni hagyni nem cselekedet, hanem igenis a cselekedet halála. A cselekedet hal meg itt. A régi bűnt szerető, önmagát dicsőítő, Istennek ellenálló énemnek meg kell halnia. És ha ez meghal, azzal én még nem érdemeltem ki semmit. Senki sem szokott azzal dicsekedni, hogy kényszerítették kereszthalált halni. Ha keresztre feszítettek, ezzel még semmit nem érdemelsz ki. Ez nem minősül cselekedetnek, hanem változásnak – a lehető legmélyebbre ható változásnak.

És ugyanez vonatkozik a „Jézus követésére” is. Jézus követése szintén követelmény, de nem cselekedet. Amikor az Elliot Parkban sétálok, és követnek a galambok, mert látják nálam a kenyérmorzsát, amire olyan nagyon áhítoznak, tettük nem számít nekem szánt cselekedetnek, ugyanígy a mi Jézus-követésünk sem számít cselekedetnek.

Jézus követése csak akkor minősülnek az üdvösségünk elnyerése érdekében végzett cselekedetnek, ha azért követnénk, hogy mi adjuk meg neki, amire neki szükséges van, és nem fordítva. Viszont a Márk 8,34 és következő versek lényege éppen az, hogy ha elveszted az életedet, megmented azt. Ha meghalsz, élni fogsz. Ha kockáztatsz, nyersz.

Jézus nem azért követeli meg tőlünk, hogy kövessük őt, mert szüksége van a munkánkra, hanem mert nekünk van szükségünk az ő szeretetére, közösségére és segítségére. Ő az orvos, mi páciensei. Íme mit mond a Márk 2,17-ben: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket. Amikor Jézus hívásának engedelmeskedve követjük Őt, nem egy munkaadó előtt állunk, aki majd megfizet a munkánkért, hanem az orvos előtt, aki meggyógyíthat bennünket. Ez nem cselekedet. Az evangélium nem egy olyan tábla, amin azt írja, hogy „Segítség!”, hanem olyan, amin azt írja „Segíthetünk!”. Ha az előbbi lenne, akkor követésünk cselekedetnek minősülne. De mivel az utóbbi, követésünk hitnek tudható be.

A hit azt jelenti, hogy Jézushoz jövök, hogy minden szükségemet betöltse, és minden vágyamat teljesítse. Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. (János 6,35)

Mihelyt megértettük, hogy a hit lényege az, hogy Jézushoz jövünk, hogy önmagával betöltsön minket, kezdjük meglátni, hogy az összes többi elénk állított követelmény tulajdonképpen csak a hit követelményének különböző leírása.

==== Forduljunk hittel Jézushoz ====

Ma reggel tehát mindenkit erre az egyre hívok – hogy forduljunk hittel Jézushoz! Higgyük el, hogy csak arra van szükségünk, amit ő ad nekünk, vagyis önmagát! Szívünk mélyén mondjuk ezt neki:

„Nálad van az igazság és a tudás kulcsa, nálad van az Isten bűnbocsánatának és elfogadó szeretetének kulcsa, nálad van a reménység és az örök élet kulcsa, nálad van az értelmes és céltudatos élet kulcsa, nálad van a megigazulás és a megbékélés kulcsa. Ezért hozzád jövök. Elfogadom mindazt, aki vagy. Minden egyebet elvetek, és egyedül hozzád ragaszkodom, mint Uramhoz és Megváltómhoz. Hálát adok neked, és dicsőítem a te nevedet, hogy szerettél engem, és megadtad nekem mindazt, amire szükségem van ahhoz, hogy örökké boldogan éljek. Ámen.”

Lásd még az alábbi szövegekben megfogalmazott követelményeket is:

*Zsidókhoz írt levél 7,25: Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez.
*János 1,12: Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.
*János 10,9: Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik.
*János 6,35: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg.
*János 4,14: Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik.
*Lukács 14,33: Így tehát, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom. (Lásd még Lukács 10,28-t: Tedd ezt, és élni fogsz!)
*Róma 10,9: Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.
*Róma 10,13: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.

Hogyan harcoljunk az örömünkért?

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:32:47 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | How Shall We Fight for Joy?}}1. Fedezd fel, hogy az igazi Istenben való öröm ajándék!

2. Fedezd fel, hogy az örömért elszántan harcolni kell!

3. Határozd el, hogy nem tűrsz meg egyetlen számodra nyilvánvalóvá vált bűnt sem az életedben!

4. Tanuld meg a bátor bűntudat titkát, azaz hogy hogyan harcolj megigazult bűnösként!

5. Fedezd fel, hogy ez a harc főleg arra megy ki, hogy Istent a maga valóságos mivoltában lássuk!

6. Éjjel-nappal gondolkodj az Isten igéjén!

7. Őszintén és szüntelenül imádkozz nyitott szemért, szívért és az Isten utáni vágyért!

8. Tanulj meg prédikálni magadnak ahelyett, hogy magadat hallgasd!

9. Légy istenes emberek közelében, akik segítenek meglátni Istent, és harcolják a hit harcát!

10. Légy türelemmel, amikor úgy tűnik, Isten nincs ott abban a sötét helyzetben, amiben vagy!

11. Add meg a testednek azt a pihenést és táplálékot, amire szüksége van, mert Isten így szerkesztette meg azt!

12. Fedezd fel Istent a természetben, a magad hasznára!

13. Olvass jó könyveket Istenről, és nagyszerű, szent emberek életrajzát!

14. Tedd meg azt, ami nehéz és szeretetteljes másokért (tanúbizonyság és irgalom gyakorlása)!

15. Legyen globális látásod a Krisztus ügyét illetően, és nyílj meg azok előtt, akik még nem ismerik Krisztust!

A „Jó Hír” jelentősége

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:32:27 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Gospel Implications}}'''Vezesd népedet az Evangélium igazságaival összhangban!'''

A gyülekezeti élet akkor egészséges, ha:

(1) a lelkipásztorok-hitoktatók képesek pontosan, hatékonyan és teljes egészében átadni az evangéliumot úgy, hogy az beépüljön az emberek mindennapi életébe.

(2) a gyülekezeti tagoknak személyes kapcsolatuk és megértésük van az evangéliummal, s ez által az evangéliumi útmutatások szerint élnek. Ezt ''gyakorlati evangéliumközpontúságnak'' nevezem.

A cél eléréséhez szükséges ''tisztázni ''a kapcsolatokat az Evangélium és az evangéliumi tantétel és az ehhez való hozzáállás jelentősége között. Ezeket a kapcsolatokat „evangéliumi igazságnak”, illetve „evangéliumi életvitelnek” nevezhetnénk.

Képzeljünk el három koncentrikus kört. A kör középpontjában található az evangélium, talán ezt a legjobban Pál apostol Korinthusiakhoz írt első levélének 15. fejezetének 3. igeversének a szavai fejezik ki: „… Krisztus meghalt a mi bűneinkért…”. Ez a rész bűnösségünk létezéséről/valódiságáról beszél, az isteni büntetés szükségességéről, és az isteni haragtól való csodálatos megváltásról, amelyet Jézus Krisztus vitt véghez. Pál apostol beszél erről az „örömhírről”, mint a legfontosabb tényről, és nagyon jól értjük üzeneteinek fontosságát, amit levelében vagy prédikációjában tett közzé (vö. 1Kor. 2: 1-4). Éppen ezért ez a központúság. Annak érdekében, hogy ''gyakorlatközpontúságunk'' legyen, ''össze kell kapcsolni'' azokat a területeket, amelyekben az ember él.

Ez vezet a második körhöz, az evangéliumi igazsághoz. Ezek közelebbről meghatározott, az Evangélium konkrét, dogmatikus tantételeinek fontossága, vagy ahogy Pál nevezi: „tanítás, mely hasonlóvá tesz (például valamiből nyeri az alakját) a dicsőséges evangéliummal” (1 Tim. 1, 10-11). Ezek az evangéliumi igazságok eljuttatják hozzánk az Örömhírt, ezzel eszünkben tartva, hogy hasznosak elménk megújulásában, és így gondolkodásunkat mindinkább ezek az igazságok formálják.

El lehet képzelni, hogy Pál apostol rómaiakhoz írt levelét különösképpen átjárják ezen evangéliumi igazságok. Hadd hozzak három példát:

(1) A rómaiakhoz írt levél 5. fejezetének 1. versében Pál apostol megállapítja: „''Mivel tehát'' megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Figyeljük meg az igevers logikáját. Valami következik az evangélium alapvető igazságából. Mégpedig az a tény, hogy békességünk van Istennel, nem az Evangélium maga, hanem egy hathatós evangéliumi következtetés, ami egy „evangéliumi igazság”. Megértve ezt az evangéliumi igazságot, a dicsőséges Evangéliumhoz közel hasonlatossá formálhatjuk gondolkodásunkat.

(2) A rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 1. versében azt olvashatjuk: „Nincs ''tehát most'' már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak,…” Figyeljük meg ismét az érvelést. Pál itt nem magát az Örömhírt ismerteti, hanem valami mást, ami az evangélium miatt „most” igaz. Ennek a jelentősége azonban lenyűgöző. Amint a hívő teljesen magáévá teszi ezt a gondolatot, gyökeresen megváltoztatja a szellemi világát. Így az Evangélium értük fog erőteljesen ''működni''.

(3) A rómaiakhoz írt levél 8. fejezetének 32. igeverse egy kedvenc rész: „Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” Figyeljük meg a „''hogyne''” és a „''vele együtt''” szavakat. Ezek a szavak valami olyasmiről árulkodnak, melyek az Evangéliumból sarjadnak. Amint az emberek meglátják a kapcsolatot magának az Evangélium igazsága („Tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta”.) és e között az evangéliumi igazság között, mely Isten irgalmas gondoskodását hirdeti, amire szükségünk van a megszentelődésünkhöz (vö. rómaiakhoz írt levél 8, 28-29), az Evangélium az emberek isteni gondviselésbe vetett mindennapi bizalmában fog ''működni''.

Az evangélium nemcsak a gondolkodásunk formálására szolgál, viselkedést is nagyban befolyásoló ereje van. Nemcsak arra jó, hogy megújítsuk az elménket, hanem tájékoztat a ''magatartásunkról'' is. A Szentírás sok példát tár elénk az evangéliumi útmutatások szerinti életről. Pál apostol Galatákhoz írt levelének 2. fejezet 14. versében Pál apostol megszidta Péter apostolt magaviselete miatt, mert „nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak”. A Filippiekhez írt levelének 1. fejezet 27. versében arra szorgalmazza a hívőket, hogy „a Krisztus evangéliumához méltóan ''viselkedjenek''”. Más szóval, az Evangélium egyik feladatának kell tekintenünk, hogy tájékoztat bizonyos viselkedésformákról. Ennélfogva, olyan szemmel kell olvasni a Bibliát, hogy odaszenteljük figyelmünket ezekre az összefüggésekre. Például, amikor Pál felhívja a korinthusiak figyelmét, hogy: „Kerüljétek a paráznaságot!”, a kérését világosan az evangéliumra alapozza – „… nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek ''tehát'' Istent testetekben”. (1Kor. 6, 18-20). Amikor a megbocsátást szorgalmazza, akkor világosan hivatkozik az Evangéliumra motivációként és modellként egyaránt (Pál levele az Efezusiakhoz 4, 32). Amikor azt mondja a férjeknek, hogy szeressék a feleségüket, akkor összekapcsolja a buzdítását közvetlenül az Evangéliummal (Pál levele az Efezusiakhoz 5, 25). Amikor felhívja a korinthusiak figyelmét a folyamatos bőkezűségre, akkor határozottan emlékezteti őket az Evangéliumban szereplő isteni nagylelkűségre (2Kor. 8, 7-9; 9, 12-13; 15). Még számos példát hozhatnánk. Végül is, minden keresztény magatartásnak az Evangéliumból kellene kiindulnia, bár keményen kell dolgozni azért, hogy elkerüljük a közhelyet. Összeköttetéseket kellene kialakítani az élet minden területére vonatkozóan.

