Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani az én beszédemet

A Gospel Translations Hungarian wikiből

János 14:15–24

“Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt. De ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul, eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem, mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskariótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’ Felel Jézus és monda néki: ’Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.’”

A mai prédikációm és a személyes megtapasztalásom Bukarestben, Genovában és Hamburgban azt bizonyítják, hogy Jézus Krisztus veletek van, kijelenti magát nektek, bárhol is vagytok.

Tartalomjegyzék 1 Örvendezzünk a feltámadt Krisztusnak 2 A tanítványoknak bátorításra van szüksége 3 Isten különleges szeretete az Övéi számára 4 Az Ő szeretett népének az Ő Fia felé megnyilvánuló szeretete 5 1. Mit jelent szeretni Jézust? 6 Szeretet: Akarás, vágy, gyönyörködés, előnyben részesítés 7 A “Parancsolatok” Jézus gondolkodásában 8 2. Mi az ígéret számunkra, ha szeretjük őt? 9 Menny a földön 10 Szeretni Őt, befogadni Őt, megmaradni Őbenne

Örvendezzünk a feltámadt Krisztusnak

Egy feltámadt Megmentőt szolgálok,
Ő a világban van ma,
Tudom, hogy Ő él,
Bármit mondhatnak az emberek;
Én látom az Ő könyörületes keze munkáját,
Hallom az Ő bátorító hangját,
És éppen most van szükségem Rá
Ő mindig közel van hozzánk.

Ő él, Ő él, Jézus Krisztus ma is él!
Velem jár és beszélget velem
Végig az élet keskeny útján.
Ő él, Ő él,és üdvösséget ad!
Azt kérdezed tőlem honnan tudom, hogy Ő él?
Ő a szívemben él.

Azért imádkozom, hogy az üzenet befejezése után több meggyőződéssel, több örömmel és a feltámadt Krisztusban még jobb illatú közösség megtapasztalásával tudjuk elénekelni ezt a dalt, és akkor mindig ismertek lesztek Őelőtte.

A tanítványoknak bátorításra van szüksége

A János 14:15–24-ben leírt szavakat Jézus a világ történelmének legnagyobb eseménye — a világtörténelem legnagyobb szeretet cselekedete — előtt néhány órával mondta. Itt arról beszél, hogy Isten Fiának meg kell halni a bűnösök helyett és feltámadni, és aki hisz Őbenne és befogadja Őt, azt bűnbocsánatban részesíti és igaznak tekinti egy örömteli örök életre. Amit Jézus itt mond, az feltételezhetően ugyanaz, amit a János 10:15-ben is mond, hogy Ő letette az életét a nyájért.

És ez a nyáj — ez a tizenegy korábbi barát, apostol — nagyon össze volt zavarodva, féltek és sok bátorításra volt szükségük a miatt, mert Jézus elvesztésének néztek elébe. És ez az, amit Jézus értük, de nemcsak értük, hanem mindenkiért tett, aki hisz az Ő nevében.

Ez az üzenet pedig, hogy Ő meghalt, de ismét élni fog, nemcsak nekik, hanem nekünk is szól. Ő, az Atya és a Szent Szellem fognak hozzánk jönni és örökké velünk lesznek, és sosem hagynak el minket, nem számít, hol vagyunk, és mi történik velünk.

Isten különleges szeretete az Övéi számára

Hadd tegyek két bevezető felfedezést azzal kapcsolatban, amit Jézus itt mond. Először: Egyértelművé teszi, hogy azok az ajándékok, amiket itt megígért nekünk, azokat nem a világnak adta. Másképpen fogalmazva, az a szeretet, amit nekünk itt ígér, az nem olyan szeretet, ami a világ számára adatott. Arról a szeretetről a János 3:16-ban beszél: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy valaki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Itt azonban egy olyan szeretetről beszél, ami egy ajándék, amit Isten az Övéinek tartogat. Nézzük meg a 16–17. verseket:

“És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Szellemét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja Őt és nem ismeri Őt, de ti ismeritek Őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”

A 19. versben pedig ezt mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé, de ti megláttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.” A 22. versben pedig: “Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): ’Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?’”

A 17, 19, és 22. versekből egyértelmű, hogy egy bensőséges kapcsolat, egy támogatás és egy olyan szeretet ajándék van megígérve ezekben a versekben, amit a világ nem láthat, nem ismerhet meg és nem adatott meg a számára, hogy megtapasztalja azt. Ez az ígéret annyira személyes, bensőséges, kölcsönösségen és kapcsolaton alapuló, hogy azt a világ nem tudja befogadni.

Ez az első bevezető felfedezés.

