Miért kell újjászületnünk? 2. rész

A Gospel Translations Hungarian wikiből

1 János 1:1–10

“Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeinkkel láttunk, amit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanúbizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nékünk;) Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségetek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, amelyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekedjük. Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.”

Az Efézus 2:4-5 alapján elkezdtük megválaszolni a kérdést: Miért kell újjászületnünk? “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!” Azt mondtam, hogy az “Isten megelevenített bennünket” valójában ugyanaz, mint az újjászületés. A miért kérdésnek az oka pedig az, hogy azért van szükségünk újjászületésre, mert halottak voltunk. “Amikor még halottak voltunk a vétkeink miatt, Isten megelevenített bennünket.” Ez az amire szükségünk van: a szellemi élet csodájának látrehozására a szívünkben. Az ok pedig, amiért szükségünk van arra az, hogy szellemileg halottak vagyunk: azaz képtelenek vagyunk meglátni, érezni vagy megragadni Krisztus szépségét és értékét olyannak, amilyen Ő valójában. Akik nincsenek újjászületve, nem mondhatják Pállal együtt, hogy “Mindent kárnak ítéltem a megismert Krisztus Jézus Uram mindent felül múló értéke miatt.”

Az előzőekben elkezdtük leírni azt az állapotot, amit halálnak hívunk. Beszéltem róla, hogy tízféle módon írnám le ezt az állapotot az Újszövetségből. Az előzőekben a következőkről beszéltük:

1. Halottak vagyunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:5).
2. Természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).
3. Szeretjük a sötétséget és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).
4. A szívünk olyan kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).
5. Képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy tetszeni Istennek (Róma 8:7-8).
6. Képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).
7. Képtelenek vagyunk Krisztushoz jönni és elfogadni Őt Urunknak (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Tartalomjegyzék 1 Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől. 2 A kérdés másik fele 3 Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? 4 A Menny Királysága

Tehát az állapotunk választ el bennünket az újjászületéstől.

Most térjünk rá állapotunknak arra az utolsó három leírására, amik elválasztanak bennünket az újjászületéstől.

8) Újjászületés nélkül a bűn szolgái vagyunk (Róma 6:17).

Pál a bűn szolgaságából való megszabadulásunkat ünnepli, Istennek adva ezért hálát. A Róma 6:17-ben ezt mondja: “De hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek azoknak a tanításoknak, amik eljutottak hozzátok.” Korábban szerettük a bűnt, amit nem voltunk képesek elhagyni vagy háttérbe szorítani. Azután történt valami. Megtörtént az újjászületés. Isten adott nekünk egy új szellemi életet, egy új természetet, ami gyűlöli a bűnt és szereti az igazságot. Pál ezért ad hálát Istennek, és nem embereknek, ezért a hatalmas szabadulásért: “Hála legyen az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek.” Mindaddig, amíg Isten fel nem ébreszt bennünket a szellemi halál állapotából és nem ad nekünk egy új életet, hogy örömöt találjunk a bűn elhagyásában és a szent életben, addig a bűn szolgái voltunk és nem voltunk képesek elnyerni a szabadságot. Ez az, amiért szükséges újjászületni.

9. Újjászületés nélkül a Sátán szolgái vagyunk (Efézus 2;1-2; 2 Timótheus 2:24-26).

Ez az egyik óriási dolog a szellemi halállal kapcsolatban. A halott állapotunk érzékeny a gonosz dolgaira. Tökéletesen összhangban van a gonosszal. Figyeljünk arra, hogy mit írt Pál a halott állapotunkról az Efézus 2:1-2-ben: “Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;” Más szavakkal: az újjá nem született személyt az jellemzi, hogy vágyai és döntései a levegőbeli hatalmasság fejedelmével “összhangban” vannak. Az újjá nem született személy legfeljebb kigúnyolhatja a gonoszról szóló elképzelést. Természetesen, semmi sem jellemző jobban a hazugság atyjára, minthogy letagadja saját létezését. A gonosznak való szolgaság állapotát legvilágosabban a 2 Timótheus 2:24-26 írja le. Ez egy figyelmeztetés a szolgálók számára arra vonatkozóan, hogy hogyan szabadítsák meg az embereket a gonosz (rab)szolgaságából: “Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes. Aki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére, és felocsúdnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.”