A legnagyobb kihívások egyike, és a lelkipásztor-hitoktatók legfontosabb feladata, hogy világosan ''érzékeltessék'' ezeket az összeköttetéseket azért, hogy az emberek pontosan és értelemszerűen magáénak vallják az Evangéliumot és beépítsék mind a gondolkodásukba, mind a viselkedésükbe. Ezáltal az Evangélium ''a gyakorlatban'' központi jelentőségűvé válik mind az egyéni keresztény, mind pedig a gyülekezet számára.

Öt Egyszerű Lépés

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:32:10 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Five Easy Steps}}

Korábban ezen a héten egy közeli barátommal beszélgettem, aki mostanában olyan időszakon ment keresztül, amely tele volt személyes csalódásokkal, csüggedéssel, igazságtalanul bántak vele, és valótlan dolgokat híreszteltek a személyiségével és a keresztény szolgálatával kapcsolatban. Nagy hatással volt rám és megindultam azon, ahogy ő mindezekre reagált. Azt mondta minderre: „Az én vigasztalásom egyszerűen az, hogy ’Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel’ (1 Tim. 6:6).” Az ilyen reakció a megpróbáltatások idején (amelyek során a keresztények megelégedettsége próbára lesz téve és egyben nyilvánvalóvá is válik) sohasem pillanatnyi döntés eredménye, és nem is abból ered, hogy ha jól felépített és átgondolt időbeosztással és élettervvel rendelkezünk, amely megvédhet minket, ha az isteni gondviselés elfordul tőlünk.. Ez azt jelenti, hogy megelégedünk Isten akaratával az Ő gondviselésének minden területén. Éppen ezért, ez attól függ, hogy kik vagyunk, és nem érhető el azáltal, hogy többet teszünk.

'''Tenni és lenni''' A megelégedés ki nem érdemelt kegyelem. Mint ahogyan a 17. században Jeremiah Burroughs „A ritka ékszer” címmel írt nagyszerű művet erről a témáról, ez a kifejezés ma is megállja a helyét. Ha ezt programozással el lehetne érni („Öt lépéssel a megelégedéshez egy hónap alatt”), biztosan gyakran használt módszer lenne. Ehelyett azonban a keresztényeknek a régimódi úton kell felfedezniük a megelégedést: meg kell tanulnunk.

Éppen ezért nem tudjuk „tenni” a megelégedést. Ezt Isten tanítja, mi tanulók vagyunk ebben. Annak a folyamatnak a része ez, melyben átváltozunk az értelmünk megújulásával (Róma 12:1-2). Ezt a parancsolatot kaptuk, ugyanakkor ez értünk történik, nem pedig általunk. Nem egy cselekvéssorozat következménye, hanem egy megújult és átformált személyiségből ered. Csak a jó fa terem jó gyümölcsöt.

Úgy tűnik, hogy néhány alapelv a mai keresztények számára nehezebben érthető meg. A tiszta irányvonalak elengedhetetlenek számunkra a keresztény élethez. Sajnos manapság a protestáns gyülekezetek gyakorlatias tanításai olyan nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mit kell tenni és elérni, hogy a jellem fejlődése teljesen háttérbe szorul. Az USA-ban élő keresztényeknek különösképp fel kell ismerniük, hogy a világ leggyakorlatiasabb társadalmában élnek (ha valaki „meg tudja csinálni”, akkor azok mi vagyunk). A büszkeség számára fájdalmas a felismerés, hogy a keresztény élet nem abban gyökerezik, hogy mit tudunk megtenni, hanem abban, hogy mit volt szükséges megtenni értünk.

Néhány évvel ezelőtt volt egy elég kellemetlen összezördülésem egy „mond meg és mi megcsináljuk” mentalitású személlyel. Egy keresztény diákkonferencia félidejénél, a szervezők egy küldöttsége találkozni akart velem, mert kötelességüknek érezték, hogy szembesítsenek azzal, hogy két igei tanításom nem volt megfelelő. A megadott téma ez volt: ''Ismerni Krisztust''. „Két órán át beszélt hozzánk”, panaszkodtak, „''és mégsem mondott nekünk egyetlen dolgot sem, amit tehetnénk''.” Rejtett türelmetlenség volt ez azzal az apostoli elvvel szemben, hogy csak Krisztus ismerete által vagyunk képesek mindent megtenni.

Hogyan vonatkozik ez a megelégedésre, ami a ''Tabletalk'' e havi számának is a kulcstémája?

A keresztény megelégedés azt jelenti, hogy az elégedettségem független a körülményeimtől. Amikor Pál az elégedettségéről beszél a Filippi 4:11-ben, akkor egy olyan kifejezést használ, amely gyakori a sztoikusok és cinikusok ókori görög filozófiai iskoláiban. Az ő szóhasználatukban a megelégedés önállóságot, önmagára hagyatkozást jelentett, abban az értelemben, hogy függetlennek lenni a körülmények változásától.

De Pál esetében a megelégedés nem az önmagára hagyatkozásban, hanem a Krisztusra hagyatkozásban gyökerezik (Filippi 4:13). Pál azt mondta, hogy akár szűkölködésben, akár bővölködésben, mindent meg tud tenni Krisztusban. Ne ugorjunk át ezen az utolsó szón. Mert éppen ez a Krisztussal való egység és az Ő alkalmasságának felismerése az, amit nem tudunk egy pillanatnyi döntéssel létrehozni. Ez a Vele való folyamatos, bensőséges, és elmélyült kapcsolat gyümölcse.

Pál szavával élve, a megelégedést tanulnunk kell. És éppen ez a dolog neheze: hogyan tanuljuk meg, hogy elégedettek legyünk? Be kell iratkoznunk a mennyei iskolába, amelyben bibliai tanítás és a gondviselés tapasztalatai nevelnek majd. Ezeknek a leckéknek egy jó példája található a 131. zsoltárban.

'''Egy bibliai példa''' A 131. zsoltárban Dávid király egy élethű leírást ad arról, hogy mit is jelent neki, hogy megtanulja a megelégedést. Saját tapasztalatát egy gyermek példáján keresztül ábrázolja, ahogyan azt az anyatejtől elválasztva a szilárd ételhez szoktatják: „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem.” (Zsoltárok 131:2)

Képzeld el a helyzetet, hogyan hangozhatott! Még élethűbb lesz, ha arra gondolsz, hogy az ószövetségi időkben egy gyermeket gyakran csak három-négy éves korában választottak el. Elég nehéz lehet egy anyának elviselni egy kisgyerek csalódott sírását, a szilárd étel elutasítását és az ellenszegülő akaratot az elválasztás folyamata során. Képzeld el ezt a küzdelmet egy négy éves gyerekkel! Ilyen mértékű küzdelmen ment keresztül Dávid, mielőtt megtanulta, hogy megelégedett legyen.

'''Két fontos kérdés''' De miről is szólt ez a küzdelem? Dávid ismét csak segít rámutatva arra a két fontos kérdésre, melyeknek rendeződnie kellett az életében.

„Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem.” (Zsoltárok 131:1) Ezt nem úgy érti, hogy az ambíció önmagában mindenképp rossz. Ő maga is a trónra lett kiválasztva (1 Sám 16:12-13). De ennél egy sokkal magasabb rendű ambíció élt benne: bízni Isten bölcs gondoskodásában, időzítésében.

Emlékezz azokra az alkalmakra, amikor pozíciót és hatalmat szerezhetett volna olyan eszközökkel, amelyek megkérdőjelezték volna az Isten iránti elkötelezettségét! Először, Saul éppen abba a barlangba ment, ahol Dávid és az emberei rejtőztek (1 Sám 24:6). Később, Dávid és Abisaj Saul sátrába lopóztak, amikor ő aludt (1 Sám 26:9-11). De eközben mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy Isten szava szerint éljen és türelmesen várjon az Isten időzítésére.

A keresztény megelégedés ezért közvetlen gyümölcse annak, ha nincs magasabb rendű ambíciónk annál, hogy Istenhez tartozzunk, alávessük magunkat az Ő rendelkezésének, az Általa kijelölt helyen, az Általa választott időben, az Ő gondoskodásában bízva.

Érett bölcsességre vall, amikor a fiatal Robert Murray M‘Cheyne a következőt írta: “Mindig arra törekedtem, hogy ne legyenek saját terveim.” “Milyen szokatlan”, mondhatjuk erre. Igen, de az emberek azt figyelték meg M‘Cheyne –en, hogy a tetteiben és szavaiban nem sok szokatlan volt – az ő lénye és életmódja tette őt szokatlanná. Ez pedig annak a következménye volt, hogy a megelégedettsége egyetlen ambícióból fakadt: “Meg akarom ismerni Krisztust.” (Fil. 3:10). Nem véletlen, hogy ha Krisztus válik céllá számunkra, akkor Ő megelégít minket és megtanulunk minden körülmények között elgedettnek lenni.

„Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.” (Zsoltárok 131:1). A megelégedés egy olyan gondolkodásmód gyümölcse, amely megérti a saját korlátait.

Dávid nem engedte meg magának, hogy a figyelmét olyan dolgok kössék le, amelyeket Isten nem szánt neki, sem azt, hogy a gondolatai olyan dolgok körül forogjanak, amelyeket Isten nem kívánt kijelenteni neki.

Ha ugyanis ilyen dolgok kötik le a figyelmünket, az meggátolja az elégedettséget. Ha ragaszkodom ahhoz, hogy pontosan megtudjam, hogy Isten hogyan munkálja a körülményeimet és mit tervez a jövőmmel, ha meg akarom érteni az Ő utait a múltamban, soha nem leszek elégedett, míg magam egyenlővé nem válok Istennel. Milyen lassan ismerjük fel ezekben a kényes szellemi kísértésekben az édeni kígyó sziszegését: „Fejezd csak ki az elégedetlenségedet Isten utaival, szavaival, gondoskodásával szemben.”

A mi Augusztini hagyományunkban gyakran mondják, hogy az első bűn a büszkeség volt (''superbia''). De ez ennél bonyolultabb, az elégedetlenséget is magában foglalta. Ha ebben a megvilágításban látjuk a dolgokat, felismerjük, hogy mennyire bűnös is az elégedetlen lélek.

Tartsd szem előtt ezt a két elvet és nem fog könnyedén magával sodorni a világi elégedetlenség sodrása.Kezd el újra tanulni, hogyan növekedhetsz a keresztény életedben! Tanulmányozd ezt, foglakozz az ambíció kérdésével, legyen Krisztus a figyelmed középpontjában, és meg fogod tanulni, hogyan élvezheted az igazi megelégedés kiváltságát.

A magyarázó prédikáció és alkalmazása

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:31:53 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Expositional Preaching and Application}}Egy nap feltettek egy kérdést, és rájöttem arra, hogy gyakran kérdezik, hogy amikor magyarázva hirdetem az igét, hogyan alkalmazom a szöveget a prédikációban.