Az Ő szeretett népének az Ő Fia felé megnyilvánuló szeretete

Másodszor: Mindazok, akik elfogadják ezeket az ajándékokat — ezeket az ígéreteket, ezt a szeretetet — őket nem egyszerűen keresztyéneknek, hívőknek hívják, ők ugyanis - négyszer megismételve - úgy vannak leírva, mint akik szeretik Jézust.

A 15. és 16. vers mondja: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.”

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám”. Ez Istennek nem a világ felé megnyilvánuló szeretete. Ez egy személyes, bizalmas, szoros kapcsolaton alapuló, gyöngéd, elkötelezett szeretet az Atyától, kizárólag azok felé, akik szeretik Jézust.

A 23. vers mondja: “Felel Jézus és mondja neki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt”. Ismerjük a Róma 5:8-ból, hogy “Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Isten nem várt ránk, hogy szeressük Őt, Ő előbb szeretett minket. Tudjuk, hogy ez az, amiben János is hitt, mert az 1 János 4:19-ben azt mondja: “Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!” Nem kétség, nagyszerű igazság.

Most pedig itt van egy másik nagyszerű igazság. A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám.” A 23. versben ismét azt mondja: “Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt.” Más szavakkal: Isten szeretete megelőzi és lehetővé teszi a mi szeretetünket (Róma 5:8; 1 János 4:19), és Isten egyedülálló, személyes, bensőséges, gyöngéd, gondoskodó, odaadó szeretettel válaszol a mi szeretetünkre, amiben csak azok részesülhetnek, akik szeretik az Ő Fiát.

Itt két bevezető felfedezés kell tennünk. Ezeknek a verseknek az ígérete nem a világ számár adatott. Ők nem láthatják meg, nem ismerhetik meg és nem tapasztalhatják meg azokat. Ez a szeretet azokra vonatkozik, akik szeretik Jézust.

Most adódik egy újabb kérdés. Mit jelent az, hogy szeretni Jézust? És mi az ígéret számunkra, ha úgy cselekszünk?

1. Mit jelent szeretni Jézust?

Jézus négyszer mondja nekünk, hogy ez egy olyanfajta szeretet, ami az Ő “parancsolatainak” - vagy általánosabb értelemben, az Ő “beszédének” - a megtartását eredményezi.

• 15. vers: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
• 21. vers: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem;”
• 23. vers: “Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet.”
• 24. vers: “Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet.”

Az első dolog, amit észre kell venni, hogy Jézust szeretni nem azonos az Ő parancsolatainak a megtartásával, hanem megelőzi azt és lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Az Ő szavának megtartása az Ő szeretetének az eredménye, ami nem ugyanaz, mint szeretni Őt.

• 15. vers: “Ha engem szerettek [annak az lesz az eredménye], hogy az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.”
• 23. vers: “Ha valaki szeret engem, [annak az lesz az eredménye], hogy megtartja az én beszédemet.”

A Jézus felé irányuló szeretetünk tehát lehetőséget ad arra, hogy megtartsuk az Ő parancsolatait. Jézusban nincs semmi hiányosság, Ő bűntelen volt. Ezért, nem tudjuk és nem merjük Őt szeretni olyan dicsőséges módon, ahogyan Isten szeret minket. Nem merjük szeretni Őt egy olyan szeretettel, ami legyőz mindenféle hiányosságot, rútságot vagy bűnt, hogy képesek legyünk jól viszonyulni Hozzá. Nem. Jézus valóban megérdemli a szeretetet. Ő nagyon megérdemli, hogy szeressük Őt. Teljes egészében méltó a szeretetre. Őt nem annak ellenére kell szeretni, ami Ő, hanem mindazért, ami Ő.

Őt szeretni azt jelenti, hogy az nem egy szükségre, egy gyengeségre vagy egy hiányosságra adott válasz, hanem egy válasz a gyönyörködésre, a nagyszerűségre és a dicsőségre. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Jézus felé irányuló szeretetünk kellemes. Vágyunk rá, mert végtelenül kívánatos. Csodáljuk Őt, mert végtelenül csodálatra méltó. Nagyra becsüljük Őt, mert végtelenül értékes. Örvendezünk benne, mert Ő végtelenül örvendetes. Elégedettek vagyunk mindazzal, ami Ő, mert Ő végtelen megelégedettséggel tölt el bennünket. Mindez egy felébredt, újjászületett emberi lélek reagálása mindarra, ami igaz, jó és csodálatos a testté lett Jézusban.

Röviden fogalmazva: Jézust szeretni nem nagyszerű dolgok megcselekvését jelenti, hanem egy gyönyörködést a tökéletes Megmentőben. Jézus nagyszerű dolgok megcselekvéséről beszél — megtartva az Ő beszédét — azonban az a tökéletes Megmentőben való gyönyörködésnek az eredménye. “Ha valaki szeret engem, meg fogja tartani a beszédemet.”

