Miért kell újjászületnünk? 1. rész

A Gospel Translations Hungarian wikiből

Efézus 2:1–10

“Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg! És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

A leghatalmasabb könyvek egyike Istenről, amit valaha írtak a Kálvin János Institutes című könyve, ami ezzel a mondattal kezdődik: “Szűkebb értelemben véve minden igazi és a tiszta bölcsesség, amivel rendelkezhetünk, tulajdonképpen két részre osztható: Isten és magunk ismerete.” Amire napjainkban emlékeztetnünk kell magunkat az nem az, hogy Isten megismerése nehéz lenne és nehéz lenne elfogadni Őt — az többé kevésbé nyilvánvaló — hanem az, hogy önmagunkat éppen olyan nehéz megismerni és elfogadni. Valójában ez azért nehéz, mert önmagunk igazi megismerése először is feltételez egy igaz Isten ismeretet, másrész hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ismerjük magunkat, holott az állapotunk mély megismerése Isten segítsége nélkül valójában meghaladja a felfogóképességünket.

Tartalomjegyzék 1 Ki ismerheti az emberi szívet? 2 Miért kell újjászületnünk? 3 Kórmeghatározás: halottak vagyunk 4 Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket” 5 Új szövetségi szeretet 6 Miért kell újjászületni? 7 Egy személyes és sürgős válasz

Ki ismerheti az emberi szívet?

Jeremiás próféta a következőt írta: “Csalárdabb a szív minennél, reménytelenül beteg; ki értheti meg azt?” (Jeremiás 17:9). Dávid mondja a Zsoltár 19.13-ban: “Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet.” Más szavakkal: mi sohasem juthatunk a bűneink megismerésének végére. Ha a bűneink bocsánata a bűneink teljes megismerésén múlna, mindannyian elpusztulnánk. Senki sem ismeri a bűneinek sokaságát. Több az, minthogy bárki megismerhetné.

A Biblia azonban nem hagy bennünket kétségek között, hanem segít, hogy megismerhessük magunkat. Az a tény azonban, hogy nem ismerhetjük meg teljesen magunkat, hogy mennyire vagyunk bűnösök, nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk, hogy milyen mélyen bűnösök vagyunk. A Bibliának van egy világos és megsemmisítő üzenete a saját állapotunkra vonatkozóan. Ennek az az értelme, hogy meg fogjuk tudni, amit meg kell ismernünk és örömmel fogunk ujjongani, amikor Isten megadja azt nekünk.

Miért kell újjászületnünk?

Egy komoly dilemma számunkra az újjászületés kérdése. Hallottuk, hogy Jézus azt mondta a János 3:7-ben: “Újjá kell születnetek.” A János 3:3-ban pedig a következőt mondta: “Ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten királyságát.” Más szavakkal: rendkívül fontos, hogy újjászületettek legyünk. Ezen múlik, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk. Nem fogjuk meglátni Isten királyságát, ha nem születünk újjá. Ezért a kérdés ma az: miért szükséges ez? Miért nem elegendő valami más megoldás, mint például: egy új életet kezdeni, erkölcsileg megjavulni vagy önfegyelmet gyakorolni? Miért van szükség erre a radikális, szellemi, természetfeletti dologra, amit újjászületésnek hívnak? Ezt a kérdést próbáljuk megválaszolni most.

Kórmeghatározás: halottak vagyunk

Az Efézus 2-ben Pál kétszer beszél az újjászületésünkről az 1. és az 5. versben, amikor azt mondja, hogy halottak vagyunk a vétkeink miatt. Az 1. vers: “Halottak voltatok a vétkeitek és bűneitek miatt . . .” 4-5 versek: “Azonban Isten gazdag lévén kegyelemben, az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket már akkor szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal — kegyelemből tartattunk meg.” Pál kétszer írja nekünk, hogy “halottak” voltunk.