Elsőként meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen kérdés mögött lehet, hogy nagyon sok kérdéses feltételezések állnak. A kérdező lehet, hogy emlékszik „magyarázó” prédikációkra, amelyeket hallott (vagy lehetséges, hogy hirdetett is), melyek nem különbözött az egyetemi vagy szemináriumi biblia előadásoktól. Lehet, hogy jól felépítettek és pontosak voltak, de érződhetett rajtuk egy kicsit az ájtatosság, vagy a lelkipásztori bölcsesség. Ezekben a magyarázó prédikációkban előfordulhatott egy csöppnyi alkalmazás. Másodsorban, a kérdést feltevő lehetséges, hogy egyszerűen félreértette az alkalmazást. Lehettek nagymértékben befolyásos magyarázatok a szóban forgó igehirdetésben, de az sem kizárt, hogy egyszerűen nem vette észre.

William Perkins, a XVI. század kiemelkedő cambridge-i puritán teológusa, arra tanította az igehirdetőket, hogy képzeljenek el különféle hallgatóközönségeket, akik hallgathatják a prédikációjukat. Arra is tanította őket, hogy gondolják végig az igazság alkalmazásait, amit hirdetnek különböző lelkületűeknek: megkeményített szívű bűnösöknek, kétkedőknek, megfáradt szenteknek, lelkes fiataloknak, és a lista folytatható tovább. Szeretném megközelíteni a kérdést egy kicsit másféleképpen. Sokan közülünk, akiket elhívtak, hogy Isten Igéjét hirdessük, már bizonyára tudni fogják, de segítségünkre lesz, hogy emlékeztessük magunkat újra arra a tényre, hogy nemcsak vegyes hallgatóság van, de különféle alkalmazások is vannak, amelyek önmagukban is hivatalosan alkalmazhatók.

Amikor hirdetem az Igét, arra hivattam el, hogy értelmezzem a Szentírást, hogy válasszak ki a Bibliából egy részt, és azt világosan magyarázzam meg ellenállhatatlanul, sőt nyomatékosan. Ebben a folyamatban, legalább három különböző alkalmazás található, melyek három különböző problémát tükröznek, melyet a saját keresztény zarándoklatunkban találunk. Először is, szenvedünk a tudatlanság ártalmas hatása miatt. Másodsorban, birkózunk a kétségeinkkel gyakran jobban, mint azt észrevesszük. Végül, vétkezünk engedetlen cselekedeteinken keresztül, vagy bűnös gondatlanságunk miatt. Ahányszor csak Isten Szavát hirdetjük, ezt a három dolgot szeretnénk a hallgatóinkban és magunkban megváltoztatni. Mindegyik más-más alkalmazást eredményez. A tudatlanság az alapvető probléma ebben a bukott világban. Elidegenítettük Istent magunktól. Megszüntettük a közvetlen közösséget a Teremtőkkel. Nem meglepő, ha tájékoztatva az embereket Isten igazságáról már önmagában is egy erőteljes alkalmazás, egy olyan dolog, amelyre reménytelenül szükségünk van. Ez nem szolgál mentségül egy hűvös és szenvtelen prédikációra. Legalább annyira izgatottá válok a kijelentő mód hatására, mint a felszólító módéra. Az evangélium parancsolatai: a bűnbánat és a hit nem jelentenek semmit, Istenről, magunkról és Krisztusról szóló kijelentő állítások nélkül. Az információ alapvető. Az igazság tanítására hivattunk el, hogy hirdessük az istenről szóló nagyszerű üzenetet. Azt szeretnénk, hogy azok az emberek, akik hallják az üzeneteinket, a tudatlanságból az igazság ismeretébe. Ilyen őszinte ismertetés az alkalmazás.

A kétely különbözik az egyszerű tudatlanságtól. Kétségek között ötleteket vagy igazságokat sorakoztatunk fel, amelyek ismerősek számunkra, majd megkérdőjelezzük azokat. Ez a fajta kérdőre vonás nem ritka a keresztények körében. Tulajdonképpen, a kétség az egyik legfontosabb kérdés lehet, amit figyelmesen megvizsgálunk, és ami teljesen kihívások elé állít az igehirdetéseink során. Időnként lehet, hogy elképzeljük, hogy a kereszténység előtti hitvédők kora volt az az időszak, amikor az igehirdetőknek közvetlenül meg kellett szólítaniuk a kétkedőket, de ez nem így van. Néhányan, akik hallgatták a múlt vasárnapi prédikációdat, és ki tudja ezeket a tényeket, hogy említést tettél Krisztustól vagy Istenről, vagy Onézimuszról. Lehet, hogy küzdenek ezeknek a tényeknek az igazsága ellen. Néha ilyen kétség felszínre sem került. Lehet, hogy néha magunk sem vesszük észre. Amikor vizsgálódva, aprólékosan állunk az Igéhez, akkor vágyat érzünk a megkérdőjelezésre, a bizonytalanságra és habozásra. Mindezek, szomorúan rá kell döbbennünk, kétségbe taszítanak, ott a távolban, és eltérítenek minket a hűséges zarándokútról. Talán az olyan emberek, mint mi is a szívünk egyik részében érvelni akarunk Isten Szava mellett, és sürgetni akarjuk a többieket, hogy elhiggyék a Biblia hitelességét. Azért hivattunk el, sürgessük a hallgatóközönséget Isten Szavának hitelességének elfogadására. Szeretnénk, ha azok az emberek, akik meghallják az üzeneteinket, megváltoztatnánk a kételyeiket az igazság teljes, őszinte hitére. Az ilyen sürgető, az igazság aprólékos igehirdetését nevezzük alkalmazásnak.

A bűn is egy probléma ebben a bukott világban. Tudatlanság vagy kétely, mindkettő már önmagában is lehet bűn, vagy adott bűnök eredményei, vagy egyik sem. Természetesen a bűn több a gondatlanságtól és a kételytől. Győződj meg arról, hogy azok az emberek, akik hallgatják a prédikációdat, küzdtek Istennel szemben való engedetlenségük miatt az előző héten. Biztos, hogy harcolni fognak a vele való engedetlenségük miatt a következő héten is. A bűnök különféle testet ölthetnek. Némelyek tettbeli, míg mások gondolatbeli engedetlenséget hordoznak. Legyen szó a bűn elkövetéséről, vagy el nem követéséről, a bűn elkövetése engedetlenséget Isten felén. Az igehirdetésekkel részben kihívások elé állítjuk Isten gyermekeit, hogy éljenek szentségben, amivel tükrözik az Ő szentségét. A bibliai szakasz alkalmazása a prédikációban arra szolgál, hogy utat mutasson az emberek életviteléhez a hétköznapokban. Mi igehirdetők arra vagyunk hivatottak, hogy buzdítsuk Isten gyermekeit az Igéhez való engedelmességre. Azt szeretnénk, ha azok az emberek, akik hallják az üzenetünket, megváltoznának a bűnös engedetlenekből az örömteli, boldog Istennek engedelmeskedőkké, az Ő felfedett akarata szerint, ami a Bibliában van megírva. Ilyenfajta engedelmességre való buzdítást nevezünk alkalmazásnak.

A legfontosabb üzenet, amit minden egyes alkalommal használnunk kell, az az evangélium. Néhány ember még sohasem hallott Jézus Krisztus Evangéliumáról. Néhány ember, aki részt vesz a prédikációdon, lehet, hogy dekoncentrált, vagy alszik, vagy álmodozik, vagy nem figyel oda. Tudniuk és hallaniuk kell az Örömhírről.

Mások, lehet, hogy hallották, megértették, és talán még őszintén el is fogadták az igazságot, de lehet, hogy most kétely gyötri őket az elhangzottak miatt. Ezeket az embereket ösztönözni kell arra, hogy higgyenek Jézus Krisztus Örömhírének igazságában.

Az is lehet, hogy az emberek hallották és megértették az igazságot, de halogatják bűneik megbánását. Még az előfordulhat, hogy nem kételkednek az igazságban, melyről beszélsz. Lehetséges, hogy lassabban vallják meg bűneiket és fordulnak Krisztushoz. Minden igehirdetésünkkor keresni kellene az alkalmat arra, hogy az Evangéliumon keresztül felvilágosítsunk, ösztönözzünk, és figyelmeztessünk.

Az egyetlen közös kihívás, amivel mi prédikátorok mindannyian szembesülünk Isten Igéjének a prédikációban való alkalmazásakor, az az, hogy néha, akiknek problémáik akadnak az életük bizonyos területén, azt fogják gondolni, hogy nem használod a Szentírást a prédikációd során. Igazuk van? Nem feltétlenül. Az igehirdetésed bizonyára fejlődni fog, ha a kételkedőket gyakrabban megszólítod. Egyáltalán nem helytelen, ha azoknak prédikálsz, akinek szüksége van felvilágosításra, vagy akinek szüksége van jóra serkentő beszédre ahhoz, hogy letegyék bűneiket. Még akkor is, ha az az ember, akivel beszélsz nincs tudatában ennek szükségességéről.

Egy utolsó megjegyzés. Példabeszédek könyve 23, 12 azt mondja: „Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!” Az ’alkalmaz’ szó az angol fordításokban majdnem mindig (talán majdnem mindig) a Szentlélek munkásságára, aki hallja az Igét, és nem a prédikátor munkájára utal. Arra hivattunk el, hogy saját szívünkben építsük be az Igét, és ez alapján cselekedjünk.

Talán ez az egyetlen legfontosabb dolog, amit tehetünk következő vasárnap Isten gyermekeinek javára.

Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:31:34 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | Boasting Only in the Cross}}
:'''Pál levele a galatákhoz 6, 14'''

:Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.

 Nem kell sokat tudnod az életről ahhoz, hogy mély benyomást tehess a világra. Mégis ismerni kell néhány nagyszerű dolgot, ami sokat vet a latba. Majd légy hajlandó élni és meghalni ezekért. Azok, akik tartós változást eredményeztek a világban nem azok az emberek, akik sok tudást sajátítottak el, hanem azok, akik néhány nagyszerű dolgot birtokoltak. Ha azt szeretnéd, hogy a te életed is számítson, ha azt akarod, hogy a kavicsok, melyeket a vízbe dobtál, fodrozódásából hullámok keletkezzenek, melyek elérik a föld szegletét, s végül évszázadokon keresztül továbbhömpölyögnek az örökkévalóságig, nem kell magas IQ-val és EQ-val rendelkezned. Nem kell jóképűnek, gazdagnak lenned. Nem kell egy kitűnő családból származnod. Nem feltétlenül szükséges kiváló iskolai háttér. Mindössze néhány nagyszerű, magasztos, változatlan, nyilvánvaló, egyszerű, ragyogó dolgot kell ismerned, amelyek éltető erőt adnak neked.

Tudom, hogy az összegyűltek közül nem mindenki szeretné, ha az élete változáson menne keresztül. Sokan közületek nem törődnek azzal, hogy valami nagyszerű mély benyomást tegyenek a világra. Azt szeretnétek, ha az emberek is szeressenek titeket. Ha az emberek csak szeretnének, elégedettség töltené el a lelketeket. Sőt, az is kielégítene titeket, ha jó munkahelyetek lenne, szerető feleségetek, egy pár jól nevelt gyereketek, egy vagány autód, hosszú hétvégék, néhány jóbarát, egy vidám nyugdíjaskor, gyors és fájdalommentes halál, pokol nélkül – ha ilyen életeke lenne (Isten nélkül), elégedettek lennétek. EZ vezet a te személyre szóló tragédiádhoz.

