A magyarázó prédikáció és alkalmazása

A Gospel Translations Hungarian wikiből

Egy nap feltettek egy kérdést, és rájöttem arra, hogy gyakran kérdezik, hogy amikor magyarázva hirdetem az igét, hogyan alkalmazom a szöveget a prédikációban.

Elsőként meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen kérdés mögött lehet, hogy nagyon sok kérdéses feltételezések állnak. A kérdező lehet, hogy emlékszik „magyarázó” prédikációkra, amelyeket hallott (vagy lehetséges, hogy hirdetett is), melyek nem különbözött az egyetemi vagy szemináriumi biblia előadásoktól. Lehet, hogy jól felépítettek és pontosak voltak, de érződhetett rajtuk egy kicsit az ájtatosság, vagy a lelkipásztori bölcsesség. Ezekben a magyarázó prédikációkban előfordulhatott egy csöppnyi alkalmazás. Másodsorban, a kérdést feltevő lehetséges, hogy egyszerűen félreértette az alkalmazást. Lehettek nagymértékben befolyásos magyarázatok a szóban forgó igehirdetésben, de az sem kizárt, hogy egyszerűen nem vette észre.

William Perkins, a XVI. század kiemelkedő cambridge-i puritán teológusa, arra tanította az igehirdetőket, hogy képzeljenek el különféle hallgatóközönségeket, akik hallgathatják a prédikációjukat. Arra is tanította őket, hogy gondolják végig az igazság alkalmazásait, amit hirdetnek különböző lelkületűeknek: megkeményített szívű bűnösöknek, kétkedőknek, megfáradt szenteknek, lelkes fiataloknak, és a lista folytatható tovább. Szeretném megközelíteni a kérdést egy kicsit másféleképpen. Sokan közülünk, akiket elhívtak, hogy Isten Igéjét hirdessük, már bizonyára tudni fogják, de segítségünkre lesz, hogy emlékeztessük magunkat újra arra a tényre, hogy nemcsak vegyes hallgatóság van, de különféle alkalmazások is vannak, amelyek önmagukban is hivatalosan alkalmazhatók.

Amikor hirdetem az Igét, arra hivattam el, hogy értelmezzem a Szentírást, hogy válasszak ki a Bibliából egy részt, és azt világosan magyarázzam meg ellenállhatatlanul, sőt nyomatékosan. Ebben a folyamatban, legalább három különböző alkalmazás található, melyek három különböző problémát tükröznek, melyet a saját keresztény zarándoklatunkban találunk. Először is, szenvedünk a tudatlanság ártalmas hatása miatt. Másodsorban, birkózunk a kétségeinkkel gyakran jobban, mint azt észrevesszük. Végül, vétkezünk engedetlen cselekedeteinken keresztül, vagy bűnös gondatlanságunk miatt. Ahányszor csak Isten Szavát hirdetjük, ezt a három dolgot szeretnénk a hallgatóinkban és magunkban megváltoztatni. Mindegyik más-más alkalmazást eredményez.
A tudatlanság az alapvető probléma ebben a bukott világban. Elidegenítettük Istent magunktól. Megszüntettük a közvetlen közösséget a Teremtőkkel. Nem meglepő, ha tájékoztatva az embereket Isten igazságáról már önmagában is egy erőteljes alkalmazás, egy olyan dolog, amelyre reménytelenül szükségünk van. Ez nem szolgál mentségül egy hűvös és szenvtelen prédikációra. Legalább annyira izgatottá válok a kijelentő mód hatására, mint a felszólító módéra. Az evangélium parancsolatai: a bűnbánat és a hit nem jelentenek semmit, Istenről, magunkról és Krisztusról szóló kijelentő állítások nélkül. Az információ alapvető. Az igazság tanítására hivattunk el, hogy hirdessük az istenről szóló nagyszerű üzenetet. Azt szeretnénk, hogy azok az emberek, akik hallják az üzeneteinket, a tudatlanságból az igazság ismeretébe. Ilyen őszinte ismertetés az alkalmazás.