Szeretet: Akarás, vágy, gyönyörködés, előnyben részesítés

Két megerősítés arra, hogy jó úton járunk. A szeretet szó a János evangéliumban hasonló tartalmat takar. Például a János 3:19 azt mondja: “Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét.” Ez az, amit akarnak. Erre vágynak. Ezt élvezik. Ezt szeretik jobban. Nem engedelmességből szeretik a sötétséget, hanem vágyakozásból.

Ugyanerről a szeretetről van szó a János 12:43-ban: “Inkább szerették az emberek dicsőségét, mint Istennek dicsőségét.” Ők akarták azt. Ezt jelenti a szeretet. Ők vágyódtak rá. Ők vágytak az emberek dicséretére. Ez az, amit “szerettek”.

Vagy nézzük meg a János 3:35-ben az Atya szeretetét a Fiú felé: “Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent.” Emlékezzünk az Atya szavára Jézus bemerítkezésekor és az átváltozáskor: “Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Máté 3:17). “Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!” (Lukács 3:22).

Ez az egyedüli mód arra, hogy szeresse a Fiút: hogy meg legyen elégedve vele. Megelégedettséget érezzen benne. Becsülje, bámulja, gyönyörködjön benne, értékelje Őt, részese legyen a félelmének, örömteli áhítattal legyen felé.

Ez egy megerősítés. A “szeretet” szót ilyen értelemben kell használni. Amit még meg kell kérdeznünk ezek után, hogy milyen parancsolatokra gondol Jézus, amikor a János 14.15-ben ezt mondja: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”

A “Parancsolatok” Jézus gondolkodásában

Amikor valami különleges erkölcsi-magaviseleti parancsolatok után kutatva végigolvassuk a János evangéliumát, mi az, amit találunk? Két világos parancsolatot találhatunk, amit hívhatunk erkölcsi-magaviseleti parancsolatoknak: az új parancsolat, hogy szeressük egymást, ahogyan Jézus szeretett minket (János 13:34–35), és a parancsolat Péter felé: “Őrizd az én juhaimat” (János 21:16).

Jézus nem azt mondta: “Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani az én erkölcsi magaviseletre vonatkozó parancsolataimat.” Ő azt mondta: “Ha engem szerettek, az én parancsolataimat meg fogjátok tartani.” (15. vers). Ha azonban ismét végigolvassuk az evangéliumot, sok ehhez hasonló parancsolatot fogunk találni: “Fogadjatok be engem” (1:12). “Kövess engem” (1:43). Kelj fel – a nyomorék ember felé. (5:8). Támadj fel a halálból – Lázár felé! (11:43). “Higgyetek a világosságban” (12:36). “Higgyetek Istenben” (14:1). “Higgyetek énbennem” (14:11). “Maradjatok énbennem” (15:4). “Kérjetek, amit csak akartok.” (15:7). “Maradjatok az én szeretetemben” (15:9). “Fogadjátok be a Szent Szellemet” (20:22). Ezek azok a parancsolatok, amivel tele van a János evangélium.

Milyen megerősítést kaptunk tehát arra vonatkozóan, hogy hogyan kell értelmeznünk a Jézus felé megnyilvánuló szeretetet a János 14:15-ben: “Ha engem szerettek a parancsolataimat meg fogjátok tartani”. Ha a János evangéliumban felfedezett parancsolatok: befogadni, hinni, kérni, megmaradni, elsöprő erejűek, akkor az tökéletesen érzékelteti, hogy Jézus mit szeretne mondani: “Ha szeretsz engem — vágysz rám, örömödet leled bennem és kincs vagyok a számodra — akkor befogadsz engem, hiszel bennem és megmaradsz bennem.”

Más szavakkal: ha újjászülettél, akkor mindennél többre értékeled azt a Jézust, Aki azt parancsolja neked, hogy “Fogadj be engem”, “Ragadj meg engem,” “Legyek kincs a számodra” és mi így fogunk viszonyulni Őhozzá. Ha újjászülettél, akkor a legkiválóbbnak, a legcsodálatosabbnak, a legnagyobb értéknek fogod tartani Őt, Ő pedig azt parancsolja neked: “Bízz bennem,” “Higgy nekem,” és te meg fogod azt tenni. Ha újjászülettél, akkor vágysz rá, hogy vele legyél, és Ő azt parancsolja neked: “Maradj énbennem”, te pedig engedelmeskedsz Neki.

Ezért az első kérdésre, hogy mit jelent a János 14:15, 21, és 23-ban Jézust szeretni, a válasz az, hogy mindennél többre értékelni Őt, vágyni rá, sóvárogni rá, örülni neki, megelégedve lenni mindazzal, ami Ő Maga.