Amikor Pál arról beszél, hogy “talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére”, ez az, ami tulajdonképpen az újjászületéskor megtörténik. Ez a kulcsa az embereknek a gonosz fogságából való kiszabadulásának. Isten megadja a bűnbánat érzését, azaz felébreszti az életet, ami megláttatja a bűnt, annak pusztító hatásával együtt, valamint Krisztus szépségét és értékét, és ez az igazság szabaddá teszi a foglyot. Ez valami olyasmi, mint ami akkor történik, amikor egy személy a sötétben megsimogat egy nyakában lógó ebonit rudat, és akkor szellemi világosság támad és ő ugyan nem látja az ebonit rudat, de meglát egy svábbogarat és messzire elhajítja azt. Ez az, ahogyan az ember szabaddá válik az ördögtől. Mindaddig, amíg Isten nem cselekszi meg velünk az újjászületés csodáját, a hazugság atyjának a rabságában éljük az életünket, mivel azt szeretjük, ha megmondhatjuk magunknak mi való a kedvünkre.

10. Újjászületés nélkül, nincs semmi jó bennünk (Róma 7:18).

Nos ez egy érthetetlen állítás az újjá nem született hitetlen emberek számára, akik úgy gondolják, hogy nagyon jól tudják mi a jó és ők sok jó dolgot tesznek és tehetnének sokkal több gonosz dolgot is, mint amit tesznek. Ennek az állításnak így nincs semmi értelme, ugyanis semmi jó nincs bennünk a bűntudatra ébredésünk előtt. Ha nem győződünk meg arról, hogy amit Isten tett az mind jó és amitől Isten szenved az mind elpusztul, akkor nem Isten kegyelmére támaszkodva, hanem Isten kegyelmének hajszolása érdekében cselekszünk valamit. Bizonyos értelemben, természetesen az ember (lélek, értelem, szív, agy, szem, kéz) és az emberi társadalom szerkezete (házasság, család, kormány, üzleti élet) mind jó dolgok. Isten hozta létre és tartja fenn azokat. Jó, hogy ezek léteznek. Azonban ezek mind Isten dicsőségére léteznek. Isten megparancsolta nekünk, hogy teljes szívvel és lélekkel szeressük Őt. (Máté 22:37). Megparancsolta nekünk, hogy az Ő kegyelmére támaszkodva használjuk mindazt, amit elkészített annak érdekében, hogy megmutassuk az Ő értékét. (1 Péter 4:11). Ha az emberek cselekszik mindezeket, amiket Ő elkészített anélkül, hogy az Ő kegyelmére támaszkodnának, és anélkül, hogy megmutatnák az Ő értékét, akkor ők árúba bocsátják Isten munkáját. A hitetlenség eszközeivel teszik ezt és ezért tönkre is teszik azt.

Ezért, amikor Pál a Róma 7.18-ban azt mondja, hogy “Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom,” ennek az oka, ami miatt hozzátesz egy minősítést, hogy “azaz a testemben.” Vannak azonban jó dolgok Pál életében az újjászületés után. Jó a hit. Jó a Szent Szellem. Jó az új szellemi természet. Jó a szellemben való növekedés. Azonban az ő testében, azaz az ő újjá nem született természetes személyében, nincs semmi jó. Minden, ami a teremtéskor jó volt megromlott az ember-centrikus és nem az Isten-centrikus szolgai kapcsolat kialakulása által.