A kétely különbözik az egyszerű tudatlanságtól. Kétségek között ötleteket vagy igazságokat sorakoztatunk fel, amelyek ismerősek számunkra, majd megkérdőjelezzük azokat. Ez a fajta kérdőre vonás nem ritka a keresztények körében. Tulajdonképpen, a kétség az egyik legfontosabb kérdés lehet, amit figyelmesen megvizsgálunk, és ami teljesen kihívások elé állít az igehirdetéseink során. Időnként lehet, hogy elképzeljük, hogy a kereszténység előtti hitvédők kora volt az az időszak, amikor az igehirdetőknek közvetlenül meg kellett szólítaniuk a kétkedőket, de ez nem így van. Néhányan, akik hallgatták a múlt vasárnapi prédikációdat, és ki tudja ezeket a tényeket, hogy említést tettél Krisztustól vagy Istenről, vagy Onézimuszról. Lehet, hogy küzdenek ezeknek a tényeknek az igazsága ellen. Néha ilyen kétség felszínre sem került. Lehet, hogy néha magunk sem vesszük észre. Amikor vizsgálódva, aprólékosan állunk az Igéhez, akkor vágyat érzünk a megkérdőjelezésre, a bizonytalanságra és habozásra. Mindezek, szomorúan rá kell döbbennünk, kétségbe taszítanak, ott a távolban, és eltérítenek minket a hűséges zarándokútról. Talán az olyan emberek, mint mi is a szívünk egyik részében érvelni akarunk Isten Szava mellett, és sürgetni akarjuk a többieket, hogy elhiggyék a Biblia hitelességét. Azért hivattunk el, sürgessük a hallgatóközönséget Isten Szavának hitelességének elfogadására. Szeretnénk, ha azok az emberek, akik meghallják az üzeneteinket, megváltoztatnánk a kételyeiket az igazság teljes, őszinte hitére. Az ilyen sürgető, az igazság aprólékos igehirdetését nevezzük alkalmazásnak.

A bűn is egy probléma ebben a bukott világban. Tudatlanság vagy kétely, mindkettő már önmagában is lehet bűn, vagy adott bűnök eredményei, vagy egyik sem. Természetesen a bűn több a gondatlanságtól és a kételytől. Győződj meg arról, hogy azok az emberek, akik hallgatják a prédikációdat, küzdtek Istennel szemben való engedetlenségük miatt az előző héten. Biztos, hogy harcolni fognak a vele való engedetlenségük miatt a következő héten is. A bűnök különféle testet ölthetnek. Némelyek tettbeli, míg mások gondolatbeli engedetlenséget hordoznak. Legyen szó a bűn elkövetéséről, vagy el nem követéséről, a bűn elkövetése engedetlenséget Isten felén. Az igehirdetésekkel részben kihívások elé állítjuk Isten gyermekeit, hogy éljenek szentségben, amivel tükrözik az Ő szentségét. A bibliai szakasz alkalmazása a prédikációban arra szolgál, hogy utat mutasson az emberek életviteléhez a hétköznapokban. Mi igehirdetők arra vagyunk hivatottak, hogy buzdítsuk Isten gyermekeit az Igéhez való engedelmességre. Azt szeretnénk, ha azok az emberek, akik hallják az üzenetünket, megváltoznának a bűnös engedetlenekből az örömteli, boldog Istennek engedelmeskedőkké, az Ő felfedett akarata szerint, ami a Bibliában van megírva. Ilyenfajta engedelmességre való buzdítást nevezünk alkalmazásnak.

A legfontosabb üzenet, amit minden egyes alkalommal használnunk kell, az az evangélium. Néhány ember még sohasem hallott Jézus Krisztus Evangéliumáról. Néhány ember, aki részt vesz a prédikációdon, lehet, hogy dekoncentrált, vagy alszik, vagy álmodozik, vagy nem figyel oda. Tudniuk és hallaniuk kell az Örömhírről.

Mások, lehet, hogy hallották, megértették, és talán még őszintén el is fogadták az igazságot, de lehet, hogy most kétely gyötri őket az elhangzottak miatt. Ezeket az embereket ösztönözni kell arra, hogy higgyenek Jézus Krisztus Örömhírének igazságában.

Az is lehet, hogy az emberek hallották és megértették az igazságot, de halogatják bűneik megbánását. Még az előfordulhat, hogy nem kételkednek az igazságban, melyről beszélsz. Lehetséges, hogy lassabban vallják meg bűneiket és fordulnak Krisztushoz. Minden igehirdetésünkkor keresni kellene az alkalmat arra, hogy az Evangéliumon keresztül felvilágosítsunk, ösztönözzünk, és figyelmeztessünk.

Az egyetlen közös kihívás, amivel mi prédikátorok mindannyian szembesülünk Isten Igéjének a prédikációban való alkalmazásakor, az az, hogy néha, akiknek problémáik akadnak az életük bizonyos területén, azt fogják gondolni, hogy nem használod a Szentírást a prédikációd során. Igazuk van? Nem feltétlenül. Az igehirdetésed bizonyára fejlődni fog, ha a kételkedőket gyakrabban megszólítod. Egyáltalán nem helytelen, ha azoknak prédikálsz, akinek szüksége van felvilágosításra, vagy akinek szüksége van jóra serkentő beszédre ahhoz, hogy letegyék bűneiket. Még akkor is, ha az az ember, akivel beszélsz nincs tudatában ennek szükségességéről.

Egy utolsó megjegyzés. Példabeszédek könyve 23, 12 azt mondja: „Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!” Az ’alkalmaz’ szó az angol fordításokban majdnem mindig (talán majdnem mindig) a Szentlélek munkásságára, aki hallja az Igét, és nem a prédikátor munkájára utal. Arra hivattunk el, hogy saját szívünkben építsük be az Igét, és ez alapján cselekedjünk.

Talán ez az egyetlen legfontosabb dolog, amit tehetünk következő vasárnap Isten gyermekeinek javára.