Három héttel ezelőtt értesültünk a gyülekezetünktől, hogy Ruby Eliason és Laura Edwards elhunyt Kamerunban. Ruby már elmúlt 80 éves. Hajadon volt egész életében. Egy nagyszerű dologra kötelezte el magát, hogy megismertesse Jézus Krisztust a távoli országokban élőkkel; a szegényekkel és a betegekkel. Laura özvegyasszony volt, orvos, közeledett a 80. életévéhez. Ruby-val teljesített szolgálatot Kamerunban. A fék meghibásodott, így belerohantak egy sziklába, és azonnal életüket vesztették. Megkérdeztem a többieket, hogy szerintük ez tragédia volt-e? Két élet, amelyet egy nagy látomás vezérelt, előre be nem jelentett szolgálatot teljesítettek az éhező szegények között Jézus Krisztus dicsőségére. Két évtized telt el úgy, hogy az amerikai kortársaik sokasága úgy ment nyugdíjba, hogy eltékozolta az életét Floridában vagy Új Mexikóban. Nem. Az ő haláluk nem tragédia, hanem dicsőség.

Elmondom, hogy mi a tragédia. Felolvasok a Reader’s Digest 2000. februári számának a 98. oldaláról, hogy mi a tragédia. „Bob és Penny …korai nyugdíjas éveiket töltötték Amerika északkeleti részén. Bob 59, míg Penny 51 éves volt. Napjainkban Punta Gorda-ban élnek Florida államban, ahol hajókáznak a 30 láb hosszú halászhajójukkal, softball-oznak és kagylót gyűjtenek.” Az Amerikai Álom: juss el egyetlen földi életed végéhez, és legyen utolsó nagy tetted az, hogy „kagylókat gyűjtesz”, mielőtt számot adsz a Teremtődnek. EZ maga a tragédia. Manapság milliárdokat költenek, hogy meggyőzzenek arról, hogy kövesd ezt a tragikus álmot. Nekem negyven percem van arra, hogy könyöröghessek hozzád, hogy ne tedd ezt. Ne pazarold el a rövid és nagyon értékes életed. Én egy olyan családban nevelkedtem, ahol az édesapán evangelizátorként annak szentelte az életét, hogy Jézus Krisztus evangéliumát megismertesse az elveszettekkel. Egyetlen egy cél lebegett előtte: az evangélium hirdetése. A felnőtté válásom éveiben volt egy plakett a konyhánkban, ami most a nappaliban függ. 48 éven keresztül szinte nap mint nap láttam. A következő olvasható rajta: „Egy életünk van, ami hamar a múltba vész. Csak amit Krisztusért tettél, az tart örökké.” Itt vagyok Ezen A Napon apaként, 54 évesen. Négy fiam és egy lányom van: Karsten 27 éves, Benjamin 24 éves, Abraham 20, Barnabas 17 éves, Talitha 4 éves. Kevés dolog foglalkoztat az utóbbi hónapokban és években; az, hogy a felcseperedő gyermekeim ne pazarolják el az életüket talmi örömökre, a legfontosabbak közé tartozik. Most rátok is fiaimként és lányaimként tekintek, és apaként, amilyen talán nektek eddig nem adatott meg, könyörgök hozzátok. Vagy az az apa, aki nem ilyen jövőt képzelt el számotokra, mint én, vagy amit Isten tervezett számotokra. Vagy az az apa, akinek volt terve a jövőtökre, de minden a pénzről és a pozícióról szólt. Fiaimként és lányaimként tekintek rátok és könyörgök hozzátok. Akarjátok, hogy az életetek számítson valamit az örökkévalóság számára? Akarjátok ezt? Ne éljétek le az életeteket elhivatottság nélkül! Az egyik ok, amiért szerettem a „Passion 98 és Passion 99” események, és az „Egy Nap” események látásmódját, az az, hogy a 268. kinyilatkoztatás nagyon világosan feltárta, hogy miről is szól az életem. A kinyilatkoztatás Ézsaiás könyvének 26 fejezetéből a 8. igevers: „Ítéleted idején is benned reménykedtünk, Uram, neved dicséretére vágyott a lelkünk”. Nemcsak a testről, hanem a lélekről is szól. Arról a lélekről, ami elhivatott és vággyal teli. Itt nem csak arról a vágyról van szó, amit akkor érzünk, amikor szeretnek bennünket, vagy softball-t játszunk, kagylót gyűjtünk. Itt a vágy egy végtelenül nagyszerű, szép, értékes és végtelenül kielégítő – „neved dicséretére vágyott a lelkünk”. Ez az amiért élek, és ennek a megtapasztalására vágyom. Az életem küldetésének mottója és azé a gyülekezeté, ahol szolgálok, a következő: „Azért létezünk, azért létezem, hogy terjesszem az elhívást Isten fennhatóságára minden dologban az emberiség örömére.” Nem kell ugyanazt vallanod, amit én. Nem kell ugyanazt mondanod, mint Louie Giglio (vagy Beth Moor, vagy Voddiee Baucham). Bármivel foglalkozz is, találd meg az elhívásodat. Találd meg a módját, hogy kifejezd, élj és halj azért. Ezzel egy örökké tartó változást fogsz előidézni. Olyanná válsz, mint Pál apostol. Nincs hozzá hasonló ember, akinek több nyílt terve lett volna az életére, mint Pálnak. Többféleképpen meg tudta ezt fogalmazni.           Az Apostolok cselekedetei 20, 24: „De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az          életem sem drága, csakhogy elvégezhessem futásomat, és azt a szolgálatot, amelyet          az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének          evangéliumáról.” 

 Egy dolog számított: elvégezzem a szolgálatot és a futásomat.

         Pál levele a filippiekhez 3, 7-8: „Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak         ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézusért, az én         Uram ismeretének páratlan nagyságáért.”

 

Hogyan segíthetek neked? Hogyan használhatna Isten ebben a pillanatban Egy Napon, hogy felébresszem benned az elhívást egy nagyszerű valóságra, mely szabadjára enged és felszabadít a kisszerű álmokból és elküld téged a világ végére?

A válasz, amit úgy gondolom, hogy Isten adott nekem, az volt, hogy ismertessek meg velük egy igeverset a Bibliából, amely a lehető legközelebb áll a lényeghez. Érzékeltesd, hogy Pál miért azt mondja, amit mond. 

Az igevers Pál levele a galatákhoz 6, 14-ből való: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.” 

Fogalmazzuk meg ezt a gondolatot pozitívan. Csak Jézus Krisztus keresztjével dicsekedjünk. Csak a kereszttel való dicsekvés az egyetlen gondolat, az egyetlen cél és az egyetlen elhívás. A 'dicsekedni' szó alatt érthetjük azt, hogy „ujjongani”, „örvendezni valaminek”. Csak Krisztus keresztje (kereszthalála) miatt ujjongjunk. Csak Krisztus keresztje miatt örvendezzünk. Pál azt mondja, hogy ez legyen az egyetlen elhívásod, az egyetlen dicsekvésed, örömöd és ujjongásod. Ebben a felemelő pillanatban, amit hívjunk Egy Napnak, legyen Jézus Krisztus keresztje Egy Valami, amit szeretsz, egy olyan dolog, amit becsben tartasz, aminek örvendezel és ujjongsz. 

Ez megdöbbentő két dolog miatt:

#Az egyik dolog, amiért megdöbbentő lehet, az az, mintha az mondanánk, hogy csak az elektromos székkel dicsekedjünk. Vagy csak a gázkamra miatt ujjongjunk. A halálos injekciónak köszönhetően örvendezzünk. Legyen az egyetlen dicsekvésed, az egyetlen örömöd és egyetlen ujjongásod az akasztófakötél. „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”. Egyetlen kivégzési módszer, amit valaha is kitaláltak, sem volt annyira kegyetlen és kínzó, mint a keresztre feszítés. Szörnyű volt. Nem tudtad volna végignézni sikoltás, hajtépés és ruhaszaggatás nélkül. Legyen ez a tény az életed elhívása. 
#Ez az egyik dolog, ami meghökkentő Pál szavaiban. A másik az, hogy Pál arról beszél, hogy ez (Jézus kereszthalála) legyen az egyetlen dolog, amivel dicsekszünk az életünkben. Az egyetlen öröm. Az egyetlen ujjongás. „.Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számotokra a világ, és én is a világ számára.”

Mire akar Pál ezzel célozni? Valóban arra gondol, hogy ne dicsekedjünk mással, hogy ne legyen más, amin ujjonghatnánk? Nem lenne más örömünk csak Jézus keresztjében, Jézus halálában? Vizsgáljuk meg azokat a helyeket, ahol maga Pál ugyanazt a „dicsekedni”, vagy „ujjongni” szavakat használja más esetekben:

           Pál levele a rómaiakhoz 5, 2:„és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten dicsőségével.”

           Pál levele a rómaiakhoz 5, 3:„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az áll az állhatatosságot.”

           Pál második levele a korinthusiakhoz 12, 9:„Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem.”

           Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2, 19: „Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor?”

Tehát, ha Pál ezen dolgokkal dicsekszik és ezen dolgokon ujjong, akkor mire gondol? Arra, hogy „ne kíván[junk] mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével”? Mit jelent ez tulajdonképpen? Mindez csak halandzsa lenne? Örvendezel egy dolognak és azt mondod, hogy ujjongsz egy másiknak? Nem. Nagyon alapos oka van annak, hogy ezt mondjuk. Mindennemű ujjongásunknak, örvendezésünknek és dicsekvésünknek Jézus keresztjében való örvendezésnek kell lennie.

Pál úgy gondolja, hogy a keresztények minden dicsekedésének Jézus kereszthalálában való dicsekedésnek kell lennie. Minden más dologban való örömünknek a keresztben való ujjongásnak kell lennie. Ha dicsekszel a dicsőség reményében, akkor dicsekedned kell Krisztus keresztjében is. Ha dicsekszel a megpróbáltatások idején, mert a megpróbáltatások reményteljesek, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is. Ha dicsekszel a gyengeségeidben, vagy az emberek Istenével, akkor dicsekedned kell Jézus keresztjében is.

Miért van ez így? Egy oka van. Megváltotta a bűnösöket. Minden jó dolgot; valójában minden rossz dolog, amit Isten jóra fordított; megkaphattunk Jézus kereszthalála által. Eltekintve Jézus halálától és keresztjétől, a bűnösök csak ítéletben részesülnek. Ennélfogva, bármi, amit Krisztusban élvezel – keresztényként, vagy istenfélőként – felelős vagy Jézus haláláért. Tehát mindenben való dicsekvésed a keresztben való dicsekvésnek kell lennie, ahol minden áldás megvétetett számodra Isten fia, Jézus Krisztus halálának az árán.

Az okok egyike, amiért mi nem vagyunk Krisztus központúak, és nem teltünk meg Krisztussal, bár ennek meg kellett volna történnie, az az, hogy nem vettük tudomásul, hogy minden – minden jó és minden rossz dolgot Isten jóra fordított érettünk megváltott gyermeke, Krisztus halála árán. Mi csak egyszerűen elfogadjuk az életünket, azt a tényt, hogy lélegzünk, az egészségünket, a barátainkat mindent, úgy ahogy van. Azt gondoljuk, hogy mindez a miénk, amihez jogunk van. Az a helyzet, hogy ezek a dolgok nem minket illetnek jog szerint.

Duplán nem érdemeljük meg ezeket.

#Teremtmények vagyunk. A Teremtőnket senki nem kötelezte arra, hogy bármit is adjon nekünk – sem életet, egészséget vagy bármi mást. Ő ad vagy elvesz. Semmilyen igazságtalanságot nem követ el ellenünk.
#Amellett, hogy teremtmények vagyunk, nem követelőzhetünk Istennél, mert bűnösök vagyunk. Kegyvesztettek vagyunk. Figyelmen kívül hagytuk és engedetlenek voltunk. Nem voltunk képesek szeretni Őt és bízni benne. Igazságosan gerjedt haragra ellenünk. Minden, amit megérdemlünk Tőle az az ítélet. Ennélfogva, minden lélegzetünk és szívdobbanásunk, minden napfelkelte, minden pillanat, amit a szemünkkel látunk, vagy hallunk a fülünkkel, vagy beszélünk a szánkkal, vagy minden lépésünk ingyenes, de nem megérdemelt ajándék bűnösök számára, akik csak büntetést érdemelnek.