Gyógymód : “Isten megelevenített bennünket”

A gyógymód a halálra az 5. versben található: “Isten megelevenített bennünket.” Sosem fogod megtapasztalni Isten óriási szeretetének teljességét magadra nézve, ha nem látod az Ő szeretetét a korábbi halott (érzéketlen) állapotoddal kapcsolatban. A 4. vers azt mondja, hogy az Ő mérhetetlenül nagy szeretete pontosan abban mutatkozik meg, hogy akkkor elevenít meg bennünket, amikor még halottak voltunk. “De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, amikor halottak voltunk a vétkeink miatt, megeleventett bennünket együtt a Krisztussal.” Az irántunk való nagy szeretete miatt elevenített meg bennünket. Ha nem tudod, hogy halott voltál, nem fogod megismerni Isten szeretetének teljességét.

Ragadjuk meg ezt a csodát: “Ő megelevenített bennünket”, hogy valóban olyanok legyünk, mint akit Jézus újjászült. Korábban nem volt szellemi életünk, de Isten felébresztett bennünket a szellemi halál állapotából és most élünk. Ez ugyanaz, amit Jézus mond, hogy újjá kell születnünk a Szellem által (János 3:5) és “A Szellem az, Aki életet ad” (János 6:63).

Új szövetségi szeretet

Azt mondhatjuk tehát, hogy a megelevenítő újjáteremtés munkája Isten nagy kegyelméből és szeretetéből fakad. “De Isten (1) gazdag lévén kegyelemben, (2) az Ő nagy szeretete miatt, amivel minket szeretett, amikor mi még halottak voltunk a vétkeink miatt, megelevenített bennünket együtt a Krisztussal.” Ez az újszövetségi szeretet. Ez Isten szeretete, ahogyan a Menyasszonyát szereti. Halott állapotban találja őt (Ezékiel 16:4-8), halálra adja a Fiát érte és megeleveníti és megtartja őt örökre. “Örök életet adok nekik” - mondta Jézus “és ők sosem halnak meg, és senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (János 10:28).

Miért kell újjászületni?

A kérdés tehát így hangzik: mit jelent ez a halott állapot, érzéketlenség? Legalább tíz válasz van erre az Újszövetségben. Ha becsületesen és imádkozó szívvel végiggondoljuk azokat, akkor mélységes alázatra int bennünket és meglepetést okoz nekünk az újjászületés ajándéka. Ezért azt a célt tűztem ki magam elé, hogy az első hét válaszról beszéljek most és a további háromról azt követően feltéve a nagy kérdést, hogy “Valóban szükséges újjászületni?” Csak akkor nyerhetjük el a bűnbocsánatot és a megigazulást? Különben nem juthatunk a mennybe? De félretesszük ezt a kérdést kicsit későbbre.

A következőkben hét bibliai magyarázatot találunk a halott állapotunkról, ami elválaszt bennünket az újjászületéstől, ezért van szükségünk arra.

1. Újjászületés nélkül meghalunk a vétkeink és a bűneink miatt (Efézus 2:1-2).

A halál az élet hiányát jelenti. Nem fizikai vagy erkölcsi élet hiányát. Az 1. vers azt monja: Mi “jártunk” a világ “folyása” szerint. A 2. vers pedig a következőt: A test “kívánságai” vezéreltek minket és “a test és a gondolatunk akaratát vittük véghez”. Nem vagyunk halottak abban az értelemben, hogy nem tudunk vétkezni. Halottak vagyunk azonban olyan értelemben, hogy nem láthatjuk és nem érzékelhetjük Krisztus dicsőségét. Szellemileg vagyunk halottak. Nem vagyunk érzékenyek Istenre, Krisztusra és az ő szavára. A további kilenc leírásban nyilvánvalóvá tesszük, hogy mik szükségesek az újjászületéshez.

2. Újjászületés nélkül, természet szerint a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3).

A 3. vers mondja: “természet szerint a harag fiai vagyunk, mint egyebek is.” Ez a pont világossá teszi, hogy a problémánk nem csupán abban van, amit teszünk, hanem az amilyen állapotban vagyunk. Újjászületés nélkül én magam vagyok a probléma. Nem te vagy a fő problémám. Nem a szüleim voltak a fő problémám. Nem az ellenségeim a fő problémám. A saját magam állapota a fő probléma számomra. Nem a tetteim, nem a körülményeim és nem az emberek az életemben, hanem a saját természetem a legmélyebb személyes problémám.