2. Mi az ígéret számunkra, ha szeretjük őt?

Az utolsó kérdés most az, hogy mit ígér Jézus az ilyen embereknek, néhány órával az előtt, hogy a halálba ment értük?

Az ígéret összefoglalva ez: az Atya, a Szent Szellem és Én örökké veletek leszünk. Sosem fogunk elhagyni titeket, nem számít, hogy hol vagytok. Meg kell azonban mondani, hogy Jézus meglepetések hosszú sorát szolgáltatja számunkra. Járjatok vele és megismeritek azokat.

A 16. vers a következőről beszél: “És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.” Amikor “más Vigasztalónak” hívja, az azt jelenti, hogy ez a Vigasztaló nem az Atya és nem Ő maga, mert Ő az első számú segítő. Ez a más Vigasztaló a Szent Szellem (26. vers). Amikor Jézus visszatér a Mennybe, az Atya el fogja küldeni a Szent Szellemet, egy másik Vigasztalót. Megígérte.

A 17. vers mondja: “Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.” A Vigasztaló, a Pártfogó, a Szent Szellem - az igazság Szelleme. Ő az, aki segíteni fog nektek, hogy megnyissa az elméteket és a szíveteket a Jézusról való dicsőséges igazságra. Ő új módon van veletek az Én jelenlétemben, és egy új módon lesz benned, amikor a feltámadásom után kiárasztom Őt.

A 18. vers mondja: “Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.” Nem csak a Szent Szellem jön el, hanem Jézus is el fog jönni és meg fogja adni nekünk azt, amire az árváknak szüksége van: szükségük van védelemre, gondoskodásra és vezetésre. Jézus lesz mindez és még több is ennél, most, ebben az életben. Ő nem fog minket segítség nélkül magunkra hagyni.

A 19. vers mondja: “Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.” Három napon belül fel fogok támadni a halálból. De nem fogom még egyszer elkezdeni a szolgálatomat ismét a földön , ahogyan korábban - három éven át - szolgáltam a világ felé. Meg fogok jelenni nektek. Meg fogtok látni engem a test feltámadása által, hogy bizonyosságot kapjatok a szívetekbe. Meg fogjátok látni, hogy élek és ti is élni fogtok.

A 20. vers mondja: “Azon a napon megtudjátok majd, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.” Bizonyosságotok lesz abban - és Én fogom azt a bizonyosságot adni nektek - , hogy Én és az Atya egy vagyunk, és hogy te és Én örökre egymáshoz tartozunk: én tebenned és te énbennem. Ha a halálom nem tudja ezt elvégezni, akkor semmi sem fogja tudni elvégezni ezt.

A 21. vers mondja: “Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magam annak.” Az Atyám és én egy különleges, közvetlen, családi szeretettel vagyunk felétek, és egy ilyenfajta szeretet kapcsolatban fogom kijelenteni magam nektek. Meg fogok mutatni nektek dolgokat magamról, amiket a világ nem láthat és nem tudhat. Ezeket azok tapasztalhatják meg, akik szeretnek engem, értékes vagyok a számukra, befogadtak engem és megtartják az én parancsolataimat.

A 23. versben arra a kérdésre, hogy ez a kijelentés miért nem a világ számára adatott, Jézus egyszerűen azt válaszolja: ez azok számára adatott meg, akik szeretnek engem: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.”

Menny a földön

Ezzel fejezném be. A “lakóhely” szó a János evangélium 2. versében is előfordul: “Az én Atyám házában sok lakóhely (lakás) van [ugyanaz a szó, mint a “lakozunk” szó a 23. versben]. Ha pedig nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.” Ami a következőt jelenti: Ha szerettek engem és megtartjátok a beszédemet, az Atyám és én eljövünk hozzátok és — minden szenvedésetek és próbátok ellenére — létrehozzuk bennetek a mennyet a földön. Lakóhelyet készítettünk számotokra a mennyben. Mi vagyunk az a lakóhely. Ha ismeritek és megtartjátok a beszédemet, eljövünk hozzátok és már most lakóhely leszünk számotokra.

Szeretni Őt, befogadni Őt, megmaradni Őbenne

Mindezek miatt szeresd Őt. Tartsd meg az Ő kedves parancsolatait: fogadd be Őt, maradj meg Őbenne. Légy csordultig az Ő teljességével a mások felé való szeretetben. Eljön hozzád és a Szent Szellem és az Atya is eljönnek hozzád, és megvédenek téged, biztonságot adnak neked és vezetnek téged: tehát nem vagy árva. Egy nagyon személyes módon vígasztalnak, szeretnek téged, amit a világ nem ismerhet meg. Kijelentik Jézust neked, és lakóhelyet készítenek számodra.

Ámen