Ki vásárolta meg ezeket az ajándékokat számunkra? Jézus Krisztus. Hogyan vette meg nekünk? A vérével.

Az áldások az életünkben azért vannak, hogy dicsőítsük Krisztus keresztjét. Más szóval, minden jó dolog azért van az életünkben, hogy dicsőítsük Krisztust és a keresztre feszítését. Például a ’91-es Dodge Spirit-ünket a múlt héten totálkárosra törtük, de senkinek nem esett baja. Ebben a biztonságban én dicsekedem és büszkélkedem. De miért nem sérült meg egyikünk sem? Ez egy olyan ajándék volt nekem és a családomnak, amelyet közülünk senki sem érdemelt meg. Bűnösök vagyunk és természetünknél fogva a harag gyermekei, távol Krisztustól. Ennek ellenére, mégis hogy kaphattunk ilyen ajándékot? Válasz: Krisztus kereszthalált halt a bűneinkért. Elvette a haragot, ami Isten és közöttünk állt. Mindezt biztosította nekünk, habár mi nem érdemeltük ezt meg. Isten mindenható kegyelme mindenben a javunkra munkálkodik. Tehát amikor dicsekedtem a biztonságunkkal, akkor Jézus Krisztus keresztjével dicsekedtem.

A biztosító 2800 dollárt fizetett az autóért. Noel elvitte a pénzt és Iowába ment, amin vett egy ’92-es Chevy Lumina-t, majd hazavezetett a hóban. Ismét van kocsink. Dicsekedtem a sok jutalom csodálatos kegyelmével. Összetöröd az autódat és karcolás nélkül megúszod, a biztosító állja a kárt. Lesz egy új kocsid. Majd úgy folytatod az életedet, mintha mi sem történt volna. Köszönetnyilvánításként fejet hajtok és dicsekszem számtalan áldásokért, az apró anyagi dolgok ellenére is. Honnan származik ez a sok áldás? Ha már megváltott bűnös vagy, ha hiszel Jézusban, a kereszt közvetíti az áldásokat. Ha a kereszttől távol élsz, csak büntetés vár rád. Bár időnként Isten türelmes és kegyes, de ha elutasítottad, akkor minden áldása csak felerősíti a büntetést. Tehát minden ajándék vérrel vétetett. Így minden dicsekvés a keresztben való dicsekvés.

Jaj nekem, ha bármi mással is dicsekszem, mint Krisztus keresztjével.

Másképpen szólva, a kereszt jelképezi Krisztus dicsőségét. Istennek az volt a célja a kereszttel, hogy majd Krisztust tiszteljék. Amikor Pál azt mondja a galatákhoz írott levelében (6, 14): „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmével”, azt mondja ezzel, hogy Istennek az volt a terve, hogy mindig a keresztet dicsőítsék, hogy mindig a keresztre feszített Jézus legyen a dicsekvésünk tárgya, örömünk és dicsőségünk. Krisztus hálát és dicsőséget kapjon az életünkben véghezvitt jótettekért –, hogy minden rossz dolgot, amit Isten okozott jóra fordít.

Most jön a kérdés: ha Isten tervében szerepelt Krisztus halála és az, hogy a „Kereszthalált halt Krisztust” tiszteljék és dicsőítsék mindenért, akkor hogyan kapja meg Krisztus a megérdemelt dicsőséget? A válasz az, hogy gyermekeket, fiatalokat és felnőtteket egyaránt meg kell tanítani arra, hogy ez az igazság. Másképpen szólva, Krisztus keresztjével való dicsekvés az a keresztről szóló tudás.

A munkám arról szól, hogy dicsőséget szerezzek Jézusnak azáltal, hogy benneteket tanítalak ezekről a dolgokról. S a ti feladatotok, hogy még több dicsőséget szerezzetek Jézusnak azáltal, hogy a tanítások szerint éltek és terjesztitek ezeket az igazságokat. A Jézusról szóló ismeret nem más, mint Jézussal való dicsekedés. Ha csak a kereszttel szeretnénk dicsekedni, akkor ismereteket kell szereznünk a keresztről, a kereszt alatt.

Talán azt is mondhatnánk, hogy ismereteket kell szereznünk a „kereszten”. A kereszten szerzett ismeretek vezetnek el a kereszttel való dicsekvéshez. Mit értek ez alatt?

Nézzük meg a 14. igevers további részét: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” A kereszttel való dicsekedés akkor szokott megtörténni, ha a kereszten vagyunk. Vajon nem erről szól a 14. igevers? A világ keresztre feszítetett számomra és én is a világ számára. A világ meghalt számomra és én is a világ számára. Miért? Mert megfeszíttettem. Megtanulunk a kereszttel dicsekedni, amikor a kereszten vagyunk.

Mit jelent ez? Mikor történt ez meg? Mikor voltál megfeszítve? A válasz Pál levele a galatákhoz 2, 20-ban található: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Amikor Krisztus meghalt mi is meghaltunk. Krisztus halálának dicsősége az, hogy amikor meghalt, minden, ami az övé volt meghalt Vele együtt. A halál, melyet mindannyiunkért szenvedett, akkor válik a mi halálunkká is, amikor egyesülünk Vele a hitünk által.

Azt mondhatod: „Nem élek én? Élőnek érzem magam.” Nos, ekkor van szükségünk tanulásra. Meg kell értenünk mi történt velünk. Meg kell, hogy tanuljuk ezeket az igazságokat. Ezért van Pál levele a galatákhoz 2, 20 és 6, 14 a Bibliában. Isten folyamatosan arról tanít, hogy mi történt velünk. Így megismerjük önmagunkat, megtudhatjuk munkálkodásának módját. Dicsekedhetünk vele, fiával és keresztjével, ahogy kellene.

Ennek fényében olvassuk el ismét Pál galatákhoz írott leveléből a 2, 20-at és lássuk meg azt, hogy Igen, halottak vagyunk, de élünk. „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve [tehát halott vagyok, Pál tovább folytatja]: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem [Miért? Mert meghaltam. A régi engedetlen, hitetlen énem meghalt. Pál tovább folytatja.]; azt az életet, amit pedig testben élek [Igen, élek. De ez az „én” nem egyezik meg azzal az „énnel”, aki meghalt], az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” Más szóval élve, az „én”, aki él, az az új „én”, aki hitben él. Az új teremtmény él. A hívő él. A régi én Krisztussal halt meg a kereszten.

Ha megkérdezed, hogy mi a kulcsa, hogy ez valóssággá váljon? Hogy lehet ez az enyém? A válasz a galatákhoz írott levél 2, 20 vers hitről szóló szavaiban rejlik. „Azt az életet pedig amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem.” Ez a kapocs, melyet létrehoz közötted és fia között a hit által. Amikor ez megtörténik, egység jön létre az Isten fiával. Ennélfogva válik az Ő halála a te haláloddá és az Ő élete a te életeddé.

Most vetítsük ezt át a galatákhoz írott levél 6, 14 igeversre: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszítetett számomra a világ, és én is a világ számára.” Kizárólag a kereszttel dicsekedj.

Hogyan válhatok kereszténység központúvá úgy hogy a dicsekvésem visszavezethető legyen a kereszthez? Válasz: Vedd észre, hogy amikor Krisztus meghalt a kereszten, akkor te is meghaltál. Amikor elkezdtél bízni benne, akkor halála nyomot hagyott életedben. Pál azt mondja, hogy meghaltál a világnak és a világ is halott számodra.

Ez azt jelenti: amikor Krisztusba veted a hitedet, megszakad a világgal való köteléked, és a világ vonzereje megtörik, halottá válik számodra, ahogy te is a világ számára. Tetszetősebben fogalmazva, ahogy a 15. versben is olvasható, „új teremtés” vagy. A régi éned halott, az új él. Az új éned hitben él. Hitünk NEM a világot dicsőíti, hanem a keresztre feszített Krisztust.

Így válhatsz kereszténység központúvá és vallhatod Pállal együtt: „Nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével.” A világ már nem egy kincsesláda, nem forrása az életemnek, elégedettségemnek és örömömnek, hanem Krisztus ez a forrás.

Mi a helyzet a biztonsággal az autóbalesetben vagy a kártérítéssel? Nem azt mondtad, hogy örülsz ennek? Akkor te is meghaltál a világnak?

Lehetséges, remélem. Mert ez a halál nem azt jelenti, hogy kivonulunk a világból. Ez nem azt jelenti, hogy semmiféle érzésünk nincs a világról (1 János 2, 15; 1 Timóteus 4,3). Ez azt jelenti, hogy minden törvényes örömünk a világban Krisztus szeretetének vérrel megpecsételt bizonyítéka, és lehetőség a kereszt hirdetésére. Halottak vagyunk a kártérítés örömeinek, mert egyedül a keresztre feszített, Adakozó Krisztus adhat boldogságot. Amikor az áldás forrására gondolunk, a világiasság halott, és Jézus a mindenünk.

Ez a célja a dicsőítés tanításának. Adja Isten, hogy álmodhassunk, tervezhessünk, működhessünk, adhassunk, taníthassunk és élhessünk a keresztre feszített Krisztus dicsőségére.

Egy értékes ígéret: Isten Lelkének kiáradása

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:31:14 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | A Precious Promise: The Outpouring of God's Spirit}}

'''Ézsaiás könyve 44, 1-5'''

Tudod, hogy miért könnyebb az emberekhez kedvesnek lenni pénteken, mint hétfőn? Nem azért, mert a remény olyan, mint a folyó, mely egy szebb jövőből ered, mely boldogságunkkal feltölti fel a vízgyűjtőmedencét, majd pedig túlcsordul a mások felé irányuló kedvességünkkel. Pénteken a pihenés és szórakozás lehetősége egy karnyújtásnyira van, olyannyira, hogy már-már a bőrünkön tapasztaljuk. Reménnyel várjuk az elkövetkezendő hétvégét. Jókedvünk apró tározója kezd megtelni. S, ha a hétvége elég jónak ígérkezik, akkor az örömünk tározója csordultig megtelik és elkezd csordogálni. Más emberek iránt érzett túláradó örömöt szeretetnek nevezzük. Tehát mindig kedvesen viszonyulsz az emberekhez, amikor elégedett vagy a jövőddel. A remény örömmel tölt el, a túláradó öröm mosolyokban, kedves szavakban és jótettekben nyilvánul meg. Ez történik nyaralás, születésnap és karácsony előtt, illetve a legtöbb ember így van ezzel pénteken – Hál’ Istennek péntek van!

 '''Egy hétvége sem tökéletes '''

 Nem lesz nehéz tehát megvilágítani az emberek előtt, hogy a kereszténység örömhíre tökéletesen kielégíti az igényeinket. A legtöbb ember nemcsak örömre vágyik, hanem a teljesség nagyszerű szabadságára is, amellyel másokért élhetünk. Semmi sem jellemezheti jobban az emberi lélek szabadságának teljességét, mint a szeretet. Ezért legbelül az emberek szeretni akarnak. Elmondhatod hány ember csodálja Teréz anyát. A szívünk mélyén azt kívánjuk, hogy az életünk bárcsak egy ki nem apadó forrás lenne, amelyből az élet-vize fakad, mely kielégítené a rászorultakat. Ehelyett, szembesülünk aggódó, és mohó szívünk sivár valóságával. Legtöbbször az emberek akadályozzák meg örömünket, és veszélyt jelentenek törékeny lelki békénkre. Ritkán veszik észre elégedettségünket, bár túláradó örömünkből ők is részesülhetnének. Miért van ez így? Mert egy hétvége sem tökéletes. A nyaralások pénzbe kerülnek és egyszer véget érnek. A születésnapokkal együtt járnak az ajándékok… és az öregedés is. A karácsonyfák kiszáradnak. Megint egy évig nem hallasz a barátaid felől. Mindannyiunk számára az a probléma, hogy az öröm teljessége és a szeretet szabadsága, ami után sóvárgunk, nem fog beteljesülni addig, amíg teljesen meg nem bizonyosodunk afelől, hogy a legjobb, a legboldogabb jövő elképzelhető és garantált számunkra. Hadd ismételjem el újra: amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a lehető legboldogabb jövő vár ránk, addig az életünk gyerekes sóvárgások és önközpontú csalódások folytonos sorozata lesz.