Nekem alapvetően nem volt jó természetem és rossz dolgokat tettem, mert rossz természetet kaptam. “Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsoltár 51:5). Ez vagyok én. A saját természetem önző, egocentrikus, követelőző és nagyon képzett annak megcselekvésében, amit úgy érzel, minha a te problémád lenne. Ha az első válaszod erre az állításra az, hogy én megismertem az embereket olyanoknak amilyenek, akkor teljesen vak lehetsz a saját szíved csalárdságát illetően.

Pál olyannak írja le az újjászületés előtti természetünket, mint a “harag gyermekei.” Más szavakkal Isten haragja van rajtunk olyan módon, ahogyan egy szülő viszonyul a gyermekéhez. A természetünk annyira lázadó, önző és szeretetlen Isten felsége iránt, hogy az Ő szent haragja természetes és jogos válasz ránk nézve.

3. Újjászületés nélkül a sötétséget szeretjük és gyűlöljük a világosságot (János 3:19-20).

“Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;”. (János 3:19-20)

Ebben az igében Jézus világosan megmagyarázza, hogy a természetünk ki akarja kerülni az újjászületést. Nem vagyunk semlegesek, amikor szellemi világosság közeledik, mert ellene állunk annak. Nem vagyunk közömbösek, mikor a szellemi sötétség elborít bennünket, mert elfogadjuk azt. Az újjászületés nélküli szeretet és a gyűlölet munkálkodnak a szívünkben. Ezek pontosan az ellenkező módon hatnak, mint kellene: gyűlölet az iránt, amit szeretnünk kellene és annak szeretete, amit gyűlölni kellene.

4. Újjászületés nélkül a szívünk kemény, mint a kő (Ezékiel 36:26; Efézus 4:18).

Láthatjuk az Ezékiel 36:26–ból, ahol Isten azt mondja: “És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.” Az Efézus 4:18-ban Pál bemutatja az újjászületés előtti sötét állapotunkat: elidegenedés, tudatlanság, a szív megkeményedése. “Kik értelmükben meghomályosodtak, elidegenedtek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennük.” A problémánk hátterében nem tudatlanság van. Valami mélyebb dologról van szó: “a tudatlanság a szívünk keménysége miatt van bennünk.” A tudatlanság bűnös tudatlanság, és nem ártatlan tudatlanság, mert az a szív keménységében és ellenállásában gyökerezik. Pál azt mondja a Róma 1:18-ban, hogy mi feltartóztatjuk az igazságot hamissággal. Nem a tudatlanság a legnagyobb problémánk, hanem a keménység és az ellenállás.

5. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk engedelmeskedni vagy örömöt okozni Istennek (Róma 8:7-8).

A Róma 8:7-8-ban Pál azt mondja: “A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A következő versről azt mondhatjuk, amit Pál mond a “test gondolatáról” és a “testben” való életről. Azt mondja a 9. versben: “De ti nem vagytok testben, hanem szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek.” Más szavakkal; azok akik nem születtek újjá és ezért nincs bennük a Szent Szellem, hanem csak “testben” vannak, ellenállnak azoknak, akik újjászülettek és bennük van a Szent Szellem. “Ami Szellemtől születik szellem az és ami testtől születik, test az” (János 3:5).

Ez az a pont, ahol a Szent Szellem nélkül, a gondolataink annyira ellenállnak Isten hatalmának, hogy nem fogunk és nem is engedelmeskedünk neki. “A test gondolata ellenségeskedés Istennel, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.” Ha pedig nem tudunk engedelmeskedni neki, akkor nem is lehetünk kedvesek Ő előtte. “Azok, akik testben vannak nem lehetnek kedvesek Isten előtt”. A halál, a sötétség, a keménység távol tart minket Istentől mindaddig, míg Isten véghezviszi az újjászületésünket.

6. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk elfogadni az evangéliumot (Efézus 4:18; 1 Korinthus 2:14).