Ez a mi 10 ponttal jellemzett állapotunk újjászületés nélkül. Újjászületés nélkül Pál Efézus 2.12-ben mondott szavai érvényesek ránk: “Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon;” Ez az, amiért újjá kell születnünk. Újjászületés nélkül reménytelen állapotban vagyunk. Nem lehet azt megjavítani az erkölcs megjobbításával. A halott emberek nem képesek megjavulni. A halott embereknek egy dologra van szükségük, mielőtt bármi is történhetne velük: Élővé kell válniuk. Újjá kell születniük.

A kérdés másik fele

Mostanáig csak a miért kérdés egyik felével foglalkoztam: Miért kell újjászületnünk? Valójában ennek két jelentése van. Az egyiket már megválaszoltuk: miért nincs szellemi életem és miért nem vagyok képes megszerezni azt a magam számára? Megválaszoltuk ezt a kérdést, hogy azért nem, mert lázadók, önzők, követelőzők, kemények és ellenállók vagyunk a szellemi dolgokkal szemben és ezért képtelenek vagyunk meglátni Krisztus szépségét és értékét, és ezért képtelenek vagyunk hozzá jönni, hogy új életet kapjunk – újjá szülessünk. Ez azért van így, mert Isten természetfeletti mukájára van szükségünk ahhoz, hogy újjá tudjunk születni. Az első kérdés tehát az volt: Miért kell újjászületnünk?

Ez a kérdés azonban egy másik kérdést is magában foglal: mi szükséges az újjászületéshez? Mi jön létre újjászületéskor, amire szükségünk van? Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül? Az első kérdés visszamutat arra a kérdésre, hogy milyen az állapotunk, ami miatt újjá kell születnünk. A második kérdés előre mutat és azt kérdezi, hogy mi válik valóra, amit csak az újjászületés hozhat létre? Ezzel fogunk most foglalkozni.

Mi az, amivel nem rendelkezünk újjászületés nélkül?

Miért szükséges egy új szellemi élet a Jézussal való kapcsolat által? Az egyik válasz az, hogy mert halottak vagyunk. A másik válasz pedig az, hogy ezen élet nélkül, nem fogunk rendelkezni … Mivel? Ez a kérdés most. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni ezen új szellemi élet nélkül?

Megpróbálom megmagyarázni ezt röviden most és annak gyakorlati részleteit a későbbiekben munkáljuk ki. Az ige amire most gondolok a János 3.8b: “Azért jelent meg Istennek fia, hogy az ördög munkáját lerontsa.” Ez az oka Jézus megtestesülésének — gondoljunk a Karácsonyra — , hogy rombolja az ördög munkáját. Meg fogjátok látni a kapcsolatot ebban az összefüggésben a megtestesülés és az újjászületés, vagyis a mi újjászületésünk és Jézus születése között.

A Menny Királysága

Engedjétek meg nekem, hogy egy összefoglaló választ adjak erre. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Jézus válasza egyszerű, elsöprő és megsemmisítő: “Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Újjászületés nélkül, nem láthatjuk meg Isten királyságát. Azaz, nem fogunk a mennybe menni. Örök pusztulás vár ránk. Mivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? Nem fogunk rendelkezni semmi jóval. Örökös szenvedés lesz csupán a részünk.

Fontos azonban, hogy meglássuk miért van ez. Szabadságot kell adnunk Istennek, hogy az újjászületés által megmentsen bennünket. Az utat Ő készíti el számunkra a királyságba. Meg kell látnunk a kapcsolatot az újjászületés és a között, amit Isten elvégzett, hogy megmentsen minket Jézus halála és feltámadása által. Ezért öt egymással kölcsönösen kapcsolatban lévő választ fogok adni a kérdésre, először negatív formában, és végezetül pozitív formában. Mi az, amivel nem fogunk rendelkezni újjászületés nélkül? A válaszok a következők:

1. Újjászületés nélkül nem fogunk egy megmentő hittel rendelkezni, hanem csak hitetlenkedéssel (János 1:11-13; 1 János 5:1; Efézus 2:8-9; Filip. 1:29; 1 Timótheus 1:14; 2 Timótheus 1:3).
2. Újjászületés nélkül nem leszünk megigazultak, hanem elkárhozottak (Róma 8:1; 2 Korinthus 5:21; Galata 2:17; Fil. 3:9).
3. Újjászületés nélkül nem leszük Isten gyermekei, hanem az ördög gyermekei (1 János 3:9-10).
4. Újjászületés nélkül nem fogjuk megteremni a szeretet gyümölcsét a Szent Szellem által, hanem csak a halál gyümölcsét (Róma 6:20-21; 7:4-6; 15:16; 1 Korinthus 1:2; 2 Korinthus 5:17; Efézus 2:10; Galata 5:6; 2 Thessz. 2:13; 1 Péter 1:2; 1 János 3:14).
5. Újjászületés nélkül, nem lesz örökös örömünk az Istennel való közösségben, hanem csak örök szenvedés az ördöggel és az ő angyalaival (Máté 25:41; János 3:3; Róma 6:23; Jelenések 2:11; 20:15).

Ahhoz, hogy megismerjük magunkat és Krisztus nagyszerűségét és a megváltásunkat, meg kell ismernünk, hogy az újjászületés öt dologról szól. Ez az, ahonnan legközelebb folytatni fogjuk, azonban végezetül engedjétek meg nekem, hogy ez alkalommal pozitív módon Isten szavával fejezzem be.

1. Amikor Isten kezdeményezi az újjászületésünket, a megmentő hit felébresztésre kerül, és egyesülünk Krisztussal. 1 János 5:1: “Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született.” Nem Istentől született “lesz”, hanem már “most” Istentől született. Az első a hitünk, az élet pislákolása az újjászületés által.
2. Amikor az újjászületés felébreszti a hitet és egyesít minket Krisztussal, akkor megigazulttá válunk — azaz igaznak tulajdoníttatunk — hit által. Róma 5:1: “Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Az újjászületés felébreszti a hitet és a hit Krisztusra tekint megigazulásért, és Isten megelőlegezi a megigazulást számunkra, egyedül Krisztus miatt, és egyedül hit által.
3. Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és egyesít bennünket Krisztussal, akkor minden - a törvény által támasztott - akadály, hogy elfogadjuk Istent, elmozdításra kerül a megigazulás által. Így Isten befogad bennünket az Ő családjába, és az Ő fia képére formál minket. A János 1:12-13 szerint: “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” Isten akaratából születünk ujjá és nem ember akaratából. Mi hiszünk Krisztusban és elfogadjuk Őt, és Isten tesz bennünket a törvényes örökösévé és szellemi gyerekekké.
4. Amikor az újjászületés felébreszti bennünk a hitet és mi eggyé válunk Krisztussal és minden kárhoztatást megigazulás helyettesít. A szellemi örökbefogadás az életünk részévé válik, és megteremjük a szeretet gyümölcsét. Galata 5:6: “Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit.” 1 János 3:14: “Mi tudjuk, hogy általmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük a mi atyánkfiait. Aki nem szereti az ő atyjafiát, a halálban marad.”
5. Tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük a testvéreinket.” Ahol újjászületés van, ott szeretet van. Végezetül, amikor az újjászületés felébreszti a hitet és összekapcsol bennünket Krisztussal, megigazulunk és felszabadul a Szent Szellem megszentelő ereje, rálépünk a keskeny útra, ami a mennybe vezet. És a mennyei öröm csúcspontja az Istennel való közösség lesz. “Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (János 17:3). Az új életünk örömének csúcspontja Isten maga.

“Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát. . . . Ne csodálkozzatok, hogy ezt mondom nektek: “Újjá kell születnetek” (János 3:3, 7).