 '''Kereszténység és a szeretet utáni vágyakozás'''

 Az a tény, hogy boldogabbak és kedvesebbek vagyunk pénteken arra kellene, hogy tanítson mindannyiunkat, hogy az öröm és a szeretet lehetetlen remény nélkül. Valamint az a tény, hogy minden hétvége kimerül hétfőre, kereszténnyé kellene, hogy változtasson bennünket. A keresztény evangélium szívhez szóló lenyűgöző üzenete, ami majdnem túl szép, hogy igaz legyen, az, hogy a mindenható Isten, aki megalkotta a mennyet és a földet, azt mondja azoknak, akik hisznek benne: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek” (Jeremiás könyve 29, 11). Az evangélium központi mondanivalója az, hogy saját Fiát kereszthalálra adva, Isten legígéretesebb jövőt szerez és biztosít mindazoknak, akik hisznek benne. Pál apostol azt mondja a római gyülekezetnek: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozva vele együtt mindent?” Hogyan lehet egy szeretetteljes személynek mérhetetlen öröme, dicsőséges szabadsága, amikor magányosan telik a hétvége, vagy nyaraláskor lerobban az autó, és a születésnap is megmásíthatatlanul az élet vége felé mutat? A válasz: Légy kereszténnyé és higgy Istennek, amikor azt mondja: „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott” (Pál levele a rómaiakhoz 8, 28). „De nem csak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Pál levele a rómaiakhoz 5, 3-5). A keresztények egy szuverén Istenben hisznek, aki sohasem mondja, hogy „Hoppá!”. Hisszük, hogy a hét minden egyes napja – hétfőtől péntekig! – a Festőművész isteni ecsetvonása életünk festővásznán, aki már bebizonyította tehetségét, hatalmát és szeretetét a Golgota című remekművével. A Szentlélek már betöltötte a szívünket megbizonyosítva bennünket arról, hogy ha Isten nem nélkülözte volna Fiát, akkor nem fektetne bele energiát, és nem garantálná számunkra a legjobb és legboldogabb jövőt sem. Tehát a remény nem okoz csalódást. Emiatt az öröm nem ismer félelmet a szenvedéssel szemben. Ennélfogva a szeretethez vezető szabadság lehetséges ebben az erkölcstelen világban. Így, lehetséges azok számára, akik a viharban vannak, akik követik Jézust, és igazán hiszik, hogy a legmegfelelőbb időben azt tudja és fogja mondani a szélnek és a hullámoknak, hogy: „Hallgass el, némulj meg!” Amit a víz a halak kopoltyúi, a szél a madarak szárnyai hasznára van, ennélfogva Krisztus evangéliuma az emberi lélekért van. Ez adja meg a remény teljes bizonyosságát (A zsidókhoz írt levél 6, 11), és ebből ered a mérhetetlen öröm (Pál levele a rómaiakhoz 5, 2), és ebből származik a szeretethez vezető szabadság (Pál levele a kolosséiakhoz 1, 4-5). S mindebből az következik, hogy az Isten, aki mindezeket biztosította, megdicsőült (Péter első levele 4, 11). Mi mást kérdezhetne, vagy képzelhetne bárki?

 '''Remény, Öröm, Szeretet, és betöltekezés a Szentlélekkel '''

 Ha egy pillanatra megállunk és megkérdezzük, hogy mit lehet kezdeni a Szentlélek munkájával, akkor a válasz nagyon egyszerű. Örömmel telve a remény folyója által, amelyik túlcsordul a szeretethez vezető szabadságban, s mindez Isten dicsőségére történik, – ez az, amivel az Újszövetség céloz a Szentlélekkel való betöltekezésre (Pál levele az efezusiakhoz, 5, 18). Vannak olyan szakaszok, melyek nagyon egyszerűen írnak ennek a menetéről. Például: Pál levele a rómaiakhoz 15, 13 azt mondja: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” Hogyan bővölködhetünk a reménységben? A válasz: a Szentlélek ereje által. Amikor Pál azt mondja a római levél 5, 5-ben: „a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.”, akkor utal a Szentlélek munkájára azért, hogy nyissuk fel a szemünket Isten szeretetének megdöbbentő jelentőségére, ami a jövőnkért van, és ezért tölt el bennünket a remény. Mivel az öröm (Pál levele a rómaiakhoz 15, 13) és a szeretet (Pál levele a kolosséiakhoz 1, 4-5) a reményből fakad, mely a Szentlélek erejében bővölködik, ezért nem lepődünk meg, amikor Pál azt mondja (a galatákhoz írt levél 5, 22-ben), hogy a szeretet és az öröm a Lélek gyümölcse. Tulajdonképpen két módon jellemezhetnénk a keresztény élet kincseihez vezető utat. Az első lehetőség szerint a reménységben való bővölködés a kulcs, amely mérhetetlen örömöt ad, mely túlcsordul a szeretethez vezető szabadságban, Isten dicsőségére. A másik nyitja a Szentlélekkel való betöltekezés.

 '''Hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel?'''

 Amikor felismerjük azt a kapcsolatot –, hogy a remény, az öröm, és a szeretet bősége megegyezik a Szentlélek teljességével, –, akkor egy nagyon kézzelfogható válasz bontakozik ki arra az égető kérdésre: „Hogyan töltekezhetünk be Szentlélekkel?”, amelyik manapság Betlehemben vetődött fel. Hogyan tapasztalhatjuk meg a gyülekezetünkre kiáradó Szentlelket, amely hajthatatlan örömmel tölt fel, amelyik felszabadít és felhatalmaz bennünket, hogy sokféleképpen szeressük a körülöttünk élőket, oly hitelesen, hogy megnyerjük őket Krisztusnak? A válasz: éjjel-nappal elmélkedj Isten összehasonlíthatatlan, reménytadó ígéretén. Pál ekképpen őrizhette meg szívében a remény, az öröm és a szeretet teljességét. Azt mondja a (rómaiakhoz írt levél 15, 4-ben): „Mert amit korában megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.” A remény teljes bizonyossága a Szentírás ígéretein való elmélkedésből ered. S ez mondat nem kerül ellentmondásba azzal a nyolc verssel későbbi gondolattal, amikor azt mondja, hogy a Szentlélek ad reményt. A múlt héten megtanultuk, hogy a Szentlélek az isteni szerzője a Szentírásnak. Nincs ellentmondás aközött, amint megtölt minket reménnyel és saját ígérete szavaival. A remény nem valami bizonytalan érzelem, ami a semmiből csak úgy előbukkan, mint egy hasfájás. A remény egy olyan bizonyosság, mely fényes jövőt ígér számunkra a Szentlélek szaván keresztül, melyről tudjuk, hogy tényleg valóra fog válni. Ezért csak úgy töltekezhetünk be a Szentlélekkel, ha betöltekezünk a szavával is. Akkor birtokolhatjuk a Szentlélek erejét, ha hiszünk a Biblia ígéreteiben. A bibliai ígéret tölt meg reménnyel, ami örömmel tölt el bennünket, ami erővel és szabadsággal áraszt el bennünket, hogy szeressük a felebarátainkat. Mindez a Szentlélek teljessége.

 '''Isten ígérete Ézsaiás könyve 44: 1–5-ben '''

 Amiről eddig beszéltem, tulajdonképpen egy rövid bevezetőül szolgált az Ézsaiás könyve 44: 1-5 hosszú magyarázatához. Eltávolodtam a témától, mivel egy hosszú bevezetésnek kellene lennie egy rövid magyarázathoz. Ézsaiás könyve 44: 1-5 egy ígéret, aminek fel kellene minket töltenie reménnyel és a Szentlélekkel. Tegyünk fel két rövid kérdést a szöveggel kapcsolatban. 1. Kinek szól az ígéret? 2. Mi az ígéret?

 '''''1. Kinek szól az ígéret?'''''

Az első kérdésre adott válaszunkban nem az összes Izraelitának, és nem csak az Izraelitáknak szólt az ígéret. Az igeverset közvetlenül megelőző fejezetben (43, 28) Isten elénk tárja, hogy mit cselekszik a dacos, bűneit meg nem bánó Izraellel: „hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot, és káromolják Izraelt.” Amint Izrael visszautasítja Isten szolgálatát, büntetésben részesül. Ennek ellenére Ézsaiás könyvének 44, 1-5 versei áldást ígérnek, nem büntetést. Ezért Isten „szolgámként” szólítja meg Izraelt az első és a második igeversben. „De most hallgass rám, szolgám, Jákób” (v. 1). „Ne félj szolgám, Jákób” (v. 2). Amennyiben Izrael Istent szolgálja, ígéretben és nem káromlásban részesül. Nem csak ebben részesül. A második versben található Jesúrún név („Jesúrún, akit kiválasztottam”) bizonyára a „becsületest” is jelentheti. Isten ígérete nem minden Izraelinek adatott meg, csak a „becsületesnek”. Annak az Izraelnek, aki „Isten szolgája”. Az ígéret nem minden izraelitákra vonatkozik. Sőt nem csak az izraelitákra vonatkozik. Az ötödik vers valószínűleg a megtért, de nem zsidó népre vonatkozik, amikor azt mondja: „Egyik ezt mondja majd: Én az Úré vagyok! A másik Jákób nevére hivatkozik. A harmadik kezébe írja: Az Úré vagyok, és dicsekedve említi Izráel nevét.” (Hasonlítsuk össze a Zsoltárok könyve 87, 4-5 verseivel.) Az ígéret nem fogja korlátozni Izrael fizikai határait, mert sokan lesznek, akik elfogadják Izrael Istenét, akik Isten népébe tartozónak vallják magukat, akik odaszentelik életüket Istennek. Ebbe te és én is beleszámítunk, ha Krisztushoz tartozunk (Pál levele a galatákhoz 3, 29). Igaz zsidók, Ábrahám leszármazottjai és az ígéret örökösei vagyunk. Tehát az első kérdésre a következő a válasz: az ígéret csak abban az esetben vonatkozik minden izraelitára, ha Istennek szolgálnak, és ha becsületesek. Valamint az ígéret azokra a nem zsidó népekre kiterjed, akik vallani fogják, hogy „Az Úré vagyok”, és akik alávetik magukat Izrael Istenének, akit manapság mi Úr Jézus Krisztus Atyjaként ismerünk. Az ígéret a miénk.

 '''''2. Mi az ígéret?'''''