Az 1 Korinthus 2:14-ben Pál egy további bepillantást enged nekünk ebbe a sötét és kemény állapotba, ami miatt képtelenek vagyunk engedelmeskedni. Pál a következőt mondja: “A természetes személy (az újjá nem született személy természeténél fogva) nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert számára azok bolondságok és képtelen megérteni azokat, mert azok szellemileg érzékelhetők.” A probléma nem az tehát, hogy Isten dolgai meghaladják az ember elmebeli felfogóképességét. A probléma az, hogy azokat az ember eredeti természete szerint ostobaságnak tartja. “Nem fogadják el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok számukra.” Valójában azok ostobaságok számukra, és ezért nem képesek megragadni azokat.

Azt gondolod, hogy ez egy erkölcsi “lehetetlenség”, de nem, ez egy fizikai “lehetetlenség.” Pál később a következőt mondja: “A természetes személy . . .nem képes megérteni azokat,” ami azt jelenti, hogy a szíve annyira ellenáll azok elfogadásának, hogy az elme a szív lázadását igazolja ostobaságoknak látva Isten dolgait. Az ellenállás annyira erőteljes, hogy a szív egyszerűen nem tudja befogadni a Szellem dolgait. Ez valójában egy képesség hiányát jelenti. Azonban az nem egy kierőszakolt képesség hiány, mert az újjászületés nélkül a személy egyszerűen nem képes arra és ezért nem akara azt. A természeti személy (testi ember) számára a bűn előnyben részesítése annyira erős, hogy egyszerűen nem képes a jót választani. Ez egy valós és szörnyű rabszolgaság, de nem ártatlan rabszolgaság.

7. Újjászületés nélkül képtelenek vagyunk Jézushoz jönni és elfogadni mint Urat (János 6:44, 65; 1 Korinthus 12:3).

Az 1 Korinthus 12:3-ban Pál azt mondja: “Senki sem mondhatja, hogy ‘Jézus Úr’ csak a Szent Szellem által.” Ez nem jelenti azt, hogy egy színész a színpadon vagy egy képmutató ember a gyülekezetben - a Szent Szellem nélkül - ne tudná kimondani a következő szavakat: “Jézus Úr”. Ez nem jelenti tehát azt, hogy valaki nem tudná kimondani azt a Szellem által való újjászületés nélkül. Erkölcsileg lehetetlen, hogy a halál, a sötétség, a keménység és az ellenálló szív ünnepelje Jézust uralmát az ő élete felett, anélkül, hogy újjá lenne születve.

Vagy, ahogyan Jézus mondja háromszor a János 6-ban, hogy senki sem tud Ő hozzá jönni, csak ha az Atya vonzza őt. Amikor ez a vonzás elvisz egy személyt a Jézussal való élő kapcsolatra, azt hívjuk újjászületésnek. A 37. vers mondja: “Mindenki, akit nekem ad az Atya, én hozzám jön;” A 44. vers mondja: “Senki sem jöhet én hozzám, csak ha az Atya vonzza őt;.” A 65. vers mondja: “senki sem jöhet én hozzám, csak ha az én Atyámtól megadatott neki.” Mindezek a csodálatos munkák: a vonzza, a megadatott és a megadja - Isten újjáteremtő munkája. Ezek nélkül nem vagyunk képesek Krisztushoz jönni, mert nem akarunk hozzá jönni. Ez az, aminek meg kell változnia az újjászületéskor.

Egy személyes és sürgős válasz

Lehetne többet is mondani arról, hogy miért szükséges az újjászületés, de elég ennyi mára. Befejezésként menjünk vissza az Efézus 2:4-5 csodálatos, reményt keltő szavaihoz: “de az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal - kegyelemből tartattatok meg!.”

Két mód van arra, hogy ezt megválaszoljuk: Az egyik teológiai és személytelen; a másik személyes és sürgős. Az egyik azt mondja: hogyan lehetséges ez és hogyan lehetségez az? A másik azt mondja: Isten adott egy lehetőséget számomra itt és ma. Isten szól hozzánk ezen az íráson keresztül ma. Isten kegyelme és szeretete, de különösen a kegyelem látszik reménytelenül szükségesnek és csodálatosnak számomra ma. Ó Isten, engedelmeskedem a te csodálatos kegyelmednek ma, ami elérkezett számomra, felébresztett, meglágyított és nyitottá tett engem. Hála legyen Istennek kegyelme gazdagságáért, nagy szeretetéért és az Ő kegyelme erejéért.