 A második kérdés: Mi az ígéret? A harmadik versben található ígéret szerint Isten kiárasztja ránk Lelkét: „Lelkemet árasztom utódaidra, áldásomat sarjadékaidra”. Isten megígérte a Kr.e. VIII. században, hogy el fog jönni az a nap, amikor őszinte követőit önmagával tölti meg. A kiáradás eszméje megegyezik a bővelkedés, gazdagság gondolatával. Amikor azt mondjuk, hogy „Ömlik kinn az eső,” akkor nem csak arra gondolunk, hogy „Szitál az eső”, vagy „Csepereg”. Arra gondolunk, hogy „Ha kimész, bőrig fogsz ázni”. Tehát Isten kiáradása hasonlatos ahhoz, amikor bőrigázunk, vagy megtelünk valamivel. Más szóval, Isten megígérte azt a napot, amikor a szolgáló népe a Lélekkel lesz átitatva. Kiállnék amellett, hogy Pünkösd óta, amikor ez a megjövendölt prófécia beteljesedett (úgy, mint Jóel 3, 1, Ezékiel 29, 29, Zakariás 12, 10) a keresztényeknek az a feladata, hogy örömmel keressék és fenntartsák Isten Lelkének teljességét. 

'''Mit valósít meg a kiárasztott Lélek? ''' Mit fog ez jelenteni Ézsaiás szerint? 

'''''1. Félelmeink elvétettek'''''

 Először is, azt fogja jelenteni, hogy a félelmeinket el fogják venni. A második vers: „Ne félj szolgám, Jákób.” Isten Lelke az Isten. Amikor kiárasztja rád magát, akkor biztonságban vagy. Nem vagy mentes a problémáktól, de biztonságban vagy mindattól, amiről a Mindenható Isten tudja, hogy nem jó neked. Amint átitatódunk a Lélek által, megbizonyosodhatunk afelől, hogy a hétfők a mennyből származnak, csakúgy, mint a péntekek. Bármi is legyen rettentő a holnapban, nem lehet annyira félelmetes, ha be vagy töltekezve a Szentlélekkel. Az otthoni kapcsolataid lehet, hogy feszültek; romolhat az egészséged; meglehet, hogy a főnököd a kirúgásodat fontolgatja; a jövő hozhat egy nagyon ijesztő konfliktust. Bármi is legyen az, amiért aggódsz a jövőddel kapcsolatba, tárd ki a szíved a kiárasztott Léleknek; elmélkedj az ígéretein, ami meg fog tölteni reménnyel és legyőzi a félelmeidet. 

'''''2. Isten iránti vágyakozásunk kielégül'''''

 A harmadik vers a kiáradás más hatásáról ír. „Mert vizet árasztok a szomjas (földre).” A „föld” szó nincs az eredeti szövegben (KJV, „Mert vizet árasztok a szomjasnak”). Úgy értem, amikor a Szentlélek kiárad, nemcsak a félelmek tűnnek el, de a vágyaink is kielégülnek. Isten iránt szomjazó lelkünk lecsillapodik, vagy legalább annyi elégedettséget érezünk, amivel ráébredünk arra, hol szeretnénk életünk szomját oltani. Jövőnk két okból is zordnak tűnhet: az egyik kilátás szerint a szenvedés közeleg, a másik alapján nem talál ránk a boldogság. És az emberi szív nem ezért e két dologért dobog (a jövőbeli szenvedéstől való félelem, valamint vágyakozás az eljövendő boldogságra)? Ha igen, akkor éppen Ézsaiás ígérete az, amire szükségünk van. Amikor a Lélek betölti szívünket, félelmünk elmúlik; szomjúságunk kielégül. Másképpen megfogalmazva, ha a Lélek elveszi a jövőnkkel kapcsolatos félelmeket, majd egy megnyugtató jövőképet biztosít, a remény teljes bizonyosságát adva. Ettől kezdve megértjük a római levél 15, 13 ősi mondanivalóját: „a reménységben a Szentlélek ereje által”. 

'''''3. Mindig virulni fogunk'''''

 A negyedik vers a Lélek kiáradásának egy másik hatásáról ír. Akik megtapasztalják: „Növekednek, mint fű a víz mellett, mint csatornák mentén a fűzfák”. Ez nem azt sugallja, hogy a Szentlélek kiáradása feltételezhetően nem egyszeri alkalom, hanem ennek folyamatosnak kellene lennie? Oly módon kellene innunk a Szentlélekből, amint a fa gyökere folyamatosan vizet vesz magához. Ha az életedben épp most sivatag vesz körül, de a gyökereid a Lélek forrásába hatolnak be, akkor mindig virulni fogsz. Ha az életéből merítesz, sohasem fogsz szomjazni. A remény bizonyossága felébreszti benned a mérhetetlen, virágzó örömet. 

'''''4. Túlcsordulunk szeretettel'''''

 Mi a helyzet a túláradó szeretettel? Ézsaiás ezt is ígéri? Ézsaiás 58, 11 megmutatja: „Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.” Ez az. A végső ígéret szerint források és nem szivacsok leszünk. Az emberi szív nem elégedhet meg mindaddig, amíg nem válunk forrássá, amiből mások is ihatnak. Reményünk kell, hogy legyen! Örömünk kell, hogy legyen! A küldetésünk célját csak akkor érjük el, amikor Istenben lévő örömünk mások iránt tanúsított szeretetben csordul túl Isten dicsőségére. Vésd az Igét az elmédbe és a szívedbe

Nem véletlen, hogy az első zsoltárban a víz mellé ültetett fa gyümölcsöt termett másoknak, annak az embernek a portréját tárja elénk, aki Isten igéjéről elmélkedik éjjel-nappal, míg Ézsaiás 44-ben a folyó mellé ültetett fa azt az embert ábrázolja, aki megtapasztalta a Szentlélek kiáradását. Ez nem véletlen, ugyanis Isten Lelke nem terem reményt Isten Igéje nélkül; és Isten Igéje nem terem reményt a Szentlélek nélkül. A Lélek az Igén keresztül, az Ige a Lélek által elveszi félelmeinket, reményt táplál, örömmel tölt meg, csordultig tölt szeretettel, és dicsőíti Istent. Ezt jelenti a Szentlélekkel való betöltekezés. Ahhoz, hogy megtapasztald a Szentlélek kiáradását, vésd a Lélek Igéjét az elmédbe és a szívedbe minden nap, és higgy benne. Jézus Krisztus nevében arra buzdítalak, ha vágysz arra, hogy életedben megérintsd Isten Lelkét, akkor fordítsd éjjeledet és nappalodat a Szentírás tanulmányozására.

Világosság a sötétségben

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:31:02 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | A Light in Dark Places}}„A Szentlélek buzdította a hívőket, hogy folyamatosan, ujjongva tapsoljanak az ígért Megváltó eljöveteléig”, írta Kálvin János a 47. zsoltár első két igeversét magyarázva. Pál apostol teljes mértékben egyetértene! A börtöncellából írva, ahonnan biztosan tudta, hogy nincs menekvés csak a kivégzés, mégis az öröm jutott eszébe. Az az öröm, melyről a filippiekhez írott apostoli levél is szól. A filippiekhez írt levél oly annyira az örömről szól, hogy George B. Duncan egyszer úgy utalt ró, mint: „az élet folyamatos örvendezése”. Az öröm ellentéte a bánat. Bánatosnak nem szabad lennünk. A reformátorok megragadták az öröm lényegét a keresztények szeretetében, ahogy ragaszkodnak ahhoz, hogy az életünk fő céljaként „dicsőítsük Istent és élvezzük Őt örökké” (WSC, Q. 1).

 

Természetesen a keresztények is kísértésbe esnek a nyomasztó körülmények hatására, elkedvtelenednek és lehangolódnak. De ilyen helyzetekben azt kell mondanunk magunknak, hogy nincs jogunk így érezni. Pál apostol, aki tudta milyen érzés börtönben lenni, akit ütlegeltek és arcul köptek, tudta, hogy milyen érzés mellőzöttnek lenni, milyen az, amikor az embert nem tisztelik, arra szólít fel bennünket, hogy örvendezzünk annak ellenére, amit érezhetünk. „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” – Pál levele a filippiekhez 4: 4.

 

''Az öröm portréja''

 Pál apostol sohasem kért meg másokat olyan dolgok megtételére, amit ő maga sem tett volna meg. Ezért, egész életében, megfigyelhetjük az ő örömét még a legnehezebb, próbatételekkel teli helyzetekben is.

 

Bebörtönözték az „Örömhírt” követő apostolt, akitől megtagadták a szabadságot és méltóságot. Elképzelhető, hogy haragra gyulladt a körülményei miatt. A filippiek bizonyára fáradoztak azért, hogy megértsék az e mögött lakozó igazságot: Isten leghasznosabb szolgáját börtönbe vetették. Néhányan közülük megkérdőjelezték Isten bölcsességét vagy korlátlan uralmát. Néhányan lehetséges, hogy mindkettőt!

 

Pálnak lehangoltságot, bosszúságot, haragot kellett volna éreznie, ehelyett az apostol a körülmények jó oldalát nézte. Bebörtönzésének eredménye az volt, Néró császár őrségének egyes tagjainak felfedte a „Jóhírt”. Pál lehet, hogy börtönben volt, de „az Isten igéje nincs bilincsbe verve” (Pál második levele Timóteushoz 2: 9). Az apostol számára a praetorianus őrség megtérítése megért bármilyen szenvedést. Nehéz helyzetének ellenére, Pál képes volt örvendezni, mivel megértette a következő küldetését, mely sokkal nagyobb motivációval bírt, mint a közvetlen jóléte.

 

Pálnak voltak ellenségei, akik mindenáron keresztbe akartak tenni neki. Megdöbbentően, ellenségei közül kikerültek az Evangéliumot hirdető társai közül azok, akik irigyelték Pál sikerét és népszerűségét. Úgy hirdették az igét, hogy súlyosbították Pál szenvedését, arra számítva, hogy cselekedeteikkel „gyötrelmet okoznak nekem fogságomban” (Pál levele a filippiekhez, 1: 17). Nyilvánvalóan néhányan kellően elégedettek voltak amint látták, hogy az apostol azt kapja, amit szerintük megérdemelt.

 

Pált a római bírói testület „kegyeire” bízták. Az legelső fejezetben beszélt a halál lehetőségéről (Pál levele a filippiekhez 1: 20). Később részletezi a halált: „sőt ha italáldozatul kiöntetem” (Pál levele a filippiekhez, 2: 17). Valószerű elismerés az apostol részéről, hogy erőfeszítése és szenvedése bizonyára mártírhalálhoz vezet. Lehangolt az apostol, vagy neheztelő? Egyáltalán nem! „Örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal” – hozzáteszi.

 

''Megtestesült öröm'' 

 

Megmagyarázhatjuk-e világosabban azt az örömöt, melyről Pál ír a filippiekhez írt levelében? Az öröm forrását két hittudományi igazság állítja középpontba. Az egyik alapján, az Öröm Krisztussal való egyesülésünk. Isten megteremtett bennünket, aztán újjáteremtett minket Krisztusban azért, hogy mély és tartós kapcsolatot alakítsunk ki. Ezek a legnagyobb örömünk forrásai. Az Evangéliumban nincs más kapcsolat, mely felülmúlná Jézus Krisztussal való szövetségünket. Pál azzal kezdi a filippiekhez írt levelét, hogy emlékezteti keresztény olvasóit Jézus Krisztussal való kapcsolatukra: „Krisztus Jézusban” vannak (Pál levele a filippiekhez 1: 1). Pál ezzel nyomatékosította az egyik alapvető igazságot. A hit, amint Jézus emlékeztette a tanítványait, az Ő „beléje” vetett hit (János evangéliuma 14: 12). A hit magában foglal egy olyan szövetséget, mellyel teljesen másokra bízzuk magunkat. Ezt az igazságot fejti ki Jézus „kertészeti” hasonlatában: Ő a szőlőtő, mi vagyunk a szőlővesszők (János evangéliuma 15). Jézus meggyőzi a tanítványokat arról, hogy „ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen” (ld. János 15: 11). Nem világos vajon Jézus azt akarja-e mondani, hogy a hívők az öröm fogadói vagy az öröm tárgyai legyenek. Valószínűleg mindkettőre gondolt. Krisztus helyreállítja a bennünk található örömöt, holott mi azt korábban elveszítettük! Amint látja, hogy olyan gyümölcsöket termünk, amelyeket kell, hogy teremjünk, beleértve természetesen az örömöt is (Pál levele a galatákhoz 5: 22), ez Őt is örömmel tölti el! Talán most már láthatjuk az öröm fontosságát az életünkben, mivel ez a Megváltónk szívét jókedvre deríti!

 

Másodsorban az öröm a kegyelem „édes ízén” keresztül közvetítődik. A gyötrelemre a válasz az, hogy emlékeztessük magunkat arra, hol lehetnénk Isten kegyeleme nélkül. „A kegyelem kellemes hang” – írta Philip Doddridge. Ezáltal azt visszhangozza, amit a keresztények mindig is éreztek Isten velünk való törődésével. Kegyelem található ennek a levélnek a kezdő és záró üdvözlésében (Pál levele a filippiekhez 1: 2; 4: 23). A kezdő köszöntést követően Pál elmondja a filippieknek mennyire vidám, valahányszor rájuk gondol. Hozzáfűzi az öröm okát: „mindnyájan együtt részesültök velem a kegyelemben”(Pál levele a filippiekhez 1: 7). A keresztények megtalálják a boldogságukat abban, ahogy Isten bánt velük.

 

Az öröm eredhet abból is, hogy mennyire értékes, amit Istentől kaptunk. Amikor Pál keresztény lett, valami történt vele. Megváltozott a világról alkotott értékítélete. Isten kegyelme vált legfőbb örömének tárgyává. Összehasonlítva a világ csecsebecséit, a görög skybala szót használja, ami szó szoros értelemben szemetet jelent a Standard Angol alapján, de a „trágya” szó még közelebb áll a göröghöz (Pál levele a filippiekhez 3: 8). Összehasonlítva, amit Isten adott számára, – tisztesség, ami nem az övé – Pál úgy döntött, hogy egyre többet szeretne megtudni Isten csodálatos kegyelméről (Pál levele a filippiekhez 3: 7-10).

 

''Az öröm parancsa''

 

Két dolog következik ebből: az első, képességünktől függően meg kell tanulnunk kontrollálni érzelmeinket. A depressziónak különféle válfajai léteznek. Biztosak vagyunk benne, hogy némelyek összetett testi és lelki rendellenességek eredményei. De előfordulnak olyan pillanatok, amikor ok nélkül lelkileg lehangoltak vagyunk. Időnként a legjobb dolog, ha próbára tesszük az érzelmeinket. „Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!” (A zsoltárok könyve 42: 12).

 

Túlságosan gyakran töltjük el napjainkat szenvedéssel, komor hangulatban. Mindez azért van, mert vesszük komolyan, amit tudunk, hogy igaz Istenről, hogy neki hatalma van az életünk fölött. Imádkoznunk kell és kérjünk Istentől erőt, hogy túljussunk a lehangoló, melankolikus állapotunkon. Létezik a szabad akarat, mely nem Istenhez köt. Megkeményíthetjük szívünket, s ilyenkor nem akarjuk tudomásul venni Isten segítő szándékát. Ez egy alattomos „rák”, mely elpusztít minket.

 

Másodszor, nem számít, hogy milyenek lehetnek a körülményeink, keresnünk kell az alkalmat, mely örvendezésre sarkall. A „szenvedésünkben is örvendeznünk kell” (Pál levele a rómaiakhoz 5: 3). Eszembe jut egy történet egy chicagói üzletemberről, Horatio Spafford, akinek az egész vállalkozása leégett az 1873-as tűzvész során. Feleségét és négy lányát Angliába küldte, akik a SS. Ville de Havre nevű hajón utaztak. Majd arról értesült, hogy a hajó összeütközött egy másikkal (a Lochearn-nal), és az Atlanti-óceán közepén történt hajószerencsétlenségnek 261 áldozata van, lányai is odavesztek. Mrs Spaffor, akit kimentettek, írt férjének egy telegramot: „Egyedül éltem túl.” Horatio felszállt a következő hajóra, hogy találkozzon feleségével. A hajóskapitány megmutatta neki azt a helyet, ahol a lányai vízbefulladtak. Az alábbi verssorok ekkor születtek:
<blockquote>Amikor a békesség folyója egyengette az utamat Amikor a bánat hullámként tornyosult fölém Bármi is legyen a sorsom, Te tanítottál arra, hogy kimondjam: „Minden rendben van, lelkem megbékél.” </blockquote>
Isten ekként akarja, hogy éljük életünket. Nincs jogunk arra, hogy elvárjuk, hogy az életünk zökkenőmentes legyen. Minden körülmények között, ha Isten gyermekei vagyunk, akkor biztosítva van számunkra Isten gondoskodása és gondviselése. Ő minden apró részletet kidolgozik. Vele együtt semmilyen hiba nem jön számításba (lásd. Pál levele a rómaiakhoz 8: 32). Létezésünk minden pillanata elegendő örömöt biztosít. A jó és a rossz együttesen kell, hogy alkosson egy hallelúja szimfóniát, hogy dicsőítsük a Mindenható Istent.

A bűnvallás közössége

PagePush — Mon, 24 Aug 2009 16:30:48 GMT

PagePush: Automated: copied from main site

{{ info | A Communion of Confession}}Milyen lenne a dicsőítésünk a bűn akadályozó tényezői nélkül? Mindannyiunk tapasztalta azokat a zűrös pillanatokat az életünk során –vasárnap délelőttönként tényleg vágyunk arra, hogy dicsőítésben vegyünk részt. Annak a súlynak a terhével érkezünk a templomba, hogy időben próbáljuk eljuttatni családunkat. Vagy a világ gondjainak a terhével, de a legtöbbünk a hét folyamán elkövetett bűnök terhével érkezünk, melyekkel nem törődtünk. Mindezeket magunk után húzzuk, mint valami koloncot, majd rögtön ezután a lelkipásztor azt mondja: „Most álljunk fel és dicsőítsük az Urat”. Mi a baj ezzel a képpel?

A felszínen, azt mondhatnánk, hogy a koránkelés segítene abban, hogy korábban érkezzünk meg a templomba. Ez igaz, de nem az idő a valós akadály a dicsőítésünkben, hanem a bűn. Az a tény csökkenti a dicsőítésben való lelkesedésünket, hogy túl gyakran rohanunk Isten jelenlétébe, mint azok a gyerekek, akik játék után koszosan ülnek le vacsorázni. Talán még nem jöttünk rá, de a bűn és a világ szennye hozzánk tapad, amint az Isten házába érkezünk, hogy dicsőítsük őt. A zsoltáríró kérdése emlékeztet arra, hogy „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsoltárok könyve 24: 3-4). Istent mélységesen bántja a bűn. Ő túlságosan szent, hogy eltűrje azt. A bűn meggátolja a dicsőítésünket.

Akkor hogyan tisztulhatunk meg és léphetünk Isten jelenlétébe? Csakis Krisztuson keresztül. Csak így van jogunk, hogy Isten házába léphessünk. Miértünk, Krisztus „önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek” (Pál apostol zsidókhoz írt levele 9: 14). Krisztusban már megigazoltunk, szentek és tiszták vagyunk. Isten, nagyszerű szeretetével és kegyelmével, szeretett gyermekeinek nevezett bennünket Krisztusban (János evangéliuma 1: 12-13). Örökbe fogadtak bennünket és kaptunk egy családot is: az egyházat. Eggyé válva Krisztussal, azokkal is egyesülhetünk, akiknek kapcsolatuk van vele.

Ez a mi igazi családunk. Azokkal, akikkel együtt zarándokolunk Isten mennyei nyugalom földjére. Akikkel együtt nagyszerű kiváltságot kapunk, hogy minden Úr Napján megpihenhetünk a patak partján, amelyet Isten azért biztosított, hogy erőt adjon a megfáradt lelkű zarándokoknak. Isten arra hívja el a szövetséges családot, hogy igazolja azt a tényt, hogy megigazoltunk, szentté lettünk és megtisztultunk a bűneinktől Krisztusban. Ehhez az szükséges, hogy ne maradjon a bűn Isten és közöttünk, sőt egymás között sem. Isten azt mondja, ha vétkeztünk ellene, vagy egymás ellen, nagyon egyszerű és világos kötelezettségünk van: gyónjuk meg bűneinket.

Pusztán a bűn meggyónásának említésétől sokaknak a római katolikus vallás jut eszébe. Végül is ki vallaná meg bűneit? Kinek vallanánk meg bűneinket? A Biblia tele van segítőkész válaszokkal ezekre a kérdésekre. A gyónás számos lehetőségeire hívja fel figyelmünk. Az első a bűn megvallása közösségi szinten. Nagyon sok gyülekezetben még az istentisztelet megkezdése előtt felolvasnak a Tízparancsolatból, hogy a gyülekezetnek jusson eszébe, hogy ismét a szent Isten jelenlétében vannak, aki tiszteletre méltó. Ezt általában egy bűnvalló ima és a bűnbocsánat bizonyossága követ. Ezek emlékeztetnek bennünket arra, hogy bár megszegtük Istennel kötött szövetségünket, Isten meg fogja hallgatni a gyónásunkat és „megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1 János 1, 9), ezért dicsőíthetjük Őt.

A bűnvallás második aspektusa a gyülekezeti tagok és a presbitereik között történik. Manapság nagy beszédtéma a gyülekezetek berkein belül a felelősség csoportok, partnerek, konferenciák és a hasonló dolgok. Ezeknek is meglehet a maga helyük, de nem hagyhatjuk, hogy kiszorítsák a presbiterek szerepét az egyház életében. Isten azért adta a presbitereket, hogy a terheinkről imáikban megemlékezzenek, oktassák a gyülekezetet, amiben szüksége van arra, és igen, hogy felelősséget biztosítsanak (Pál Zsidókhoz írt levele 13, 17). Ők nem bocsátják meg bűneinket Isten helyett, de mindig emlékeztetnek bennünket Isten megbocsátó kegyelmére. Lelkipásztorokként mindig figyelmeztetniük kell bennünket a mi mennyei Pásztorunkra.

A gyónás utolsó aspektusa miránk nézve a gyülekezeti tagok között történik. A bűn gyakran beszivárog kapcsolatainkba és tönkreteszi az egységünket. Ez előfordulhat családtagok és gyülekezeti tagok között is egyaránt. Amikor ez megtörténik, akkor szertartás kihívásként jelenik meg számunkra. Nem tudunk dicsőíteni, ha haragszunk egymásra. Érezzük a képmutatásunkat, és gyűlöljük azt a tényt, hogy túl könnyedén járt el a szánk és földbe tiportuk azokat, akiket építeni kellene – és most mellettük ülünk a dicsőítés alatt! Így gondoljuk végig, hogy amikor dicsőítésre készülünk, bizonyosodjunk meg arról, hogy nem lakozik tikos bűn a szívünkben, amitől nem vagyunk hajlandóak megszabadulni. Bizonyosodjunk meg arról is, hogy nem áll semmilyen bűn egyik családtagunk vagy keresztények és mi köztünk. Ha mégis lenne, készségesen valljuk meg egymásnak, amint Jakab 5, 16 mondja nekünk. Ugyanakkor bocsássunk meg azoknak, akik megvallják nekünk bűneiket. Ily módon nem hátráltatja semmi a kapcsolatunkat Istennel és egymással. Amikor Isten házába jövünk Őt dicsőíteni, hagyjuk a bűneinket a bejáraton kívül.